Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
Keletkezéséről l.
Az Isten-kereső
lárma
jegyzetét.
A versnek két gyökeresen eltérő olvasata lehet. Földessy értelmezésében „Az
én hadseregem. Számos verse tanúsága szerint: az ő versei. Babitscsal nagy
vitám volt e vers értelmezésében: ő Ady hadseregén az Ady-korabeli magyar
költőket értette, és hevesen tiltakozott az én kommentálásom ellen.”
(Földessy: Amt 150.) Földessy értelmezéséhez többek közt az
1915-ös
Bóbiskolván vitézi kardomon verset mozgósítja,
melyben a „Hős, régi szavait, vitézeit” sor szerepel.
A valószínűbb babitsi értelmezést támasztja alá a megjelenés előtti jó fél
esztendő lírai termésének néhány darabja és levelei, melyek Ady költői
mellőzöttségérzésének újbóli felerősödését tanúsítják. Tavasz elején
Párizsban tartózkodva figyel fel Ady arra, hogy a
Nyugat
egyre több fiatal költőt karol fel. Az érzékeny költő ezt személye elleni
támadásnak veszi, s úgy érzi, azt az utat, amelyet ő taposott ki, most az
ifjú epigonok raja foglalja el. Fenyő Miksának írja 1910. március 12-én a
következőket: „Tudjátok nagyon jól pedig, hogy bármilyen kicsi, semmi
kéziratom fölhasználatlansága engem betegesen érint, leszerel, lehangol.
[...] Azt hiszem, a versekkel is megállok. A
Nyugatnak nincs
én reám, mint aktív emberre szüksége. [...] Különben nagyon bölcs ember
kezdek lenni. S ha hazamegyek is, szerényen s nektek nem alkalmatlankodóan
fogok viselkedni. Hiszen egy idő óta annyi a zseni s annyira szükség volna
már bizonyos ballonok számára Ady Endre kidobása.” (AEL III.
56.) Azt, hogy a költő ellenszenvvel figyelte, hogy Osvát mind
több fiatal, kezdő írónak nyit teret a
Nyugat hasábjain,
több, erre a bő félévre eső lírai darabja is prezentálja. Az a
Mert
másokért csatáztam 1909. dec.-i költeményel indul s
Az én
hadseregemen át a
Szegény, árva rigóim,
Ki
elveszti harcát,
Eladó a hajó és az
Utálnak, de csodálnak versekig tart. Közös sajátosságuk
az önfelértékelésből származó nagyság érzékeltetése, s az epigonokat
ironizáló lemondás gesztusa együttesen. Az említett versek tematikai
összeforrottságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy kivétel
nélkül
A Minden-Titkok verseinek
A dicsőség
titkai című ciklusában kaptak helyet.
Ady visszatérő motívumai a versben a harc és a piros szín. A kettő együtt
fordult elő korábban pl. az 1907-es
Az ős Kaján és az 1908-as
A vörös Nap,
A Hadak Útja versekben.
Irodalom
Benedek II. 40.; Földessy: Amt 150 – 151.;
Király II. 337–338., 350–351.
Bibliográfiai adatok