Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet A versnek még megközelítőleg pontos keletkezési idejére sem következtethetünk, mert a VÚ-nál az Ady-versek nemegyszer hónapokig vártak megjelenésre (l. erről Az idegen arcok   jegyzetét). Sajnos Schöpflin fennmaradt levelei (febr. vége, ápr. 16.; AEL III. 45–46., 75.), illetve Ady a vers megjelenése után írt levelezőlapja (aug. 12., AEL III. 117.) semmilyen, a versre érthető célzást nem tartalmaz. Így csak annyit állapíthatunk biztosan meg, hogy 1910-ben született a vers. Kovalovszky a megírást a tátrai üdülés idejére tette. (EmlAE IV. 581.) Ezt kissé elbizonytalanítja, hogy Ady júl. 27-én reggel érkezett csak meg, s a VÚ nem siette el az Ady-küldemények leközlését. (A jún. 26-án megjelent Ady-cikket ápr. 16-án akként kérte Schöpflin, hogy „persze sürgősen kellene”, Budapest, AEL III. 75.) A még csak 33 éves Ady számvetést készít e versében. Ilyen szempontból rokonítható az előző évi A Jövendő fehérei és a Sirató ember dala versekkel. Szintén akkori a bűnök, vezeklés, fehér cél/Jövő motívumait mind fölsorakoztató Az Anti-Krisztus útja. A betegeskedő Ady verseiben a lírai alany többször említette korábban is magát – Éles szemmel (1900), A paraszt nyár (1908), Isten drága pénze (1910) – vagy szívét – Harcos ember szíve (1907), Szelíd, esti imádság (1909) – nyomoréknak. Magyarázat Jerikó-falak: az ószövetségi Józsué-könyv szerint a Kánaánba érkező zsidók az első várost, Jerikót csodás módon vették be: a harsonaszó és a frigyládával való körüljárás hatására leomlottak falai. Irodalom Benedek II. 41.; Földessy: Amt 151.; EmlAE IV. 581.