Bibliográfiai adatok
Az egyenes csillag
Szerző: Ady Endre
Bibliográfiai adatok
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás NY: Nyugat1910. június 1. III. évf. 11. sz. 744–745.nJegyzet (Önálló cím nélkül. A „Minden-Titkok verseiből” főcím alatt jelent meg harmadikként az Isten drága pénze és az Öreg suhanc vágyakozása után.)
- Szövegforrás MTv1: Alapszöveg: Minden Titkok versei(1910) (Az Élet-Halál Titka ciklus) 101–102.
- Szövegforrás MITv2: Minden Titkok versei(1918) 101-102.
Elektronikus kiadás adatai:
editor in chief: Palkó Gábor
Szerkesztő: Borbás Andrea
XML szerkesztő: Bobák Barbara , Bajzát Tímea Borbála és Fellegi Zsófia
TEI specification: Fellegi Zsófia
Kiadás:
digital editionMegjegyzések
Megjegyzések:
Keletkezéstörténet A csodák esztendeje mellett a másik irodalmi dokumentuma a Halley-üstökös 1910-es érkezésének. Erre az irodalomtörténészek közül elsőként Varga József figyelt fel ( Az egyenes csillag, Új tükör 1985. dec. 15. 21.). Mint a korábbi vers jegyzetében láttuk, a tudósok és a széles közvélemény egyként felfokozott várakozással, utóbbi egyben rémhírekkel várta érkezését. Az üstökösök – alakjukkal, ideiglenes láthatóságukkal – baljóslatú események hírnökeinek, okozóinak számítottak számos kultúrában. Camille Flammarion csillagász tévtana, hogy a cianidot tartalmazó csóván áthaladó Föld légköre elpusztíthatja az életet bolygónkon, nagy riadalmat keltett, üstökös elleni orvosságok piacra dobásától gázmaszkok felvásárlásáig. A két hír, hogy az üstökös csóvája cianidot is tartalmaz, illetve hogy Földünk pályája áthalad a csóván, fokozta a baljós előérzetet, s hónapokon át megtöltötte a sajtót. A kométa 1910. május 18–19-e éjjelén érkezett földközelbe, amikor Ady épp Pesten tartózkodott. A verset május 27-én vagy 28-án adta át a Nyugatnak (erre vonatkozóan l. az Isten drága pénze jegyzetét). A mű keletkezésének tágabban vett hátterében egy másik vers áll: Vajda 1882-es önallegóriája, Az üstökös.„Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama »nagy«, melynek pályája
Egyenes; vissza hát sose tér.
Csillagvilágok fénylő táborán át
A végtelenséggel versenyt rohan.
Forogni körbe nem tud, nem akar, hát
Örökké társtalan, boldogtalan! […]
Szomoru csillag, életátkom képe,
Sugárecset, mely festi végzetem”
„Nem nap vagyok én, föld és hold körében;
Mint vészt jelentő üstökös az égen,
Magányos pályán búsan bujdosom.”