Megjegyzések
Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
„Itt, a falumban virágosak a fák” – e mondat a vers keletkezési helyére,
idejére utal. Ady május 21-én, este érkezett Érmindszentre. „Én szombaton
este jöttem haza, tegnap vasárnap az öcsém menyasszonyát látogattam meg.” –
írja 23-án (
Diósi Ödönnének, [Érmindszent], AEL III.
90.). Ugyane levélben be is jelenti: „Szerdán, holnapután Pesten
leszek”. Május 28-án kelt levele szerint érkezése egy nappal eltolódott:
„Csütörtök óta vagyok ismét Budapesten” (
Diósi
Ödönnének, [Budapest], AEL III. 92.). Néhány napot
töltött tehát szülőfalujában, s ezt a rövid tartózkodást is két családi,
személyes gond árnyékolta be. Egyrészt öccse készülő házassága
foglalkoztatta, melyről május 18-án, még Pestről ezt közölte Adéllal: „jön
Lajos, akit be kell itt várnom – most már. Hallom, hogy baj van a házasság
körül. Majd beszélek vele s én magam is látni fogom a dolgot.” (AEL
III. 88.) Föltételezhető, hogy a hozomány körül volt kisebb
összezördülés (AEL III. 407). Ez hamar elsimult, 23-i, idézett
levele szerint: „Egyelőre megint béke és rend van, az esküvő jun. 27-re
kitűzve.” Másrészt május közepén Brüll Margit, Adél csökkent értelmű
testvére, akit Ady édesanyja gondozására bíztak, megbetegedett (vö.
AEL III. 407.). Mint a levelekből kiderül, öccsét várta
Pestre, hogy híreket halljon tőle. Közben azonban édesanyja „Bertát
Margithoz letáviratozta”, s Brüll Berta „elhatározta, hogy fölviszi
Margitot”. Ady is útnak indult, de elkerülték egymást Bertával: „A vonataink
egymás mellett robogtak el Karczag körül.” (vö. az idézett máj. 23-i
levelet). Zaklatott, nyugtalan napokat élhetett át Érmindszenten, s ezen
kívül még az időjárás is ronthatta kedvét: „Itt most ismét komisz, esős,
hideg idő van szombat óta” – írta Diósi Ödönnének (i. h.).
A vers másik konkrét életrajzi utalása ugyancsak a 2. versszakban található.
„A régi, szüz kisasszony” alakját fölidézgetve Ady valószínűleg Zsókára
gondolt, azaz Friedmann Erzsébetre, zilahi gimnáziumi osztálytársának
húgára, aki jómódú polgári család leánya volt. Ady diákkorának legtartósabb
vonzalma őhozzá fűződött (l. AEÖV I. 241–242.), jobban
megmozgatta az ifjú Ady ragaszkodó, de önérzetében a lányt távolító érzéseit
is, mint pl. az érkávási Kovács Boriskához vagy a temesvári Gál Gizihez fűző
rövidebb viszony. Valószínűtlen az is, hogy a debreceni színi társulat
naivája, Szabó Irma éledt volna föl a költő emlékezetében. A színésznőről,
akihez Ady 1899-ben szenvedélyes szerelemmel közeledett, a kapcsolat
múltával kiábrándultan ír Kíváncsinak: „Mert a színpadon csak ártatlanságot
játszott, azt hittem az életben is ilyen. Igen, az életben is játszott s én
eszköz voltam: nevetséges bolond...... Aztán mámor jött, sár, szemét....”
(
Varga Ilonka Ady Endrének, [Debrecen, 1989.
okt. 6–7.], AEL I. 13.) Zsóka azonban továbbra is eszményi alak
maradt számára, mint az a vers is mutatja, mellyel 1899/1900 fordulóján
reagált a lány eljegyzésének hírére (Zsóka búcsúzója). A
költő és Zsóka kapcsolata később sem szűnt meg teljesen. Zsókától tudjuk,
hogy egykori hódolója többször is írt neki képeslapot, s 1909. július végén,
Ady szanatóriumi gyógykezelése alkalmával újra találkoztak Kolozsvárott.
Zsóka is megemlékezik ezekről a napokról, s bár Ady Lajos szerint „a
találkozás egyikőjükben sem keltett végletes emóciókat” (AL
133.), föleleveníthette a költőben Zsóka, „a régi szűz
kisasszony” emlékét. (Vö.: EmlAE I. 602–604., 612.)
1908-tól Ady lírájának egyik fő motívumává vált az öregedés. Csak ebben az
évben az Életem apadó ere és A Nap
ravaszkodása költemények központi gondolata. (A motívum
történetéhez l. még jegyzeteiket, illetve Király II. 268–271.)
Az öregedés szerepével pedig együtt jár az emlékezés: „visszafelé nézett már
a hunyni készülő, megrokkant élet, fázni kezdett, s az emlékekbe burkolózott
be.” (Király II. 271.)
Az Öreg suhanc vágyakozása, akár az előző hónapban született
A holnaputáni asszonykák vagy A tízéves
Éva (1909), A Hágár oltára (1908), az
Elindult egy leány (1909) „arról az izgató vágyakozásról
vall, amely Adyt a friss, bontakozó kamaszlányok felé vonzotta.”
(EmlAE III. 386.)
Az első strófa ritka szavaival többször foglalkozott a nyelvtudomány. A
lengeteg Erdélyben gyakori tájszó (Bakó Elemér: Ady és a
népnyelv. MNy 1939. 1–2. sz. 40.). A pamlagos egyéni
szóképzés, a mindennapiságból kiemelkedő, szépítő szecessziós származék
(Szabó Zoltán: A szóképzés stilisztikai
minősítéséhez. MNyőr 1961. 3. sz. 287.; Szabó
Zoltán: Lehetséges-e a szóképzés stílustörténeti
megközelítése?. MNy 1997. 2. sz. 218.).
Irodalom
Bakó Elemér: Ady és a népnyelv. MNy 1939. 1–2. sz.
40.; Földessy: Amt 139., 146.; Király II.
268–271.; EmlAE III. 386.; Szabó Zoltán:
Lehetséges-e a szóképzés stílustörténeti
megközelítése?. MNy 1997. 2. sz. 218.