Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Nehezen tisztázható, mikor keletkeztek Adynak azok a versei, melyek a VÚ-ban jelentek meg először. Míg a többi lap, különösen a Ny többnyire néhány nappal megírásuk után közölte a verseket, a VÚ-ban rendszerint hónapok elteltével jelent csak meg egy-egy Ady-költemény. Schöpflin Aladár, aki a VÚ-nál Ady ajánlója s az irodalmi rovat vezetője volt, úgy emlékszik 1938-ban, hogy Ady „mindig több kéziratot küldött egyszerre” (Schöpflin Aladár: Ady Endre a Vasárnapi Újságban = Tükör 1938. 8. sz. 602.). Ugyanakkor a lap csak egyesével közölte őket. Így a megjelenéseket – jan. 9-én Az eljátszott öregség, márc. 20-án Az idegen arcok, ápr. 24-én a Fehér asztal búcsúztatója – kell összevetnünk az újabban publikált levelezéssel. Ady 1910. jan. 26-án Párizsból Ady Lajost arra szólította föl, hogy „szólítsd föl telefonon Schöpflint, Ötven korona elmaradt a V. U.-tól: a decemberi versekből.” (AEL III. 17.) Ismert még Schöpflin Aladár febr-i levele Adynak: „Párisi leveled a V. U. február 20-iki számában jelent meg; verseidet is igyekszem mielőbb leadni. […] ez a pénz ennek a czikknek és két versnek honoráriuma volt (kétszer 25 K + 30 K.), tehát már le van szolgálva.” (Budapest, 1910. febr. 18., AEL III. 30–31.). Mindezek alapján valószínúsíthető, hogy Az eljátszott öregség verset még decemberben küldte el – s a többes szám oka talán a karácsony kor megjelenő A költő fia novella –, míg Az idegen arcok és a Fehér asztal búcsúztatója verseket január 27. és február 17. között postázhatta Párizsból. Ami a VÚ-nak szánt versek válogatását illeti, Schöpflin leírja: „Politikai vagy forradalmi verset sohasem adott s többi verseiből is azokkal jött hozzám, amelyekről úgy gondolta, egyszerűbb irodalmi igényű olvasók is élvezhetik” – vagyis a VÚ olvasóközönsége, Schöpflin szavaival: „a művelt keresztyén középosztály”, mely mint cikkéből kiderül, igen konzervatív ízlésű volt. Ady azonban ragaszkodott ehhez a virtuális olvasói közvéleményhez, mely hitte, tulajdonképpeni társadalmi rétegével kötheti össze. „[I]gen kedvére volt ez a kapcsolat, mert biztos pénzt jelentett nehéz párisi napjaiban és bevezette őt ahhoz a konzervatívabb érzésű, de irodalomkedvelő és művelt, jórészt kálvinista vidéki magyarsághoz, melyből eredőnek vallotta magát s melyhez verseivel igyekezett is hozzáférkőzni. Ha mérlegre tesszük az akkori magyar olvasóközönséget, súlyosabb kultúrértékű, műveltebb és tanultabb volt a régies »V. U.« publikuma, mint a Herczeg Ferenc modern látszatú »Új Idők«-éjé.” (Bölöni 145–146.) Ady első VÚ-beli verse az Ének a Visztulán volt, mely 1907 júniusában jelent meg a hetilapban. (Schöpflin Aladár: Ady Endre a Vasárnapi Újságban = Tükör 1938. 8. sz. 603.) Földessy a vers alapötletét Berzsenyi 1815-ös, Döbrentei Gáborhoz című versével veti össze (Földessy: Amt 154.): ( Berzsenyi Dániel Költői művei, szerk. Merényi Oszkár, Bp., 1979, 126.) Koczkás Sándor a külföldi tartózkodással magyarázta az idegen arcok élményét (AEöv-21 II. 616). Mindenesetre az ismeretlen arcokkal való találkozás, szembesülés a témája a pár nappal korábban megjelent, Akit egyszer megláttunk című versének is. A költeményben tetten érhető még Ady nyilvános szereplésektől való irtózása is – melyről egy 1909. november 27-én fölolvasott írásában így vall: „Alapjában nem olyan valakinek születtem, aki tud jelen lenni, mert gyáva vagyok, s mert megrémít már csupán az is, hogy mennyi más ember is van még, s ezeknek mindegyike egy-egy határtalan gőgű, földi Isten.” ( Poéta és publikum, HSz 1910. jan–febr.; AEÖPM X. 20.). Király István a lélekvándorlás motívumát fedezte föl e műben (Király II. 357.). Irodalom Földessy: Amt 154.; Király II. 104., 357.; EmlAE II. 117.