Megjegyzések
Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A kuruc-motívum először egy 1909. január 16-án megjelent Ady-vers
beszédhelyzetét és társadalomszemléletét hatotta át: l. A harcunkat
megharcoltuk jegyzetét. A kor kuruckultuszára jellemző, hogy
ugyanezzel a címmel 1907-ben Tóth Sándor könyvet, 1909-ben egy K. B.
monogramú költő verset írt (Uj Idők, 1909. II. 361.), valamint
az obstruktáló Justh Gyulát is emlegették a kortársak az utolsó
kurucként.
A versben kétszer is szereplő Bécs–Pozsony–Torda városhármasnak többszörös
jelentésrétege van. Földessy értelmezésében (Földessy: Amt
145.) „Se Bécsben Uristen, / Se Krisztus Pozsonyban, / Se Szentlélek
Tordán” a katolikus, lutheránus és unitárius egyház, ill. istenfelfogás
metonimikus elnevezései. Egyben, főként második említésükkor a kor hatalmi
centrumainak metonímiái: Bécs a császári székhely, a királyi Magyarország
országgyűléseit Pozsonyban tartották, a kuruc időkben megszánt Erdélyi
Fejedelemséghez tartozó Tordán 127 országgyűlést tartottak. Király
elemzésében a „[b]efogó helynevek mutatták a bekerítettséget”, s készítik
elő a szomorú véget (Király II. 688.).
Ady számos 1909-es kuruc-verséhez hasonlóan a hős magányos, „Nincsen egy
barátom”, „Gábor fiam Bécsé, […] Örzse lyányom a Krisztusé, […] Asszonyom a
sírban.” (Esze Tamás komája), „Se barátom, se testvérem”
(Bujdosó kuruc rigmusa). A perszonára szomorú vég vár,
mint A márciusi Naphoz forradalmárainak „halálos sors”-ában.
Sorsát lováé előlegezi meg: a ló-motívum gyakran összeforr Ady
magyarság-verseivel, ebből az évből szép példa az Ezüst patkós
paripáinkon és a Gálás, vasárnapi nép.
Bár a magyarság-versek közé sorolta Ady, legalább annyira szól ez a vers
magányos költői önmagáról is. Zolnai Béla adott remek stilisztikai elemzést,
melynek summázata lehetne, hogy Ady játszik az archaizálással, de valójában
stílusában ez a vers ugyanannyira modern, mint archaizáló. Ady nem is nagyon
akarta utánozni a kuruc versek stílusát, sokkal inkább sajátos szemlélete és
nyelvezete üt át a versen: „Ady nem is töri magát, hogy legalább stílusban
és nyelvben kuruc legyen az önmutogató helyzetdal.” (Zolnai Béla:
Nyelv és stílus. Tanulmányok. Bp., 1957.,
284.)
Magyarázat
Majland: Milánó régi, németes neve.
Lengyelország: A kuruc mozgalmak bukásakor a török mellett a Lengyel
Királyság nyújtott menedéket az elbujdosóknak, vö. az előző évi
Bujdosó kuruc rigmusában emlegett lengyel urak selymes
ágyával.
Irodalom
Zolnai Béla: Nyelv és stílus. Tanulmányok. Gondolat,
Bp., 1957., 284.
Földessy: Amt 145.; Király II. 125., 350–351., 583.,
688., 711., 712.; Papp István Géza: „Legszebb
csikónk…” Ady ló-lovas motívumának szimbólumértékéről. Ady Endre
vonzásában, Szeged, 2007, 78.