X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Levél-féle Móricz Zsigmondhoz

Szerző: Ady Endre

Bibliográfiai adatok

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás ME: Alapszöveg: A menekülő élet(1912)(Szép, magyar Sors ciklus) 119-121.
  • Szövegforrás NY: Nyugat1911. december 1. IV. évf. 23. sz. 882–884.

Elektronikus kiadás adatai:

editor in chief: Palkó Gábor
Szerkesztő: Borbás Andrea
XML szerkesztő: Bobák Barbara , Bajzát Tímea Borbála és Fellegi Zsófia
TEI specification: Fellegi Zsófia
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2016 ©Free Access – no-reuse ©In Copyright
X (Close panel)Verzió: ME : Alapszöveg: A menekülő élet(1912)(Szép, magyar Sors ciklus) 119-121.
 
Levél-féle Móricz Zsigmondhoz  
 
  Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz
  Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz.
  Szóban hozta vón’ el a beteg, ki küldte,
  De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte.
  Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem,
  Adják át Móricznak ezt az én
levelem.
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
levelem
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
  A könnyes, áldott hang, aki
általadja,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
általadja
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
 
Éppen
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
Eppen
n
Jegyzet sajtóhiba
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
úgy áldassék, mint az, aki kapja.
 
 
  Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond,
  Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond.
  Ezért is jövök most hozzád kényes verssel:
  Én-fajta versekben az ember nem kertel.
  Jövök hozzád versben, betegségben, búban,
  Jól kezdett s elromlott, dicső háborúban,
  Jövök egy kis, kopott, szép, tavaszi Éggel,
  Egy kis megszólással, egy kis irigységgel.
 
 
  Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted,
  Aszúra fog érni minden szép gerezded,
  Rajtad már nem ülhet rohadt, magyar átok:
  Ez okos elkésés: ez a magyarságod.
  És mégis siettél: meglepődve vitted
  Súlyát az
ujságos,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
újságos,
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
magyaros, szent hitnek,
  Dölyffel, feleséggel, gyermekkel, várással,
  Sok, most ébredező, ó kitalálással.
  És ha hébe-hóba talán másként véled:
  Erős vagy, mert erős lelkedben az Élet.
 
 
  Temeszteni is tudsz és tudsz támasztani:
  Sári
Biró
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
bíró
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
vallja és bősz Túri Dani,
  De ezerszer szebben, mert újabbról vallja
  Győző nagy lelkednek minden kis zsivajja.
  És ami benned él s el fog jönni hozzánk,
  Mi néha sápasztja magyar, piros orcád,
  Ezer kimondatlan magyar bánat, titok,
  Szépség várja vágyón: Móricz beszélni fog.
  Hisz én is kimondtam néhány magyar-újat,
  De mesekirályfik táltosai fújnak,
  Ördög hordjon el már minden bolond verset:
  Életet kívánunk, valószínüt, nyerset
  S amit meg nem adhat rímek ezer hadja
  Mi új Ludas Matyink többször visszaadja.
 
 
  Öreg-ifjú Zsigám, sok mindent hallhattál,
  Hallva, nézve, írva sok-sok-sokat adtál.
  De amig rossz fogunk végleg el nem vásik:
  Mégis csak a legszebb, a legjobb: a másik.
  Gondolom, te voltál ez a „másik” nálunk,
  Egy kicsit életünk, egy kicsit halálunk,
  Egy kicsit undorunk, egy kicsit örömünk,
  Szóval: az Életet, mely tőlünk messze tünt,
  Édes Móricz Zsigánk, te hoztad volt vissza,
  Kedves magyar részeg, kedves bornemissza.
 
 
  Rád furcsa emberek
furcsáan
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
furcsán
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
figyelnek:
  Ma te vagy a tévő és jótékony gyermek,
  Nyugat csapatjának keleti zászlója,
  Mi nagy csatázásunk nagy
igazolója.
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
igazolója,
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
  Néha kényeskedő, de magyar hatalmú,
  Nyugatba tört magyar s duzzadt
bizodalmú,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
bizodalmu
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
  Papnak indúlt lélek, de szabad, pacsirtás,
  Szentírásos ember, kinek szent az írás.
  Ma te vagy a magyar s rendkívüli követ,
  Ma benned sarjadnak az ős magyar tövek.
  Ha tán bolondítnál s igazi se volnál,
  Mert szépen hazudtál, engem igazolnál.
 
