Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
Ady levelezéséből napra datálható a vers elkészültének ideje. Dec 20-án
Érmindszentről Pogány Bélának még nem is bizonysággal ígéri versét – „Kedves
Barátom, holnap, szerdán küldök valamit, hacsak lehetséges.” (AEL III.
177.) –, dec. 21-én már postázza is: „Kedves, jó Bélám, igazán csak
neked s érted teszem, hogy kéziratot küldök. Itt egy vers (azt mondd
mindenkinek, hogy régi), és a körkérdésre a válasz. A versért persze pénz fog
kelleni.” (AEL III. 177.) Ady
Ny-tal kötött
szerződése kizárta, hogy nem politikai vagy alkalmi versei másutt jelenjenek
meg, ám a
BN-ból való régi kollegája kérésének, no meg az extra
honoráriumnak végül nem állt ellen. Elhatározását segíthette, hogy fölháborodott
a
Ny-ra. „Kedves Uraim, megszégyenítve és meggyalázva kaptam
legújabb verses kötetemet. Így megcsúfolni valamit csak akarattal lehet.
Hitvány, ízléstelen, rongy, tele sajtóhibákkal még a címekben és dedikálásokban
is. […] Végtelenül bánt ez a lekicsinylés, ez a megcsúfolás. Egyébként is csupa
indolenciát látok. A jegy, a vasúti jegy dolgában semmit sem írnak. […] Az új
»
Nyugat«-ot sem küldték. […] beteg vagyok, s undorodom
önmagamtól s a »
Nyugat«-tól egyaránt.” (A Nyugat
kiadóhivatalának, [Érmindszent], 1910. dec. 20., AEL III. 176.)
Ugyanekkor írt, küldött és megjelent, az írói terveit faggató körkérdésre írt
válaszában betegségeire panaszkodik (l.
A magyar
tanítókhoz
és az
Itt, a
bozótban
jegyzeteit.). „Hetek óta a szülőfalumban próbálgatok egy kis egészségre és
kedvre szert tenni, s ez még mindig s legfontosabb irodalmi tervem. […]
egyelőre, egy-két hétig még, a gyógyulás csodáját várom s azután majd elválik
minden Párizsban, a Riviérán vagy Kairóban, ha – élek.” ([Nyilatkozat
irodalmi terveiről], FM 1910. dec. 25., AEÖPM X. 46.
111–112.).
A vers Földessy Gyula szerint „utánzóinak, a »belőle-élők nagy légiójának szól«”
(Földessy: Amt 171.), azaz az Ady-epigonoknak. Legalább ennyire
szól azonban, mintegy új duk-dukként a
Ny-ban megjelenő új
költőnemzedéknek (pl. Vezér 326., 336.), l. a
Zendülés váram
alján
vagy legutóbb
a dec. 1-ji
Utálnak, de
csodálnak
verset és
jegyzetét. Azzal, hogy Osvát Ernő új tehetségek előtt is megnyitotta a lapot,
Ady úgy érezte, veszélybe került biztos helye. Végül a
MTv1
kézhez kapását követő napokban, szembesülve azzal, hogy még a címet is
elszedték, az első bekezdésben idézett levél tükrében szólhat a vers magának a
Ny-nak is. További, a rajta élő-élősködőket lerázó korábbi
művei még az 1907-es
Ahol Árgyilus alszik, költemény vagy az
1908-as, említett
A duk-duk affér cikk.
A virág–fa –mag motívum szintén végigkíséri Ady költészetét. (Pl.
Ihar a
tölgyek közt, 1905,
Magyar fa sorsa, 1908,
Virág-fohász virágok Urához,
Őszi, forró
virág-halmon, 1909,
Az én virág-halmom, 1910
stb.)
Irodalom
Földessy: Amt 81., 171–172., 240.; Vezér 326., 336.;
Király II. 303., 634.
Bibliográfiai adatok