Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet „Tudjuk, hogy a kor, amelyben Ady élt, a lélekkutatás kora. Freud a lélekelemzés felfedezője, néhány esztendővel idősebb nála. Bizonyos értelemben Ady is lélekelemző, szétválasztja lelke alkotó hajlamait, egy-egy motívuma: egy kielemzett indulat s versei rendjében ezekből a teremtő indulatokból állítja össze magát, bolygókból a naprendszert. De mennyire különbözik ez a lélekelemzés a Freudétől. Ő is titkokat keres, de nem az elsüllyedt, gennyedő emlékek titkait, mint a lélekelemzés, hanem az alapösztönökben kibomló titkokat, nem azt a kicsinyes, anyagias tudatalattit, amelyben a lélektan horgászgat, hanem az élet-halál közt kifeszülő lélek napi igazságai alatt lappangó igazságot - az emberi lényeg titkát s a halállal határolt emberi idő titkát.” (Németh László: Ady Endre, 1934.) Földessy Gyula véleménye szerint a mű utolsó előtti szakasza értelmezéséhez Az ősz szerelmei című költemény segítheti az olvasót. A mű tökéletesen példázza Görömbei András azon meglátását, miszerint az Ady-oeuvre egyes „élménykörei” egymástól szétválaszthatatlanul jelennek meg. (ld: Görömbei András: A gondolkodó Ady ) Irodalom Földessy 1949. 133.; Király II. 359.