Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A vers érmindszenti keletkezéséről, Ady ekkori állapotáról l. a
Vén,
bolond úr
jegyzetét.
Kovalovszky Miklós a vers ihletőjének egy bő háromszáz évvel korábbi, protestáns
templomi énekben vélte föltalálni a vers ihletőjét. Az Ady korában is énekelt Az
Istennek atyai gondviseléséről vonatkozó passzusa: „Mire bánkódol, óh te én
szívem, […] Én te szegény fiad vagyok / Senkiben bízni nem tudok.”
(Kovalovszky Miklós:
Adalékok Ady és a régi magyar költői nyelv
kérdéséhez. Magyar Irodalomtörténet. 1956. 86–87.)
Az egoizmus groteszk himnusza (Király II. 143.) nem előzmény nélküli
Ady költészetében, gondoljunk az
Így szólna a szóm,
Egy
csúf rontás (1906),
Beszélgetés egy szekfűvel (1907:
„Míg nem jöttem, koldusok voltak, Még sírni sem sírhattak szépen”),
Az
elsőség jósága (1909) versekre. A 10. sor „bölcs királyok hódolását”
és a 17. sor „Téged elhagyott már minden” részletei Jézust idézi föl. A megváltó
magára vonatkozása szintén visszatérő eleme az életműnek (pl. az előző évből
A Szerelem eposzából,
Akármilyen csúnya élet,
A föltámadás szomorusága).
A mű egy olvasati lehetőség szerint azon, szeretetért áhítozó versekkel
rokonítható, amelyekben Ady költészetének megértését sürgeti (
Szeretném,
ha szeretnének,
Akarom: tisztán lássatok, 1909), ám
itt lemond erről, s azt vallja, maga maradt önmaga számára.
Ady álmatlanságára l.
A meghivott
halál
és
A
föltámadás
szomorusága
jegyzetét. A Hold-motívum számos versében fölbukkan, l.
Nyár-délutáni
Hold Rómában
jegyzetét.
Irodalom
Kovalovszky Miklós:
Adalékok Ady és a régi magyar költői nyelv
kérdéséhez. Magyar Irodalomtörténet. 1956. 86–87.;
Földessy: Amt 177.; Király II. 143., 285., 312.;
EmlAE III. 570.
Bibliográfiai adatok