Megjegyzések:
Keletkezéstörténet
A verset Ady Érmindszenten írta (l.
A nagyranőtt
Krisztusok
jegyzetét).
Nem először idézte föl a Csaba-mondát: megtette ezt már
A Hadak
Útjá-ban is. Megkockáztatjuk a feltevést, hogy a hun képzetkör
fölelevenedéséhez hozzájárult Ady egy évvel korábbi olvasmánya, a
Buda
halála is. A
Ny 1911. január 1-i számában jelent meg
Strófák „Buda halálá”-ról c. cikke, s ehhez, mint az
Arany-kötetet kérő leveleiből tudjuk, újraolvasta a költeményt, s talán Arany
töredékes
Csaba királyfi-ját is.
Ady egy évvel verse megjelenése után így utal vissza rá levélben: „A
Világ-ban a múlt karácsonykor vagy újévkor versem jelent meg.
De jelentek meg azóta is ott rövid összeköttetésecskéink idején verseim. Ezek
után sürgősen utána kell nézni, kikeresned, nekem elküldened.” – írja
Bölöninének, 1912. december 12-én (AELev-II. 187.).
Magyarázat
Megnyiltak lángolón előttünk/A Bólyai-s Csere-sirok:
Bólyaié mellett Apáczai Csere János sírjára utal. a Bolyaiak földi
maradványainak exhumálására, majd közös sírban való elhelyezésére a
marosvásárhelyi református temetőben 1911. június 7-én került sor. Babits Mihály
Bolyai című szonettje a
Nyugat 1911.
szeptemberi számában jelent meg, szintén ezt az eseményt tematizálva–
Adjon a Sors belénk oly bosszút,/Amilyet Csabának
hagyott: Földessyt idézzük: „az Ildikó (Krimhild) által megbuktatott, majd
elmenekült Csaba később visszajön, és
bosszút áll
Krimhilden és fián, Aladáron. A Krimhild-csata – Arany szerint – tizenöt napig
tart. Csaba győz.” (Földessy2 – 175.) Hogy Ady miért kedvelte,
használta a hun mondakör Csaba-történetét, azt Király István világítja meg: „Az
emberi nagykorúság, az emberi haladás gondolatának fantasztikus, mondai köntösét
– az emberiség élményt – jelentette a költő számára mindig ez a kép. Hiszen
Csaba királyfi vitézei nem haltak meg soha. Vonultak
folyvást az égi utakon s vitték magukkal az eltűnt birodalom álmát [...]”
(Király: [1970] II. 621.) [Az én kiemelésem – B. L.]
Irodalom
Király II. 610., 621., 657.
Földessy 1949. 148,