Megjegyzések
Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
Ady március első felében betegen feküdt, s már csak kényszerűségből maradt
Párizsban. Márc. 26-án utazhatott csak haza Budapestre, gyógyulást keresni.
Ady Lajos így írt a vers keletkezéséről: „Párisban íródott, s abból a
keserűségből fakadt, hogy új kötetéről (A Minden-Titkok versei) a
sajtó tudomást se vett, holott Kiss Józsefnek (»gács«–galíciai) a
»Legendák a nagyapámról« c. kötetéről telve voltak a lapok
hasábos dicsőítésekkel; ugyanakkor volt nagy sikere Herczeg Ferencnek (a »sváb«)
a »Fehér páva« c. regényével, s Molnár Ferencnek (a »zsidó«)
»A farkas« c. darabjával.” (AM II. 189.)
Ady Lajos magyarázatát fenntartással kell értékelni. Egyik adata egyébként is
téves. A farkas c. Molnár-darabot csak 1912-ben mutatták be,
elismerő, sőt rajongó kritikai visszhangjára tehát nem célozhatott az 1911.
márciusi vers. Ha valóban Molnárra utalt Ady, s csakugyan egy meghatározott
darab fogadtatása ingerelte, ez csak az 1910. nov. 19-én bemutatott A
testőré lehetett. Ennek kritikái is csaknem egybehangzóan lelkesek.
Ebben az időben írta egyébként Ady a Nyugatba Molnár-cikkét,
melynek tervét így közölte Osváttal 1910. nov. 26-án: „Ugyszintén szeretnék
Molnár Ferencről írni erre a dec. 16-iki számra. Nagyon mást írnék, mint eddig
írtak, de nagyon elismerőt sok kitüntető gáncsolással.” ([Érmindszent],
AEL III. 152.) Herczeg A fehér páva c.
„kisvárosi története” 1910-ben jelent meg: a Nyugat is hamar
közölt kritikát róla, Kaffka Margit tollából. A cikkben csipkelődő hangú kritika
ellenpontozza a kinyilvánított obligát elismerést; a rutinos író fölényes
anyagkezelését méltatja ugyan, ábrázolását azonban felszínesként, önkényesként
jellemzi. (Herczeg Ferenc: A fehér páva, 1911. jan. 1. 1.
sz. 115–117.). Herczeggel éppen az idő tájt éleződtek ki ellentéteik.
Ady „hadüzenetként” vette tudomásul (
Hatvany Lajosnak,
[Érmindszent, 1910. nov. vége], AEL III. 200.), a Magyar
Figyelő 1911. jan. 1-jei megállapítását, melynek Herczeg
szerkesztője lett. Ráadásul Herczeg álnéven az Új Időkben
csipkelődő glosszákat írt Ady és a nyugatosok ellen, amire Hatvany hívta fel
figyelmét (
Ady Endrének, [Budapest, 1911. febr. 1.?], AEL
III. 202.) Kiss József Legendák a nagyapámról c.
művének megjelenését 1911. febr. 12-én hirdette borítóján A Hét,
de már jan. 15-én lelkesült beszámolókat közölt az idős költő Zeneakadémián
tartott estjéről (
Édesanyám imádságos könyvéből,
44–45.;
Kiss József felolvas, 45–46.).
Mindeközben a dec.-ben megjelent MTv1 kötetről, az előző két
Ady-verseskötethez hasonlóan a Ny-ban nem jelent meg kritika,
Fenyő Miksa hiába ígérte, nem írta meg (
Ady Endrének,
[Budapest, 1911. febr. 19.], AEL III. 217.).
A vers azon költeményekkel rokonítható, melyekben Ady lehatárolja magát
„követőitől”. Ilyen a jelen verssel egy ciklusba foglalt Türelmetlen jó
barátaimhoz vagy a Zendülés váram alján címűek, az
előző év végéről, illetve egy hónappal korábbról, vagy az 1909-es
Kezdenek nyakukba venni. Rokonítható korábbi
zseni-nyilatkozataival (pl. Az elsőség jósága, 1909) és
üldözöttség-érzetével (így Ahol Árgyilus alszik, 1907, A
muszáj Herkules, 1908, Hosszú az erdő, 1909).
Irodalom
AM II.189–190.; Vajthó László: Ady diadalútja
Zilahon. Diárium. 1946. 10–12. sz. 22.; Földessy:
Amt 81., 171.; Vezér 326., 332.; Király II. 311.,
580.