 
  Téli Budapestnek kevés, vidám fája
  Móricz Zsigmond úrnak csodatettét várja
  S ha
várja,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
várja
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
várhatott s ha
várta,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
várta
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
megkapja:
  Móricz a váratlan Tavaszoknak apja.
  De engem szeressen: így üzenek neki
  S jó, hogyha az embert ilyen is szereti,
  Aki nem hatalmas s több a hatalmasnál
  S ha ki-kinek árt is, milliomszor használ.
 
 
  Adassék e levél Móricz Zsigmond úrnak,
  Kit most érdemelten, szépen koszoruznak.
  Koszorut nem viszek, írás megy helyette,
  De ott leszek mégis, míg élek, mellette.
 
Készül,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
Készűl,
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
mert készítik az én szemfedelem,
  De Móricz Zsigmond is megmarad én velem.
  Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött,
  Mind összekerülünk közös mártir-hősök
  S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
  Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.
 
Keletkezéstörténet  
Ahogy Móricz Zsigmond számára magával ragadó élményt jelentett A Hortobágy poétája című Ady-vers, majd a Vér és arany című kötet olvasása, a Nyugat Ady-számában (1909. jún. 1.) meg is írta vallomását e lelki találkozásról, úgy Ady is hasonló lelkesedéssel fogadta Móricz Hét krajcár címet viselő kötetét (ld. Nyugat, 1909. aug. 16.): „Alig tudom a ceruzámat fogni, hogy Móricz Zsigmondot, hogy éppen Móricz Zsigmondot össze ne égessem toluló nagy, forró szavak, képzelések hirtelen forróságával. Csak egyetlen egy ujjongásomat bocsátom szabadon: ez a mi fajtánk, újra itt van egy ragyogó, kis ember belőle, tehát minket akar a jövendő s reánk van szüksége. Az öreg esperes nem kívánta a harcot, Márkus, a vén harangozó se, de mi kívánjuk. Ez a természete a mi fajtánknak: sok századév megsanyargatta, elfogadta Kálvin predestinációs tanát, de amíg a gerince s az ökle bírják, nem bízza ügyét a jó Istenre. Ilyen a mi fajtánk. Hogy micsoda fajta? Hajdú-szélen, Szabolcsban, Biharszélen, Beregben, Szatmárban, Ugocsaszélen, Szilágyszélen él. Itt nemesítettek egész falvakat egy jókedvű pillanatukban felséges uraink vagy nagyságos fejedelmeink. Bocskor mellé itt kötötték a legtöbb nemesi kardot s a kis urak itt békültek bele a legnehezebben, hogy nagyurak is vannak. Itt volt víg aratása a javított vallásnak, mert e nem demokrata országnak e tájékán született meg a világ legkülönösebb demokráciája. Nagy famíliák zuhantak itt rongyosan le a hétszilvafás ezrek alacsony sorába, hova máról holnapra a paraszt is felkerülhetett. A fosztogató, álnok nagy urak s papok ellen itt gyakran fogott össze az elkeseredett paraszt s a paraszti sorba jutott, gebéjével együtt éhes, rongyos, kardos kisúr. Itt ismerek magam is hitvány, koldus, de szép nevű famíliákat, akik így beszélnek: ősi rokonságban volnánk a gróf Károlyiakkal, de mi nem tartjuk a rokonságot. Egy sereg nagyúri voltából, birtokából kiforgatott família egyenesen azért lett kálvinistává, hogy jobban verekedhessenek pápista, labanc, gazdag, egykori osztályos atyafiaival. Itt századokon keresztül majdnem folytonos, ritmusos, nagy volt a szociális felcserélődés. S itt készült el legjobban a talaj a jövőre, az úri Magyarországot ma már nagyon fenyegető, igazi, nyugatias demokráciára. Ez a tájék Magyarország dagasztó teknője s ennek fajtájából a mi fajtánkból s e vidékről kellett a megindult magyar intellektuális forradalomnak vitézeket kapnia. S ebből, a mi fajtánkból jött mos megint íme egy Móricz Zsigmond, aki egyedül fölér egy forradalmi szabad csapattal.”  
Bár Móricz már 1899-ben megpillantja Adyt Debrecenben, nem sokkal a Református Kollégiumba való beiratkozása után, csak 1909 júniusában találkoztak először – levelezni is ekkor kezdtek.  
Kettejük emberi és eszmei kapcsolatát nem egy olyan személyes dokumentumaik őrzik, mint magánlevelezésük, hanem jelen Ady-vers mellett Móricz vallomásai (Móricz Zsigmond: Adyról, Nyugat, 1923. 23. szám: „Suhancos boldog baráti kor. Ettünk együtt és ittunk együtt és írtunk együtt. Marakodtunk is, verekedtünk is: elveken soha, eszméken soha: óh, hogy ragadott, mily ellenállhatatlanul magával, mint az örvény s én hogy úsztam boldog sodrában...”  
Maga a vers A Nyugat 1911. november 26-án rendezett matinéján hangzott el a Vígszínházban. Az előzetes közlés szerint Móriczról Ady Endre és Hatvany Lajos mondtak volna konferanszot. (Ny, 1911. nov. 1.) Ady azonban megbetegedett, ezért küldte a Levél-féle Móricz Zsigmondhoz című verset, amelyet a matinén Csortos Gyula szavalt el.  
Móricz Virág visszaemlékezése szerint a vers mindig felingerelte Móriczot. „Ez a vers, amennyi örömet, annyi dühöt keltett benne. Nem lehet azt olyan könnyen megfejteni, mely sorait szerette, s melyek fájtak .. . de ha a jelenlétében szavalták, pódiumon, előadáson, menekült, mert a hideg lelte tőle.” (Móricz Virág, Apám regénye, 1954., 114.) Hasonlóképp emlékszik Földessy Gyula is: „E versét akkor írta Ady, mikor Móriczot a Vígszínházban ünnepelték. Móricz akkor, mint ezt ő maga mondta nekem, nem szerette neki küldött versét […]” Földessy Amt 1949. 148.  
Irodalom:  
Földessy Amt 1949. 148-149.; Király II. 328-329. Vargha Kálmán: Ady sodrában (Móricz Zsigmond Ady élménye), ITK, 1959. 2. 260.  
Irodalom  
Földessy Amt 1949. 148-149.; Király II. 328-329., 339.  
 
