Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet A vers 1910 nagyhetén íródott. Ady hétfői levele írásakor még nem készült el: „A versek is el fognak készülni. De remélem, nem baj, ha nem pontosan húsvét előtt. 28-án 29-én minden ott lesz. Tartsatok helyet.” ( Fenyő Miksának. [Párizs, 1910. márc. 21.]; AEL III. 60.); vasárnap már elküldi őket: „itt vannak a versek” ( A Nyugat szerkesztőségének. [Párizs, 1910. márc. 27.]; AEL III. 62.). A költemény Ady halál-centrikus verseinek abba a csoportjába tartozik, amelyben – Király István gondolatával élve – saját létének végességét az állandó halál-előttiség tapasztalatából a temető-képben jeleníti meg a költő. Párizsi tartózkodása idején – főleg egészségi állapotának romlása következtében – halál-élménye, illetve a helyét nem találó ember kilátástalanságával küszködő magatartás a fő lélektani motivációja annak, hogy Ady lírájának egy korábbi allegorizációs modelljét újítja fel (vö. a Közel a temetőhöz című 1907-es verssel). A költő ez idő tájt írott leveleiben többször utal a versben is megfigyelhető, képi-gondolati elemekkel kifejezett lélekállapotára. „Iszom, veronálozom, temetem az életemet s nem hiszek semmiben.” – írja Révész Bélának március elején. ([Párizs, 1910. márc. 5.]; AEL III. 50.) „Félek, hogy halálom előtt meghalok.” – hangoztatja Kollányi Boldizsárnak ugyanezen hónap 15-én (AEL III. 58.). „Haszontalan, beteg, siránkozó, tehetetlen az életem.” ( Ady Lajosnak, [Párizs, 1910. márc. 29.], AEL III. 62.), „megint kámpec vagyok” ( Bölöni Györgynek, [Párizs, 1910. márc. 29.], AEL III. 63. ). L. még A meghivott Halál   jegyzetét e kötetben. A családi birtok az érmindszenti ó-temető mellett feküdt, a ház ablaka oda nézett, s gyermekként sokat játszott a kísérteties sírkertben Ady (AL 17.). Műveiben már ezt megelőzően is többször szerepelt a temető. Így novelláiban ( Papok, BN 1904. márc. 25.; AEön 148.; Szelezsán Rákhel kísértete, BN 1908. márc. 8.; AEön 835–837.; Történetek egy temetőből, VÚ 1908. nov. 1; AEön 954–957.) és költészetében (Álmok után, 1899, Közel a temetőhöz, 1907; Akik majd elkísérnek, 1908). L. még a Nagy sírkertet mérünk   jegyzetét e kötetben. A Diósi Ödönné Brüll Adéllal megromlott viszony ismét előhívta a Héja-nász az avaron (1905) archetipikus hústépő héjáinak képét. „A Léda-szerelemben Ady ilyen ideg-tornázó, őrület időket még nem élt át.” (Bölöni 244.) „Ekkoriban egy Esztike nevű magyar hölgy szolgáltatott okot Léda féltékenységére. Esztikét közelebbi szálak fűzték egy magyar kereskedelmi attaséhoz, divatszalonja volt Párisban. Ady Lédánál ismerkedett meg ezzel a hölggyel. Ady flörtölt, kedveskedett, talán udvarolt, de inkább a hölgy volt az, aki kezdett Ady iránt felmelegedni. Egyenrangúnak érezte magát és naívul, mint valami kis falusi liba, fel akarta a mnérkőzést venni Lédával. Léda asszonyi hiúsága mélyen meg volt sértve és zengő háborúság támadt.” (Bölöni 243.) Magyarázat balog: (két)balkezes Irodalom Földessy: Amt 145.; EmlAE I. 170.; Király II. 275., 276., 580., 582.