Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Szeptember első napjaitól november 17-ig csaknem egyfolytában Budapesten volt Ady. Az időszak elején már újból közeledik Diósinéhoz, nyári szakításuk, mely Adyt a Tátrába űzte, így egyelőre nem végleges. Míg tavasszal az „Örvendezz, ifju, ifjuságodban” arról szólt, a lírai alany megmaradt jónak, életét bűntelenként élve le, e párversben pont az ellenkezője hangzik el: ocsmány gyalázatok közt azért könyörög, egy kevéske jóság maradjon benne. (Hatvany II. 106.) A nyáron közepén született Jóság síró vágya már ezt a verset előlegezi meg. (A verseket és jegyzetüket l. e kötetben.) A két véglet között számos verse sorolható föl, a pillanatnyi hangulatingadozások megléte mellett figyelmeztetve a maszkos költészetre. A vár-úr szeméremövéből ismerős célzás a bűnök szexuális jellegére. A vers kötetbeli szövegközlése Hatvanynak sajátos értelmezésre adott alkalmat, mellyel azután Földessy vitába szállt. Hatvany vélekedését idézzük: „Ez a hat sor [az első hat sor] a Nyugatban két háromsoros strófára osztva jelent meg. Utóbb a kötet egy strófába vonta össze a két strófát. Mert Adynak oly természetes közlési formája a vers, hogy strófája a lélegzet áramát követi – egy-egy strófának egy-egy lélegzethossza van. A lélegzettel megszegik [...] A vers úgy szakad, mint a sóhaj” (Hatvany II. 105.) Földessy filológiai alapú, Hatvanytól utóbb elfogadott ellenvéleménye: „Az elmélkedés szép, de – téves. Az első kiadásban az első versszak a lap legvégére került s a harmadik kiadásban (vagy tán már a másodikban) a szedő fogta össze a két első strófát s ezt a hibát a korrektorok nem vették észre. Ilyen tévedés nem egy van az Ady-verskötetek második és harmadik stb. kiadásaiban.” (AM I. 148.) [A 2. kiadásban – az elsőhöz hasonlóan – a lap aljára került az első strófa.] Irodalom Benedek II. 116 – 117.; AM I. 148.; Földessy: Amt 136.; Hatvany II. 105–106.; Király II. 423–424.; Szitár Katalin: Narratíva a lírában és a líraiság a prózában. Irodalomtörténet. 1996. 3–4. sz. 455.