X (Close panel)Verzió: NY : Nyugat1911. december 1. IV. évf. 23. sz. 882–884.
 
Levél-féle Móricz Zsigmondhoz  
 
  Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz
  Súrlódjék ez írás Móricz Zsigmond úrhoz.
  Szóban hozta vón’ el a beteg, ki küldte,
  De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte.
  Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem,
  Adják át Móricznak ezt az én
levelem.
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
levelem
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
  A könnyes, áldott hang, aki
általadja,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
általadja
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
 
Éppen
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
Eppen
n
Jegyzet sajtóhiba
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
úgy áldassék, mint az, aki kapja.
 
 
  Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond,
  Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond.
  Ezért is jövök most hozzád kényes verssel:
  Én-fajta versekben az ember nem kertel.
  Jövök hozzád versben, betegségben, búban,
  Jól kezdett s elromlott, dicső háborúban,
  Jövök egy kis, kopott, szép, tavaszi Éggel,
  Egy kis megszólással, egy kis irigységgel.
 
 
  Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted,
  Aszúra fog érni minden szép gerezded,
  Rajtad már nem ülhet rohadt, magyar átok:
  Ez okos elkésés: ez a magyarságod.
  És mégis siettél: meglepődve vitted
  Súlyát az
ujságos,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
újságos,
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
magyaros, szent hitnek,
  Dölyffel, feleséggel, gyermekkel, várással,
  Sok, most ébredező, ó kitalálással.
  És ha hébe-hóba talán másként véled:
  Erős vagy, mert erős lelkedben az Élet.
 
