Tengeri hántás Arany János KOHA_AUTH:96679 http://biblio.digiphil.hu/cgi-bin/koha/opac-authoritiesdetail.pl?authid=95108 VIAF:95251869 http://viaf.org/viaf/95251869/ digital edition editor Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 S. Varga Pál XML-editor Fellegi Zsófia XML-control creator DigiPhil http://digiphil.hu creator Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest KOHA_AUTH:9227 http://biblio.digiphil.hu/cgi-bin/koha/opac-authoritiesdetail.pl?authid=9227 2016 ©Free Access – no-reuse"http://www.europeana.eu/rights/rr-f/" ©In Copyright"http://rightsstatements.org/page/InC/1.0/" o:aj-kk.tei.1 /o:aj-kk.tei.1 Versek a Kapcsos könyvből context:kapcsoskonyv /context:kapcsoskonyv Megjegyzések. Arany János KOHA_AUTH:96679 http://biblio.digiphil.hu/cgi-bin/koha/opac-authoritiesdetail.pl?authid=95108 VIAF:95251869 http://viaf.org/viaf/95251869/ Tengeri hántás Tengeri hántás* Kukorica-fosztás Ropog a tűz, messze süt a vidékre, Pirosan száll füstje fel a nagy égre; Körülállja egynehány fa, Tovanyúlik rémes árnya; S körül űli a tanyáknak Szép legénye, szép leánya. "Szaporán, hé! nagy a rakás: mozogni! Nem is illik összebúva susogni. Ki először piros csőt lel, Lakodalma lesz az ősszel. – Tegyetek rá! hadd lobogjon: Te gyerek, gondolj a tűzzel. – Dalos Eszti szép leány volt, de árva. Fiatal még a mezei munkára; Sanyarú volt beleszokni: Napon égni, pirosodni, – Hüvös éj lesz, fogas a szél! – Derekának hajladozni. Deli karcsú derekában a salló, Puha lábán nem teve kárt a talló; Mint a búza, piros, teljes, Kerek arca, maga mellyes, – Teli a hold, most buvik fel – Az egész lyány ugyan helyes. S ne hidd, hogy a lantnak Ereje meglankadt: Csak hangköre más; Ezzel ha elégszel, Még várhat elégszer Dalban vidulás. Tuba Ferkó juhot őriz a tájon: Juha mételyt legel a rossz lapályon, Maga oly bús… mi nem éri? Furulyája mindig sí-rí, – Aha! rókát hajt a Bodré – Dalos Esztert úgy kiséri. Dalos Eszti – a mezőre kiment ő, Aratókkal puha fűvön pihent ő; De ha álom ért reájok, Odahagyta kis tanyájok' – Töri a vadkan az "irtást" – Ne tegyétek, ti leányok! Szederinda gyolcs ruháját szakasztja, Tövis, talló piros vérit fakasztja; Hova jár, mint kósza lélek, Ha alusznak más cselédek?… – Soha, mennyi csillag hull ma! – Ti, leányok, ne tegyétek. Tuba Ferkó a legelőt megúnta, Tovahajtott, furulyáját se fútta; Dalos Eszter nem kiséri, Maga halvány, dala sí-rí: – Nagy a harmat, esik egyre – Csak az isten tudja, mér' rí. Szomorún jár, tébolyog a mezőben, Nem is áll jól semmi dolog kezében; Éje hosszú, napja bágyadt, Szive sóhajt – csak egy vágyat: – De suhogjon az a munka! – Te, halál, vess puha ágyat. Ködös őszre vált az idő azonban, Törik is már a tengerit Adonyban; *)Egyik ily szerű helyre sincs különös célzás. Dalos Eszter csak nem jött ki: Temetőbe költözött ki; – Az a Lombár nagy harangja! – Ne gyalázza érte senki. Tuba Ferkó hazakerűlt sokára, Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára; Ki-kimén a temetőbe Rossz időbe', jó időbe': – Kuvikol már, az ebanyja! – "Itt nyugosznak, fagyos földbe." Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon, Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon; Muzsikát hall nagy-fenn, messze, *)Mezőn háló emberek sokszor vélnek magasan a légben felettük áthúzódó kísértetes zenét hallani, a (daemoni) zenészek valami nagy, kiterült ponyván repülnek tova. Dalos Eszti hangja közte, – Ne aludj, hé! vele álmodsz – Azt danolja: gyere! jöszte! Nosza Ferkó, felszalad a boglyára, Azután a falu hegyes tornyára; Kapaszkodnék, de nem éri, Feje szédűl: mi nem éri?… – Tizenkettőt ver Adonyban: Elég is volt ma regélni. – " Lohad a tűz; a legények subába – Összebúnak a leányok csuhába; Magasan a levegőben Repül egy nagy lepedő fenn: Azon ülve muzsikálnak, Furulyálnak, eltünőben. (1877. júl. 15.)