Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A betegségéből még ki nem lábalt és nyomasztó hangulatba került Ady lassan készült
el e versekkel. „Kézirataimat igyekszem a jövő
Nyugatnak hamar,
idejében eljuttatni, de nyavalyás vagyok, nehéz a munka.” – írta Fenyő Miksának
([Párizs, 1910. febr. 15.], AEL III. 28.). A szerkesztő ezek után meg
is bírálta az elküldött költeményeket, ezt és Ady reakcióját l. a
Valaki,
valaki emleget
vers
jegyzetét.
1910-ben március 27-én volt húsvét, a vers megjelenését követően. E szempontból
rímel rá az ez év pünkösdi
Hajlongni emerre, amarra („Nekünk kevés
pünkösdöt hoztál”) költemény.
A korban a faj, fajta gyakran szinonimaként és a nemzetiség megfelelőjeként
szerepelt. Ady verseiben mindkettő kifejezést használta a magyarságra, előbbit a
Páris, az én Bakonyom (1906) és
Az én
testamentumom (1908), utóbbit a
Blaháné (1903), az
Egy párisi hajnalon (1904),
Nekünk Mohács kell és
Csokonai Vitéz Mihály (1908) versekben. A
Nekünk Mohács
kell hasonlóan egyidőben átkozza fajtáját, s vállal vele közösséget. A
magyarság tragédiája itt a megkésettség, az epigon-lét, ahogy már
Akik
mindig elkésnek versében (1907) is megírta. A Mégis-morál számos
Ady-költeménnyel kapcsolja össze.
A magyarság tragikus sorsát megverselő mű kétféle képpel, a cirkusszal és az
állati léttel (boly, cammog) A századfordulón, mikor Ady Váradon volt újságíró, a
város „valóságos ártista fészek” volt. (
A művésznők, Sz.
1900. jan. 18., AEÖPM I2., 440 sz. 532). A megforduló cirkusztársulatok
azonban elég igénytelenek voltak, publicisztikájában a „kilencvened rangú, kopott
cirkusz” (
A hétről, 1901. jún. 23., AEÖPM II. 31. sz.
41.) és „a legsilányabb hippodrom, melyért egy fillért is kár kiadni”
(
Orfeumok, 1901. jún. 25., AEÖPM II. 32. sz.
41–43.) fordulatok a jellemzőek. Később Párizsban bolha-színházzal és
disznó-körhintával szerepeltette (
Párizsi levél, PN 1904.
júl. 10., AEÖPM V. 35. sz. 76.). Így a cirkusz a művészet
ellenpólusává vált (
New York szépe, 1902. febr. 8., AEÖPM II.
196. sz. 230;
Izidora Duncan, 1902. jún. 4., AEÖPM
III. 179. sz. 227.;
A színház csődje, BN 1905. okt.
19., AEÖPM VII. 13. sz. 27.), ahol az üzleti siker számít, s hiányzik az
artisztikum. Korábbi magyarság-verseiben előzményként tekinthető a komédia
(
Morognak a vének, 1908) és a kicsúfoltság (
Magyar vétkek
biborban, 1909). Az 1909-es
Az örök halál-menet a
vidámsággal konnotálja a cirkuszt. A kép használatával e vers pátosz helyett
groteszk komédiával zárul.
A hangyaboly képe nem előzmény nélküli. Az Adynál gyakori állatilét-metafora eddig
is gyakran összefonódott a magyarságba: az öntudathiányos magyarság volt már
csorda (
A Hortobágy poétája, 1905,
Egy harci
Jézus-Mária, 1908), nyáj (
A kürtösök szava, 1908),
kalitkás seregély-fiók (
Magyar jakobinus dala, 1908), ordas
(
Pannonia grófnő szekere, 1908), férge a rögnek (
A Hadak
Útja, 1908), ellenfelei voltak már agg rozmárok (
Morognak a
vének, 1908f), kígyó-fejű, éhes halak (
A Halál tó
fölött, 1908júl), maga mén (
Lelkek a pányván, 1905), madár
(
A Halál-tó fölött, 1908júl), üldözött vad (
Hosszú az
erdő, 1909n) stb. Az sem ismeretlen költészetében, hogy az egyén élete
kötött a
Magyar Sorsban (
A Hadak Útja, 1908,
Magyar vétkek bíborban,
Harcos Gyulai Pál,
A tavalyi cselédekhez, 1909 stb.).
Irodalom
Benedek II. 268–269.; Földessy: Amt 144–145.;
Király II. 600, 673–674., 682–684.
Bibliográfiai adatok