 
  Temeszteni is tudsz és tudsz támasztani:
  Sári
Biró
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
bíró
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
vallja és bősz Túri Dani,
  De ezerszer szebben, mert újabbról vallja
  Győző nagy lelkednek minden kis zsivajja.
  És ami benned él s el fog jönni hozzánk,
  Mi néha sápasztja magyar, piros orcád,
  Ezer kimondatlan magyar bánat, titok,
  Szépség várja vágyón: Móricz beszélni fog.
  Hisz én is kimondtam néhány magyar-újat,
  De mesekirályfik táltosai fújnak,
  Ördög hordjon el már minden bolond verset:
  Életet kívánunk, valószínüt, nyerset
  S amit meg nem adhat rímek ezer hadja
  Mi új Ludas Matyink többször visszaadja.
 
 
  Öreg-ifjú Zsigám, sok mindent hallhattál,
  Hallva, nézve, írva sok-sok-sokat adtál.
  De amig rossz fogunk végleg el nem vásik:
  Mégis csak a legszebb, a legjobb: a másik.
  Gondolom, te voltál ez a „másik” nálunk,
  Egy kicsit életünk, egy kicsit halálunk,
  Egy kicsit undorunk, egy kicsit örömünk,
  Szóval: az Életet, mely tőlünk messze tünt,
  Édes Móricz Zsigánk, te hoztad volt vissza,
  Kedves magyar részeg, kedves bornemissza.
 
 
  Rád furcsa emberek
furcsáan
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
furcsán
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
figyelnek:
  Ma te vagy a tévő és jótékony gyermek,
  Nyugat csapatjának keleti zászlója,
  Mi nagy csatázásunk nagy
igazolója.
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
igazolója,
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
  Néha kényeskedő, de magyar hatalmú,
  Nyugatba tört magyar s duzzadt
bizodalmú,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
bizodalmu
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
  Papnak indúlt lélek, de szabad, pacsirtás,
  Szentírásos ember, kinek szent az írás.
  Ma te vagy a magyar s rendkívüli követ,
  Ma benned sarjadnak az ős magyar tövek.
  Ha tán bolondítnál s igazi se volnál,
  Mert szépen hazudtál, engem igazolnál.
 
 
  Téli Budapestnek kevés, vidám fája
  Móricz Zsigmond úrnak csodatettét várja
  S ha
várja,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
várja
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
várhatott s ha
várta,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
várta
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
megkapja:
  Móricz a váratlan Tavaszoknak apja.
  De engem szeressen: így üzenek neki
  S jó, hogyha az embert ilyen is szereti,
  Aki nem hatalmas s több a hatalmasnál
  S ha ki-kinek árt is, milliomszor használ.
 
 
  Adassék e levél Móricz Zsigmond úrnak,
  Kit most érdemelten, szépen koszoruznak.
  Koszorut nem viszek, írás megy helyette,
  De ott leszek mégis, míg élek, mellette.
 
Készül,
*
Szövegforrás:
Alapszöveg: A menekülő élet
 
Készűl,
*
Szövegforrás:
Nyugat
 
mert készítik az én szemfedelem,
  De Móricz Zsigmond is megmarad én velem.
  Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött,
  Mind összekerülünk közös mártir-hősök
  S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
  Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.
 
