Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Ady 1910. május közepén jött haza Párizsból, igen viharos hónapok után. A párizsi állomáson máj. 15-én botrányok közt váltak el. „A vasutnál midőn elment nagy zavarban volt. Azt láttam a két r[ibanc] miatt s engem akart megbüntetni e zavaráért azzal hogy még utoljára is egy kellemetlenséget mondott nekem.” – emlékezett Diósiné Brüll Adél ( Ady Endrének, [Párizs, 1910. máj. 25]; AEL III. 91.) Ady hiába próbálta magyarázni, honnan ismeri a két magyar táncosnőt ( Diósi Ödönnének, [Budapest, 1910. máj. 28.], AEL III. 88.). Ért benne a szakítás gondolata. Ezért tartózkodóan, hűvösen viszonyult a június közepén, gyógykezelésre, Budapestre érkező asszonyhoz. „[C]sak a szín változik: különben folytatódik közöttük a Párisban kezdett véres harc még szomorúbb és még kétségbeejtőbb jelenetekkel.” (Bölöni 245.) Közben egyre rosszabb fizikai állapotba került (l. A jóság síró vágya   jegyzetét). A vers írásakor visszavonulást, a természetben pihenést tervezett. Az előző év, 1909 nyarát Kolozsvárott, Lukács Hugó szanatóriumában töltötte, s együtt utaztak a Magurára, meglátogatni az ott nyaraló Somló Bódog kolozsvári egyetemi tanárt (AEL II. 223., 490.). A Magura emlékének versteremtő szerepét mutatja részint az ezzel együtt megjelenő vers, a Könyörgés egy kacagásért ajánlása Lukács Hugónak, másrészt két, jún. 20-án, kevéssel a vers közlése után Budapestről írott levele. Az egyikben visszautasította Hatvany Lajos invitálását Olaszországba: „megint egy jóságodat kell megköszönnöm. Szíves hívásodat a Lidóra, ami szép volna, jó volna, de nekem valami vad, hegyes hely kell most.” (AEL III. 98.) A másikban Somló Bódogot kereste meg: „Édes jó Bódogom, kegyeskedj a te nagyon-nagyon beteg Adydnak hamarosan megírni: nem lehetne-e két-három ember számára egy villát vagy villarészt kapni aug. 15ig legalább a Magurán. Ha ez lehetetlen volna, akkor mennyibe is kerül a napi ellátás a vendéglőben személyenként? Julius első harmadában szeretnék másod- vagy harmadmagammal odamenni. Olyan vagyok, mint egy csontváz, nagyon beteg, s a Magurában babonásan hiszek.” (AEL III. 98.) Ekkor tehát még úgy gondolta, Adéllal együtt piheni ki magát Erdélyben. Végül öccse és sógornője tátrai nászútja megoldotta a dilemmát, s Ady – egyedül – július végén Újtátrafüredre utazott. A versben hangsúlyosan sokszor előforduló „régi” jelzők a Léda-szerelmet helyezik múlt időbe. A sokjelentésű – szerelem, betegség, halál – vér-motívum végigvonul Ady költészetén. (Vö. Zsíros Judit: A vér motívum Ady Endre költészetében. Magyar Nyelvőr, 1989. 1. sz., 53 – 68.) Irodalom Benedek II. 165–166.; Földessy: Amt 154.; Király II. 338–339.; EmlAE IV. 580.