Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A
VÚ-ban megjelent versek datálásának nehézségeiről l.
Az idegen
arcok
jegyzetét.
Az ott idézett levelek tanúsága alapján a vers január 27. és február 17.
között született.
Földessy szerint „Ady ifjan is ivó volt, de nem olyan állandóan, mint [első]
párizsi tartózkodása óta, mikor megtudta, hogy vérbaja van.” (Amt
49.) Hatvany szerint „mikor már nagyon sok volt a bor”, akkor
írta önigazolásul 1908 januárjában
A magyar Pimodánt
(II. 213.). Ady súlyosbodó ivási problémájára utalhat, hogy
ezt párizsi leveleiben is gyakran említi mint időtöltést. „Iszom, sok altató
port szedek, pénzt szórok, mikor van. Ez az életem.” (
Kollányi
Boldizsárnak, [1910. márc. 15.], AEL III. 58.) „Egész
éjszakámat elszamárkodtam. Két óráig (éjjel) vártalak a Maximban. Azután a
Rabelaisba mentem. S mikor e levelet írom, reggel van s négy óra.”
(
Farkas Mihálynak, [Párizs, 1910. márc.
közepe?], AEL III. 60.), „megőröltem utolsó egészségdarabomat is.
Muszáj hazamenni.” (
Ady Lajosnak, [Párizs, 1910. márc.
29.], AEL III. 62.). A fokozott mámor-vágy okai részben a
sokasodó gondok, vö. a
Valaki, valaki
emleget
jegyzetét, kivált a feszült viszony Diósinéval. „Szent bor: asszony ellen
talált drága méreg”, ahogy a körülbelül ekkor keletkezett
A szerelem
eposzából versében írta.
Magyarázat
frigyesedés: Szövetségre lépés.
ravatal: Fekete emelvény, melyre a halottat kiterítik.
Irodalom
Hatvany II. 213.; Földessy: Amt 149–150.;
Király I. 539., II. 275–276.
Bibliográfiai adatok