Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A vers keletkezésének idején Ady Budapesten tartózkodott. Rossz
idegállapotáról, ideiglenes kibékülésével Diósiné Brüll Adéllal l.
Az
én virág-halmom
jegyzetét.
A vers ajánlásának címzettje Kabos Ede (1864–1923) nagykárolyi születésű író,
újságíró, lapszerkesztő. Több fővárosi lapnak dolgozott, többek között a
Budapesti Napló szerkesztője is volt. Itt barátkozott
össze Adyval, s az
Új versek kiadását is segítette. Szerepére
Ady három évvel később így emlékezett vissza: „Te voltál az, aki mikoris
nyolc-kilenc év előtt elnémító erővel röhögték ki a verseimet, rám
parancsoltál, hogy írjak, és ne féljek” (
A mi kis
„kúriánk”, Az Érdekes Ujság 1913. szept. 28.;
AEÖPM XI. 21. sz. 38.; a Kabost bemutató jegyzetanyag:
240–241.) Megbecsülést, ragaszkodást jeleznek azok a levelek is, amelyek a
versajánlás évéből valók. Ady rendszeresen küldte meleg hangú üdvözlő
képeslapjait, „Szerető fiad” aláírással ([Párizs, 1910. jan. 17.], AEL
III. 13.; [Csorba-tó, júl. 28.], AEL III. 105.;
[Csorba-tó, aug. 7.], AEL III. 115.; [Érdmindszent, aug. 29.],
AEL III. 123., utóbbi „Szeretettel hű fiad”változattal).
Hatvanynak írja 1910. augusztusában, Csorba-tóról: „És én éppen a napokban
mondtam el magamnak nem tudom hányadikszor [...], van-e nekem sok olyan
emberem, akikben igazán, mindig bízhatom?, – hogy az anyámon kívül talán
csak te vagy ilyen. S nagyon-nagyon talán: Kabos, Fenyő és Schöpflin”.
([1910. aug. 9. előtt], AEL III. 115–116.)
A költemény az
Új versek kötetzáró,
Új vizeken
járok (1905) c. költeményének ellenverse (vö. Bölöni
253.; Király II. 70–71.) A versek szerkezete
hasonló, s Ady mindkettőt kötetzáró pozícióba emelte. Míg abban a holnap, a
jövő, az új jut kifejezésre, addig itt a holnapnélküli világ, az élet és
halál között lebegés jelenik meg. A hajdani „Szállani, szállani, szállani
egyre” lelassult Vajda Nádas tavonjára emlékeztető, meginduló csónakkal
viteti magát a megfáradt költő.
Érdekes a színhatás; a sötétvörös színt a tűnődés érzékeltetésére használja
Ady. Ehhez hasonló szín több korábbi s későbbi versében is előfordul, így
„Vörös terítős Szent Mihály lova” szerepelt a nyáron írt
Egy
templom-alapító álmában, mely vers jegyzete a motívum
történetére is kitért. Ebből kiemelhető az 1906-os
Temetés a
tengeren, mely a vörös bárka képét használja. Az Ady
költészetében gyakori tenger- és hajómotívumhoz l. Baróti Dezső:
Az Értől az Óceánig. Tegnapok 107 – 137.,
különösen 122.
Magyarázat
Bú-berzsenyes: A berzseny (vagy börzsöny) vörösfesték-fajta, melyet egy
vérfürt nevű növényfaj sötétvörös bogyóiból nyernek. Ady nyilván a szín és a
hangulat érzékeltetésére használta ezt az egyedi szókapcsolatot.
Irodalom
Benedek II. 167–168.; Bölöni 253.; Földessy:
Amt 157.
Király II. 70–73., 231.; Vezér 331.; Baróti
Dezső:
Az Értől az Óceánig. Tegnapok 122.;
Láng Gusztáv:
Mérföldkő-e Ady költészete?. Irodalmi
Szemle. 2008. 8. sz. 92.
Bibliográfiai adatok