Bibliográfiai adatokÉletem apadó ere
Szerző: Ady Endre
Bibliográfiai adatok
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás NY: Nyugat1910. március 1. III. évf. 5. sz. 308.nJegyzet (Utolsóként jelent meg a Valaki, valaki emleget, A fajok cirkuszában és az Élni, mig élünk után.)
- Szövegforrás MTv1: Alapszöveg: Minden Titkok versei(1910) (A Dicsőség Titka ciklus) 80.
- Szövegforrás MITv2: Minden Titkok versei(1918) 80-81.
Elektronikus kiadás adatai:
editor in chief: Palkó Gábor
Szerkesztő: Borbás Andrea
XML szerkesztő: Bobák Barbara , Bajzát Tímea Borbála és Fellegi Zsófia
TEI specification: Fellegi Zsófia
Kiadás:
digital editionMegjegyzésekMegjegyzések:
Keletkezéstörténet Keletkezéséről lásd a Valaki, valaki emleget jegyzetét. A századforduló lírájában gyakori a korai öregedés képe, megfigyelhető Babits, Juhász Gyula, Tóth Árpád lírájában is. Itt az Ady-életműben gyakori víz-motívummal köti össze az ér és az eső is. A lassan folyó, sással telenőtt ér Ady szülőföldjének Ér vízfolyását juttathatja eszünkbe. „Ahol az Ér kanyarog, az a hely volt a legbékésebb. Ez a kisvizű, sáros, csöndes Ér szoktatta talán rá az embereket csöndes és bizodalmas várakozásra. Ez a kéknefelejcs partú Ér, melynek valamikor rohanó vize volt.” ( Ha az Ér zavaros, PN 1904. máj. 19., AEön 168.) Szintén önallegóriává emelte 1907-es Az Értől az Oceánig versében. („Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, / Pocsolyás víz, sás, káka lakják.”, „Az Oceánt mégis elérem.”) Földessy az 1903-as Boldog örvény című verssel rokonította az apadó élet eret (Földessy: Amt 149.):„– Ez a panteon akkor épült,
Mikor örvényben élt a lelkem […]
Ne féljen, édes, nem lesz többé
Ilyen bolond vér-áradásom.”