Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
Az ősz folyamán felerősödő, betegségekkel és hipochondriával kevert tragikus
létállapot érzése újabb számvetésre készteti Adyt. A végzetszerűség
élményéhez hozzájárul az is, hogy Diósiné Brüll Adél választ szeretne kapni
a költőtől arra, vajon mit jelent számára kapcsolatuk, mit is akar tőle
voltaképpen Ady (l. a
Nem adom
vissza
jegyzetanyagát). A lírikus felelete az együtt megjelent három vers: a
Nem adom vissza, ez és
A türelem bilincse
költemények. A három költemény azt az egyébként a Léda-szerelmet át- meg
átjáró ambivalens viszonyt tükrözi, amely Adynál egyszerre hordozta magában
az elszakadni vágyás és a ragaszkodás szándékát. A
Bukdosik a
lelkem az elesett, megfáradt ember búcsúja. A versben megfogant
elhatározás azonban még távol áll a végső számvetés, az
Elbocsátó
szép üzenet (1912) hitelességétől.
Önmaga lebecsülésének, megalázkodásának motívumáról l. az egy hónappal
korábbi
Bujkálás a
Szánalomtul
jegyzetét. Szép példája ennek a 2. sor hasonlata, melyben a „Járja a táncot,
mint szamár a jégen” szólással párhuzamba állítja lelkét, ráadásul prózaibb,
„bukdosik” változattal. A kép eszébe jutását segíthette betegsége: „Köhögök,
mint egy göthölve ordító szamár.” – írta Diósiéknak a vers keletkezésekor
([Budapest, 1910. nov. 6.], AEL III. 132.). A 9. sor – lelkét
„Fűrész fűrészelte” – párhuzamba állítható az Ilosvai Selymes Péter (1908)
„S ránk csaptak erdővágó balták” képével.
Irodalom
Földessy: Amt 150.; Király II. 265., 316.;
EmlAE III. 570., IV. 428.