Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A
VÚ közléséből fakadó datálási nehézségekről l.
Az
idegen arcok
jegyzetét. Ugyanakkor szerencsére fönnmaradt Adynak egy, a Csorba-tóról
Schöpflin Aladárnak küldött képeslapja: „Kedves Aladár, még itt maradok
néhány napot. Addig írni fogok még s verseket is küldök. Egyébként fázunk
itt s én elég szomorú vagyok.” ([1910. aug. 12.], AEL III.
117.) Ez a szept. 18-án megjelent Ady-vers a következő a
VÚ-ban, így a levelezőlap minden valószínűség szerint
erre, illetve az ezt nov. 20-án követő
Az Örömtelenség öröme
költeményre utal. Vagyis a verset aug. 12. és 19. között, a Csorba-tónál
írhatta Ady.
Az elmúlás fájó következményének, az elfelejtettségnek, a mellőzöttség
tudatosulásának a verse. Az öregedés képe 1908-tól megszaporodott Ady
lírájában. A vers megjelenéséig csak ebben a töredékévben szerepel
Az
eljátszott öregség,
A Szerelem eposzából, az
Életem apadó ere,
A Nap ravaszkodása, az
„Örvendezz, ifju, ifjuságodban”,
A holnaputáni
asszonykák, az
Öreg suhanc vágyakozása, az
Elhagyott a félelem,
A föltámadás
szomorusága és
A pócsi Mária versekben.
Az utcán mint életúton jövés képe az elmúlással összekapcsolva szintén együtt
építi fel még az 1909-es
Az örök halál-menet költeményt, míg
önmagában szerepel az 1910-es párizsi
Valaki, valaki
emlegetben.
Ady számos versének az eleme az éjszaka, akár a titkok, a szerelem, az
elmúlás, a mulatozások vagy az új nézőpontok napszakja. Igen gyakran az
elmúlással társítja, még ha általában ez hirtelen következik is be, nem
öregedéssel (pl.
Özvegy legények tánca,
Sírni, sírni,
sírni: 1906;
A grófi szérűn,
A téli
Magyarország: 1907;
Budapest éjszakája szól,
A Hóvár-bércek alatt,
Kocsi-út az
éjszakában: 1909; stb.) A
Lázár a palota előtt
II. strófája hasonló: az éjszakában, kívülről nézi az énekes a kivilágított
házban történteket. Vö. még az 1908-as
Ha csókot hallok és az
ezen a nyáron született
Gőzösről az Alföld szituációját.
Irodalom
Földessy: Amt 142.; Király II. 64., 239., 268.
Bibliográfiai adatok