Keletkezéstörténet  
Ahogy Móricz Zsigmond számára magával ragadó élményt jelentett A Hortobágy poétája című Ady-vers, majd a Vér és arany című kötet olvasása, a Nyugat Ady-számában (1909. jún. 1.) meg is írta vallomását e lelki találkozásról, úgy Ady is hasonló lelkesedéssel fogadta Móricz Hét krajcár címet viselő kötetét (ld. Nyugat, 1909. aug. 16.): „Alig tudom a ceruzámat fogni, hogy Móricz Zsigmondot, hogy éppen Móricz Zsigmondot össze ne égessem toluló nagy, forró szavak, képzelések hirtelen forróságával. Csak egyetlen egy ujjongásomat bocsátom szabadon: ez a mi fajtánk, újra itt van egy ragyogó, kis ember belőle, tehát minket akar a jövendő s reánk van szüksége. Az öreg esperes nem kívánta a harcot, Márkus, a vén harangozó se, de mi kívánjuk. Ez a természete a mi fajtánknak: sok századév megsanyargatta, elfogadta Kálvin predestinációs tanát, de amíg a gerince s az ökle bírják, nem bízza ügyét a jó Istenre. Ilyen a mi fajtánk. Hogy micsoda fajta? Hajdú-szélen, Szabolcsban, Biharszélen, Beregben, Szatmárban, Ugocsaszélen, Szilágyszélen él. Itt nemesítettek egész falvakat egy jókedvű pillanatukban felséges uraink vagy nagyságos fejedelmeink. Bocskor mellé itt kötötték a legtöbb nemesi kardot s a kis urak itt békültek bele a legnehezebben, hogy nagyurak is vannak. Itt volt víg aratása a javított vallásnak, mert e nem demokrata országnak e tájékán született meg a világ legkülönösebb demokráciája. Nagy famíliák zuhantak itt rongyosan le a hétszilvafás ezrek alacsony sorába, hova máról holnapra a paraszt is felkerülhetett. A fosztogató, álnok nagy urak s papok ellen itt gyakran fogott össze az elkeseredett paraszt s a paraszti sorba jutott, gebéjével együtt éhes, rongyos, kardos kisúr. Itt ismerek magam is hitvány, koldus, de szép nevű famíliákat, akik így beszélnek: ősi rokonságban volnánk a gróf Károlyiakkal, de mi nem tartjuk a rokonságot. Egy sereg nagyúri voltából, birtokából kiforgatott família egyenesen azért lett kálvinistává, hogy jobban verekedhessenek pápista, labanc, gazdag, egykori osztályos atyafiaival. Itt századokon keresztül majdnem folytonos, ritmusos, nagy volt a szociális felcserélődés. S itt készült el legjobban a talaj a jövőre, az úri Magyarországot ma már nagyon fenyegető, igazi, nyugatias demokráciára. Ez a tájék Magyarország dagasztó teknője s ennek fajtájából a mi fajtánkból s e vidékről kellett a megindult magyar intellektuális forradalomnak vitézeket kapnia. S ebből, a mi fajtánkból jött mos megint íme egy Móricz Zsigmond, aki egyedül fölér egy forradalmi szabad csapattal.”  
Bár Móricz már 1899-ben megpillantja Adyt Debrecenben, nem sokkal a Református Kollégiumba való beiratkozása után, csak 1909 júniusában találkoztak először – levelezni is ekkor kezdtek.  
Kettejük emberi és eszmei kapcsolatát nem egy olyan személyes dokumentumaik őrzik, mint magánlevelezésük, hanem jelen Ady-vers mellett Móricz vallomásai (Móricz Zsigmond: Adyról, Nyugat, 1923. 23. szám: „Suhancos boldog baráti kor. Ettünk együtt és ittunk együtt és írtunk együtt. Marakodtunk is, verekedtünk is: elveken soha, eszméken soha: óh, hogy ragadott, mily ellenállhatatlanul magával, mint az örvény s én hogy úsztam boldog sodrában...”  
Maga a vers A Nyugat 1911. november 26-án rendezett matinéján hangzott el a Vígszínházban. Az előzetes közlés szerint Móriczról Ady Endre és Hatvany Lajos mondtak volna konferanszot. (Ny, 1911. nov. 1.) Ady azonban megbetegedett, ezért küldte a Levél-féle Móricz Zsigmondhoz című verset, amelyet a matinén Csortos Gyula szavalt el.  
Móricz Virág visszaemlékezése szerint a vers mindig felingerelte Móriczot. „Ez a vers, amennyi örömet, annyi dühöt keltett benne. Nem lehet azt olyan könnyen megfejteni, mely sorait szerette, s melyek fájtak .. . de ha a jelenlétében szavalták, pódiumon, előadáson, menekült, mert a hideg lelte tőle.” (Móricz Virág, Apám regénye, 1954., 114.) Hasonlóképp emlékszik Földessy Gyula is: „E versét akkor írta Ady, mikor Móriczot a Vígszínházban ünnepelték. Móricz akkor, mint ezt ő maga mondta nekem, nem szerette neki küldött versét […]” Földessy Amt 1949. 148.  
Irodalom:  
Földessy Amt 1949. 148-149.; Király II. 328-329. Vargha Kálmán: Ady sodrában (Móricz Zsigmond Ady élménye), ITK, 1959. 2. 260.  
Irodalom  
Földessy Amt 1949. 148-149.; Király II. 328-329., 339.