Ady Endre Összes Versei V.

Megjegyzések:

Keletkezéstörténet Ady 1912. január 10-én sürgönyt adott fel a Ny-nak Érmindszentről. Szövege: „Kéziratot holnap küldök – Ady”. Feltehetően A legszebb Este kéziratát is ekkor küldte el, A vén csavargó és a Fogoly a vártoronyban c. versekkel együtt, melyek ugyancsak a 16-i számban jelentek meg (AELev-II. 174.). A lassan már múlttá váló Léda-szerelemtől búcsúzik a vers, de kifejletében mégegyszer a szenvedélyig emelkedik. Közvetlenség és távolítás sajátos egysége valósul meg benne: a megszólításos, a levélszerű beszédet, szerkezetet archaizáló verselés, mondatszerkesztés ellenpontozza. Ady érett költészetében ritkán, de mindig jelentőségteljesen használta a felező tizenkettős sort és páros rímű strófáit: általában ünnepélyes mondanivalók, beszédhelyzetek számára tartotta fenn. (L. A Szerelem eposzából 1910., Levél-féle Móricz Zsigmondhoz 1911.) E vers az utolsó személyes vallomás Lédához, mely még nyitott a jövőre; ezután a Valaki útravált belőlünk, majd az Elbocsátó szép üzenet következik. Hatvany így ír a versről: „Két egy-embernek szétválása éppen nem csekélység. Ez roppant emberi sors. S ha ugyan ez a szétválás nap nap után történik, fásult kebelben ízenként elzsibbadt érzéssel, melynek Arany szerint nincsen költészete, mégis Ady ennek a nagy élménynek nagy átélője és nagy megverselője lett. ... Ady verse levélformájú – valószínű, hogy a vers téli Pesten készült, s a Párizsban élő Lédához intéztetett...” (Hatvany – 400). Léda csakugyan Párizsban volt ekkor – de Ady a verset Érmindszenten írta, hiszen január 10-én adta föl a Ny-nak, s 12-én még Érmindszentről ír Brüll Bertának: „...tegnap és ma is olyan szörnyű hideg volt, hogy nem mertem mostani egészségemmel utazni. Különösen Károlyig félek. De holnap, szombaton, ha csak meg nem fagyok, fölmegyek.” (AELev-II. 175.) Ezek a szavak a mindszenti télről is hírt adnak, mely a vers énjét körülveszi: Vetkőzött a világ, didergően pőre. Léda január 22-én, Párizsból ír Adynak, „nagy idők óta” először. Fájdalmas, a társ hiányát panaszló levelében így emlékezik meg A legszebb Esté-ről: „könyvedet köszönöm ugyszintén a Nyugatban a verset ha ez ugyan nekem szól még” (AELev-II. 499.). Magyarázat Édes Nagyasszonyom, hol vagy, vagy-e, látsz még / S akarod, hogy a sors víg hunyósdit játsszék?: Hatvany versértelmezésére válaszolva Földessy így ír: „Hatvany a ’víg hunyósdit’ ’víg kihunyásra’ is magyarázza. Nem gondolnám, hogy igaza volna, bár a vers befejezése nem szól éppen e szójátékos feltevés ellen. Mint Ady motívum-visszatéréseire igen jellemző adatot megemlítem, hogy Ady – emlékezetem szerint – négyszer is felhasználja a gyermeki ’hunyósdi-játékot’, a kis fiúk, leányok jól ismert társas tréfáját, amely a maga gyermeki ártatlan kedvességében sincs erotikus hullámzások nélkül. [A négy vers Földessy szerint: Léda ajkai közt, Nem játszom tovább, Eltemetem szemem látottjait. A fenti két sorról így ír:] (Ez a két sor a megelőző versszak ’oldok’ igéje révén villan elő a költő dús és eleven asszociációjú fantáziájából: a gyermek szeméről le-’oldják’ a rákötött kendőt).” (Földessy: Jegyzetek Hatvany cikkéhez. AM-II. 176.)