Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
„Párizsból eljövet Lédától való búcsútlan távozása” – így határozza meg a vers
indító élményét Földessy Gyula (Földessy:Amt 139.). Ady május 15-én
indulhatott Párizsból haza, ha nem is búcsútlanul, de két magyar táncosnő
váratlan megjelenése miatt botrányos körülmények között (vö.
Az árulás
nyara
jegyzetét), s
17-én érkezett Budapestre. Másnap még fölajánlotta, hogy az asszony elé megy
Bécsig, annak hazatérésekor (AEL III. 92.). Erre június
elején–közepén kerülhetett sor. „Nemsokára Léda is Budapesten van. De csak a
szín változik: különben folytatódik közöttük a Párisban kezdett véres harc még
szomorúbb és még kétségbeejtőbb jelenetekkel.” (Bölöni 245.)
Diósiné is így emlékezett: „Nyár elején elébem jött Bécsbe, hol pár napot
voltunk; én Pesten töltöttem a nyarat, részben nővéremnél, részben a
Dapsy-szanatóriumban, hol nagyon sokáig feküdnöm kellett. Ekkor esküdött Lajos,
és ekkor kezdődtek közöttünk a nagy bajok. Néhány napig ő is szanatóriumban
volt, de aztán elutazott Csorba-tóra, elutazását nagy titokban készítve elő.”
(Vitályos 23., modernizált helyesírással). Ady július végén
ezért utazott el, csakugyan „szökve”, Brüll Adél tudta nélkül, a Tátrába. Ez
utóbb szökés azonban már jó egy hónappal a vers születése után következett be. A
vers így csak a párizsi távozásról, vagy még inkább, a szakadó érzelmi
szálakról, az előkészített – ám most még végül kudarcba fulladt – szakításról
szól. Jellemző, hogy Ady és Diósiné Brüll Adél a vers megírását követően a nyár
folyamán egyetlen levelet sem váltott.
Az Észak-motívum felbukkanása, mely mind Ady publicisztikájában, mind lírájában
gyakran jelenik meg. 1909-es
Északi ember vagyok és
Szeretném, ha szeretnének („Vagyok, mint minden ember:
fenség, / Észak-fok, titok, idegenség”) verseiben magát Északkal azonosítja, bár
ennek ellenkezőjére is van példa (
Jártam már Délen, 1905).
Montesquieu óta a földrajzi determinizmus, melynek szellemében Adyt is
tanították, s mely Mme de Staël óta az irodalomban is elterjedt, hogy az északi
népek erősek, nyíltak-őszinték, kevésbé élénkek, hallgatagok. Mindez a
romantikában összekapcsolódott az ossziáni dalok kultuszával. (A motívumhoz lásd
még: Csiszár Gábor:
Ady és földrajztanára. Egyenlő esélyek?!?!
Tehetség… (pontok)!, Pécs, 2009, 315–322.)
Irodalom
Földessy: Amt 139.; Vitályos 23.; EmlAE III.
210.
Bibliográfiai adatok