Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Ady a versben is megörökített rossz állapotára jellemző Bölöni okt. 19-i feljegyzése: „Léda asszonyéknál szomorúan megy a búcsúzkodás. Bandi beteg s itt kell maradnia kórházban valamerre, míg ki nem piheni magát. Olyan roncsolt a teste.” (Bölöni 249.) Nov. 18-án: „össze kell szednie magát, mert elnyúzott, beteg. Nem lumpol, hanem folyton, reggeltől estig alkohollal él, ami közömbössé teszi.” (Bölöni 252.) Okt. 27-én elkísérte a Párizsba induló Diósiné Brüll Adélt Komáromig, „Komáromból egy kolosszális hűssel jöttem meg. S tegnap csak azért keltem föl, hogy édes anyámat kikísérjem. […] A Nyugat természetesen Ady-versek nélkül fog ezuttal megjelenni.” ([Budapest, 1910. okt. 29.]; AEL III. 129.) Ezek szerint a családi látogatás és betegség miatt a nov. 16-án megjelent verseket nov. első felében írta meg. Korántsem jobb állapotban. Október végétől november derekáig „négyszer voltam fekvő beteg két vagy három napig” – számolt be a Diósi-házaspárnak ([Budapest, 1910. nov. 13.], AEL III. 135.) Hangulatára jellemző az Itókának írt ekkori lapjának fordulat „a pesti nagy, most már hiszem, halálos szomoruságból” ( Marchişiu Otíliának, [Budapest, 1910. nov. 9.], AEL III. 133.). Nov. 12-én Miskolcon vett részt Nyugat-felolvasáson, de „a podiumon, a közönség előtt kétszer lettem rosszul s föl kellett vinni a szobámba” – folytatta a Diósi-házaspárt tudósító levelét ([Budapest, 1910. nov. 13.], AEL III. 135.). A szintén Pesten lévő Fenyőtől már levelében búcsúzkodik: „Nagyon-nagyon beteg vagyok, félek, nem látjuk többé egymást.” ([Budapest, 1910. nov. 17?.], AEL III. 138.) A hajó-motívum játszik kulcsszerepet a versben. Ebben többek között rokon az Új Vizeken járok (1905) című verssel, melynek „röpülj, hajóm” motívumát váltja fel az „eladó a hajó” motívum (vö. Benedek II. 40., Baróti Dezső: Az Értől az Óceánig. Tegnapok 129.), a kezdeti dinamikát a beletőrődöttség érzete. A hajó-motívum egyben költészetének, életútjának szimbóluma is lehet. Ebben előképei az 1905-ös Vörös szekér a tengeren, az 1906-os Temetés a tengeren, az 1907-es A ködbe-fult hajók, az 1909-es Két szent vitorlás vagy a másfél hónappal ezelőtti A tünődés csolnakján. Önmaga áruba bocsátására épül 1907-es Ki ad többet érte? verse. A hajó másnak engedése pedig rímel a szintén 1907-es Az elbocsájtott légióra. Maga állapotának leszidásáról l. az előző hónapi Bujkálás a Szánalomtúl   jegyzetét. A 12. sor – „De be is járt már ezer világot.” – a megelőző vers, Az Életem kertje „Kanyargós, ezer utú kertje”-re rímel. Irodalom Benedek II. 40.; Földessy: Amt 150.; Király II. 268., 358.; Baróti Dezső: Az Értől az Óceánig. Tegnapok 129.