Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet A versre vonatkozó levelezésről l. a Pimasz, szép arccal   vers jegyzetének első bekezdését. Földessy Gyula a vers indítékát egy Rákosi Jenő-cikkben látja. A cikk még 1908. december 20-án jelent meg a Budapesti Hírlapban, A Holnap címen (XXVIII évf. 304. sz, 1–5.). Rákosi példaként idézett anekdotákkal igyekszik nevetséges, hóbortos, különc társaságnak beállítani az antológia költőit, persze Adyt is. A harmadik emeletre forrása a következő részletben található: „Az öregapám másik adomája a bolondok házáról ez volt: Egy ur elmegy egy négy emeletes ház előtt. A harmadik emelet egy ablakából igen barátságosan integet neki valaki s mutogatja, hogy menjen föl hozzá. Emberünk fölmegy, benyit a barátságos urhoz, a ki nyomban rá is fordítja az ajtóra a kulcsot s igen udvariasan odaviszi látogatóját az ablakhoz és nyájasan fölszólitja, hogy – ugorjék le a harmadik emeletről az utca kövezetére. Emberünk egy-két ellenvetés után hamar észrevette, mily helyzetbe keveredett, a bolondok házában volt, de föltalálta magát. – Ha ön komolyan kivánja, szivesen leugrom. Hiszen az semmi. Az akárkitől kitelik. Ön is meg tudja tenni, ha akarja. De én különbet mondok. Próbálja meg, menjen oda le az utcára és onnan ugorjék ide föl, ha tud. – Hogyan, – kérdi az őrült. – Maga meg tudná csinálni? – Én meg. – feleli a látogató. – Hát tessék. – mondja az őrült, nyomban kinyitja vendégének az ajtót és még most is várja, hogy az illető fölugorjék az utcáról a harmadik emeletre, ha csak azóta meg nem jött tőle az esze. Eddig csakugyan ahhoz hasonlitott a költészet, emberekhez, kik kisebb s nagyobb magasságokból leugráltak több-kevesebb gráciával, több-kevesebb izgalmat és gyönyört okozva a publikumnak. Mostani titánjaink mind fölakarnak ugrálni a harmadik emeletre. S fognak addig ugrálni, a mig meg nem jön tőle az eszük.” (i.h., 3.; helyesírási eltérésekkel idézi Földessy, AM I. 85–86.) Földessy jegyzete: „Rákosi cikke, Ady egy akkori jóbarátjától tudom, szerfölött bántotta Adyt, nagyon emésztődött miatta. De, mint mindig, a rajta esett sérelmeken ekkor is daccal-gőggel emelkedett ki. Ady Rákosi gúnyos adomáját az őrültről és látogatójáról egy mozzanatában alkalmazta is magára A harmadik emeletre c. versében (A Minden-titkok versei), mely a Nyugat 1910. ápr. 16-iki számában jelent meg. A »harmadik emeleti szoba« dacos vállalása azonban itt, másfélévi lehiggadás után, már méltóságosan nyugodt önszemléletté alakult át a költő lelki műhelyében.” (AM I. 86.) Földessy Diósiné Brüll Adélban látjai a régi sérelem megelevenítőjét, s feltételezése szerint Adyt közvetlenül az asszony szavai indították a replikára: „Adyt sérthette a Rákosi rosszmájú megjegyzése, amelyről említést tehetett Lédának is, s ez valószínűleg bosszantó szándékkal azt mondta Adynak, hogy Rákosinak igaza van.” (Földessy 140.) Támogatja e föltételezést, hogy a vers A Szerelem Titkai-ciklusban kapott helyet. A versnek érzelmi töltetét adja az a tény, hogy Ady párizsi szállodai szobája a harmadik emeleten volt ekkor. (Bölöni: 123.; 1907-ben Ady versben is megemlékezik szálloda-béli életéről, s a később szimbolikussá vált harmadik emeletről: A hotel-szobák lakója). Irodalom AM I. 85–86., 143.; Földessy: Amt 140.; Benedek II. 269.; Király II. 175.