Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Ady szeptember elejétől november 17-ig Pesten tartózkodott. Itt keletkezett Az életem kertje című verse is. A költemény Adynak azon művei közül való, melyek saját életét természeti képpé szimbolizálják. Ilyen tekintetben rokon versek még az 1909-es Őszben a sziget (1909). Földessy emlékezete szerint Ady az őszt nagyon szerette: „Ady az őszt szinte szentimentálisan szerette, ha ugyan szabad így beszélni róla, aki rendkívüli érzékenységét, forrószívűségét a megtévesztésig, a szándékos félreismertetésig takarta. […] Nekem, mikor a feleségemmel együtt látogattuk meg [hűvösvölgyi szanatóriumában, 1913-ban], mindkettőnknek az ő lélek-zárkózottságával merőben ellenkező áradozással ömlengett az őszi színekről, körülsétálgatott a csak általa lakott „szanatórium” kertjében, majd a szomszédos réteken, mutogatta az erdők, hegyek piros őszi pompáját…” (Földessy: Amt 155.) A lelkes visszaemlékezés azért nem feledtetheti az ősz archetipikus jelentéseit. Maga Ady például kiegyensúlyozottabban vallott egy hónappal korábban született versében: „Meg vagyok akadva az Ősszel. // Szivesen veszem mint barátot, / Szivesen a szárnya alá állok. […] Nincs szépsége, de szépnek látjuk, / Átkozni kéne és mégis áldjuk.” (Hajh, őszi magyarság) Az viszont egyértelmű tény, hogy az ősz Ady verseinek is kedvelt motívuma. Az elmúlás, veszteség tudata kapcsolódik hozzá, hol önmagában (Párisban járt az Ősz, Három őszi könnycsepp, 1906, Az őszi lárma, 1907), hol a szerelemmel kapcsolódik (Héja-nász az avaron, 1905) Milánó dómja előtt, 1908),), de akár a magyarság-motívumhoz is kapcsolódhat (Hajh, őszi magyarság, 1910) vagy politikai töltése lehet (Az őszi rózsák, 1907). Az Életem kertje című versben pedig kiszélesedik a jelentése, a lírai én életével azonosítódik. A szélvész–vihar képe csak ebben az évben eddig A kimérák Istenéhez, a Halk, bánatos szökés, A föltámadás szomorusága és Az én virág-halmom versekben szerepelt. Az ugyanezen az őszön megjelent Az elsötétült utcán életút-képe ezúttal a 2. sorban „Kanyargós, ezer utú”-vá, labirintussá változik. Benedek Marcell a versbe Ady élettargédiáját és – az Ady-kultusz – olvasóit látta bele. „»Hogy itt egy élet ment tönkre, mit bánjáűk a kedves turisták?« – Értse magára minden olvasó, aki könnyed, kiránduló kedvvel jár Ady költészetének útjain, ama versek között, amelyekért egy élet ment tönkre.” (Benedek II. 166.) Irodalom Benedek II. 166.; Földessy: Amt 154–155.; Király II. 249–358.