Megjegyzések
Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
Nem ez a zsánerkép Budapest első megjelenése Ady költészetében: az előző
évben született az Álmodik a Nyomor és a Budapest
éjszakája szól.
A vers kétszeresen is az előző évi Kisvárosok őszi
vasárnapjai-hoz hasonlítható. A kisvárosi körkép után most a
budapesti polgári kisszerűség panorámáját rajzolja meg Ady (Benedek
II. 162–163.), s hasonlóan megjelenik a halott létezés képe. Az
elven-halottság korábban is számos versben fölbukkan: Költözés
Átok-városból (1905), A Szajna partján,
Temetés a tengeren, Fekete Hold
éjszakáján, Bihar vezér földjén, A
rég-halottak pusztáján (1906), Lédával a bálban,
Egy ismerős kisfiú, Harcos ember szíve,
A téli Magyarország (1907), A Sion-hegy
alatt, Ha holtan találkozunk, Az Élet
bosszúja, A Hágár oltára (1908), Gonoszak
a halottak, Elfogyni az ölelésben, Most
pedig elnémulunk, Mert másokért csatáztam (1909),
A holnaputáni asszonykák, Egy templom-alapító
álma, A szerelmetlenség istenéhez (1910). A
kortársak közül nem csupán Ady látta élőhalottnak, garast-zsömlyét sem
érőnek a pesti életet, a verset elemző Benedek Marcell szerint „nem is kell
Ady mértékével mérni, hogy Budapest életét az élet kigúnyolásának nevezze az
ember.” (Benedek II. 162.)
A táltosság hite is közismert a hat ujjal született Adynál. Egyetlen verses
példaként : „Szent Napkeletnek mártirja vagyok, / Aki enyhülést Nyugaton
keres, / Táltosok átkos sarja talán.” (Egy párisi hajnalon,
1904). Táltos-ló szerepel Az ős Kaján és Az én
koporsó-paripám (1907) versekben.
A 10. sor képében Földessy metonímiát lát: a lány és az anya felcserélését
(Földessy Gyula: Ady Endre. Huszadik Század. 1919.
aug., 91.; Földessy: Amt 143.). Valójában nem kell
ezt föltenni, jól megvilágítja egy 1904-es novella, a Nini
szemei, melyben már leírta az 5 – 11. sor képét. „Ninit sétálni
vitte a mama. Nap sütött, és ezren jártak-keltek az emberek. […] De íme,
hirtelen megáll a mama… Nini nem akar hinni a szemének. A szép Szabó bácsi.
[…] Milyen pompás bonbonjai vannak, s hogy szereti ez őt, Ninit! […] –
Csodálatos szép szeme van a Nininek. Szinte szebb, mint a mamájáé. […] – Ne
szólj Szabó bácsiról, Nini. Sosem szabad beszélni a papa előtt Szabó
bácsiról.” (BN 1904. szept. 3.; AEön 207–209., a
novella vége a 211-ig.)
A Népszava publicistája már a következő tavasszal fölhasználta
a vers címét margitszigeti riportjában (VJ: Vasárnapi séta a
gazdagok szigetén. Nsz. 1911. ápr. 25. 6.: „Nem
kivántam látni a gálás vasárnapi népet.”)
Magyarázat
gálás: Díszruhás, ünnepélyes.
Irodalom
Földessy Gyula: Ady Endre. Huszadik Század. 1919. aug.,
91.; Benedek II. 162–163.; AEön 1308.;
Földessy: Amt 143–144.; Király II. 97., 355., 482.,
546–547.; Vargha Balázs: Pest nyűgös gyermeke:
Ady, I. Budapest. 1972. 1. sz. 21. ; Papp
István Géza: „Legszebb csikónk…” Ady ló-lovas motívumának
szimbólumértékéről. Ady Endre vonzásában, Szeged, 2007.
78..