Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet A vers keletkezési körülményeiről lásd a Nyugat azonos számában megjelent, A sorsom ellopója   című versről írottakat. Ezek alapján május elején született a vers. A vershelyzet Jézus nagycsütörtök esti sorsának allúziója, erre utalnak többek között az „Egymás után magamra hagynak”, és a „Kakas-szó előtt megtagadnak…” sorok. Ebből a szempontból rokonítható az Imádság úrvacsora előtt (1909) verssel, mely szintén Jézusnak az Olajfák hegyén való halálelőtti rettegését idézi: „Add nekem azt a holt hitet, / Istenem, / Hogy nem kell ám fenékig inni / S kelyhed szent borából elég / Egy korty: hinni.” A költői én azonban nem vállalja a messiási küldetést lezáró dicsőséges halált: „megdicsőülni nem akarok”, helyette az életet, az „akármilyen csúnya életet” választja. A messiás motívumról bővebben ld.: A magyar Messiások (1907) vers jegyzetét AEÖV III. 468–470. Király szerint a barátnélküliséget, elesettséget kifejező versek közé tartozik. (Király II. 141.), vö. az 1909-es Szeretném, ha szeretnének, a Bujdos kuruc rigmusa, az év eleji A csodák esztendeje vagy a későbbi A pócsi Mária verseket. Hasonló panaszai párizsi leveiben március derekáról: „Nincs egyetlen egy olyan emberem se, aki megfogja a galléromat s más életbe állítson.” ( Révész Bélának, [1910. márc. 11.], AEL III. 54.), „Ha azt jelenti, hogy te is elhagysz, nem jelentesz be nekem váratlant.” ( Hatvany Lajosnak, [1910. márc. 15. után], AEL III. 59.). Földessy szerint a ragyogó, szép, dicsőséges karú Halál az öngyilkosság (Földessy: Amt 141.). Hivatkozási alapja a két héttel korábbi A meghivott Halál két passzusa lehet: „Minden halálok fejedelme”, „gyönyörű réme”. Értelmezése vitázik a kor Ady-recepciójával, vö. pl. Horváthy Cyrill: Ady Endre hite és erkölcse III. BH 1927. dec. 10., 8. Magyarázat Kakas-szó előtt megtagadnak / Esküdöző Pétereim: Jézus elfogatása előtt az Olajfák hegyén megjövendölte Péternek, hogy megtagadja őt: „Bizony mondom néked, ez éjszakán, minekelőtte a kakas szólna, háromszor megtagadsz engemet.” (Mt 26,34.) evoé: Ógörög újjongó örömkiáltás, eredetileg Dionüszosz bacchánsnői használták. Irodalom Földessy: Amt 141.; Király II. 141., 266–267.