Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet A vers életképi, elbeszélő jellegével egyszersmind biográfiai hitelű beszámoló a mindszenti „sirkertről”, s ezzel együtt Ady Lőrinc unoka utáni vágyáról. Az egyszeri esetként előadott történet valójában az apa tartós, folytonos aggodalmaira vet fényt, melyeket egy rokoni emlékezésből, Ady Istvánnak, Endre unokafivérének a szavaiból is megismerhetünk: „1912-ben, mikor Érmindszent szomszédságában, Érgirolton tartózkodtam mint cséplési ellenőr a Degenfeld uradalomban, egy vasárnap átmentem Mindszentre látogatóba. [...] Azután egy szép díszes ostort láttam felakasztva. Erre azt mondta Lenci bátyám: »A leendő unokáimnak vettem, ami nincs, és sajnos nem is lesz«. Így kesergett szegény Lenci bátyám. Megmutatta a kertben a helyet, ahova temetkezni fognak, az egész család.” (EmlAE I. 47–48.) Az Érdekes Újság számára Kabos Ede felkérésére 1913-ban írt, családi vonatkozású vallomását is a családi sírkerttel zárta le a költő: „Az apám egyébként a ház mögött szép helyet szemelt ki, ahol az Érmindszentre származott diósadi Adyak fognak szerényen és csöndesen temetkezni.” (A mi kis „kúriánk”. AEÖPM XI. 21. sz. 40.) Idézhetjük még Ady Lajosné könyvének néhány mondatát a versről, a másik Ady-fiú gyermektelenségéről, melyet – mint valami végzetet – már korán megérezhetett a költő-fivér: „Ady Lőrinc nagyobb sírkertet szeretne mérni, hogy többen lennének még az Ady-magvak. Azért lép annyit, mert hátha, hátha... De Endre már tudja, ő, ki minden titkot mélyebbről lát s másként ismer, hogy a kisebbik fiúnak sem lesz soha utódja.” (AL-né 152.) Ady maga is vágyott gyermekre, ezt tanúsítják az előző évből Virág-fohász virágok Urához és Ezvorász király sírirata versei. Erről s a „magtalanság” tényéről l. A fiam bölcsőjénél jegyzetét. A temető szerepére Ady gyermekkorában, a mindszenti temető megjelenésére korábbi verseioben és publicisztikájában l. A mindszenti temetőben   jegyzetét. Ady számos versében érmindszenti hangulatokat örökített meg, így az utóbbi időben az Egy vidám tor, a Rettegésben a falu, A hatalmas Tél (mind 1908 december), a Nem először sírok (1909), illetve A mindszenti temetőben és az Öreg suhanc vágyakozása (1910) címűekben. Ezt a versét valószínűleg az eseményre visszatekintve, emlékezve már Pesten írta. Ady Lajos szerint „Június végét s a menyekző [Ady L. menyegzője] után még egy pár napot otthon tölt Mindszenten, július elején azonban feljő újra Pestre.” (AL 139.) Irodalom Benedek II. 243.; AM I. 25., 156.; AL 139.; AL-né 151–152; EmlAE I. 47–48., 170.; Király II. 277., 509.