Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A verset Ady a mindszenti tartózkodás és a tátrai nyaralás közti időszakban
írta, feltehetőleg Budapesten. Fontos életrajzi mozzanat a vers hátteréhez
az Adéllal való egyre reménytelenebbé, fájóbbá váló kapcsolat. L. erről
bővebben a
Halk, bánatos
szökés
c. vers
jegyzetét e kötetben. Adélt szanatóriumban kezelik, míg Ady „félve, utálva /
Kit szeretek, nem szökök tőle” készül hátrahagyni.
Korábbi verseiből ismerős motívumai: magasság-szirt (l. pl. az ezzel együtt
megjelenő
Egy templom-alapító álma), örömtelenség, az adás
(l. a
Jóság síró
vágya
jegyzetét).
Szabó Zoltán a „Boldogok, kik szirthoz hasonlítnak / S nem rózsáihoz
hő-vizeknek” állítást és tagadást összekapcsoló mondatszerkezetében a régi
protestáns énekköltészet hagyományainak továbbélését ismerte föl
(
Hagyomány és újítás. Korunk. 1975. 6. sz.
447.) Földessy ugyanezen sorpárban a szirt szóhoz kapcsolt mély
hangrendű toldalékban Csokonai hatását vélte felfedezni (
Nyelvi
magyarázatok költőink műveihez. Magyar Nyelvőr. 1951. 4. sz.
254.)
Magyarázat
Sion: Jeruzsálem legmagasabb dombja, így a város szimbóluma, később a
szomszédos Templom-hegyet is így nevezték. Az
Újszövetségben
a mennyország és az üdvösség jelképe.
Irodalom
Benedek II. 227–228.; Földessy Gyula:
Nyelvi
magyarázatok költőink műveihez. Magyar Nyelvőr. 1951.
254.;
Földessy: Amt 136.; EmlAE III.
210.; Király II. 100., 105., 213., 259 – 260.;
Szabó Zoltán:
Hagyomány és újítás. Korunk. 1975. 6.
sz. 447.; Vitályos László:
Emlékezések Ady
Endréről. Irodalomtörténet. 1989. 4. sz. 787.
Bibliográfiai adatok