Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők K1 MTAK Kt K 510/42v, az „1878 oct. 10.” keltezésű Nem kell dér… című vers alatt (alapszöveg) Megjegyzések K1 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 49) — A cím előtt, kék ceruzával: * – ez a megjelenés jelzete, az életében való megjelenésre nézve azonban nincs adat. Lappangó megjelenést valószínűsít, hogy az M2 szövegének lábj.-e hosszabb, mint a K1- é; ez az M1-en alapulhat. Arra, hogy miért írta be a verset a KKv -be 1878. okt. 21-én – eredetileg ezzel a dátummal –, nincs adatunk. (A vers beírásakor zajló fontosabb eseményekkel – Bosznia-Hercegovina okkupációja, Tisza Kálmán lemondása és újbóli kinevezése – nem hozható összefüggésbe.) Mivel a dátumozás láthatólag nem a versszöveg része, jegyzetben adtuk meg. A Mondacsok cikluscímről lásd Bevezetés, A versek sorrendje Az AJÖM VI . kontaminált szöveget közöl. Keletkezés 1860. febr.–ápr. között, Nagykőrös. 1859-ben, az osztrák csapatok solferinói veresége (jún. 24.) után bomlásnak indult a neoabszolutista rendszer. Ősztől egymást követték a nemzeti szellemű demonstrációk, ezek közül kiemelkednek az 1859. okt. 27-én és a rá következő hetekben születésének 100. évfordulója alkalmából tartott ünnepségek, ill. az 1860. márc. 15-én országszerte rendezett megemlékezések. A nemzeti viselet a -ünnepségeken jelent meg először demonstratív jelleggel. (Részletesebben lásd Lukács 2008, 53–56.) Tompa Mihály 1860. febr. 1-jén írta nak a MTA javára Rimaszombatban rendezendő jótékonysági bál kapcsán: „Megkivántatik hogy talpig magyarba öltözzék az ember; nekem pedig se pénzem se kedvem »megkordoványozni« magamat. Örültség

 [!]

[sic!]

, divat az egész magyarizmus, de engem mégse boszant, mert alapja mégis hazafiérzés és … demonstratió.” ( AJÖM XVII., 370.) márc. 30-án reagált megjegyzésére: „A »talpig magyar« időszak még nálam sem állott be. Tudom, meglőnek Pesten: de hiába, ha az egész hon »virágzik« is, nekem nincs kedvem »virágzani«. Volt idő és pedig nyomasztóbb légkörben (1850–2) hogy kinevettek a magyar nadrággal, megvárom most, míg kinevetnek a némettel is. Félek, hogy ha csináltatok, kimegy a divatból. Megvárom a lelkesedés állandóságát. – Felöltönyöm mindig volt magyar is, az most is van, és hordom, – de sarkantyút nem veretek. Az ily gebe pegazus, mint az enyém, nem való sarkantyúhoz. – Hagyjuk azt nak.” ( AJÖM XVII., 384.). A „talpig magyar” kifejezés utalás A’ betsűlet ’s a’ Szerelem című versére (1797): „Akkor látnád, pajtás! erejim melly nagyok, / Akkor látnád, hogy én talpig Magyar vagyok.” ( CSVMÖM 4, 23., vö. az AJÖM XVII . jegyzetével, 864.) Megjegyzendő, hogy az öltözettel kapcsolatos „talpig magyar” kifejezés először kritikai hangsúllyal jelent meg a Hadi és más nevezetes történetekben: „Tetétől fogva talpig Magyar Köntösbe öltöztök; Kalpagot, ’s tsákós Süveget tesztek Fejetekbe, ’s jó széles fringyia Kardot köttök óldalatokra. – E’ még mind tsak Külseje a’ Magyarságnak ’s mind ezek által, tsupán a’ Nemzeti Viseletnek szeretetét teszitek nyilvánvalóvá. távól légyen, hogy ezen Magatok’ viselését ótsárolnánk; egyedűl tsak a’ vólna kívánságunk, hogy a’ Magyarságot ne annyira a’ Ruhában, mintsem a’ valóságos Magyar Szívben, és Nyelvben helyheztetnétek.” (Hadi és más nevezetes történetek. Harmadik szakasz. Bétsben 1790, 223.; a 18. századi vonatkozásokról lásd alább.) A ra történő utalás Jókai Mórra vonatkozik, aki ezen az álnéven adta közre humoros tárcáit a VU-ban, a MS-ban, ill. saját lapjában, Az Üstökösben, 1858 és 1862 között. Magyar divat című verse [Az Üstökös, 2(1859), IV/15. (dec. 10.), 1.] nagy népszerűségnek örvendett: a „sarkantyút nem veretek” kitétellel kapcsolatban megjegyzi: „később azonban, midőn már nem csak Szilágyi Sándor, hanem maga az igazgató: Warga János is sarkantyús csizmában járt, ő is megtett annyit, hogy egy kis gombot üttetett a czipőjére.” ( Benkó 1897, 125.) A vers keletkezésének hátterében az áll, hogy a nemzeti viselet II. József uralkodása alatt és után a magyar költészet fontos témájává vált. A kiindulást Ányos Pál verse, A régi magyar viseletről jelenti (1782), amely az idegen viselet terjedését (antik példákra hivatkozva) a régi jó erkölcsök romlásával kapcsolta össze. 1790-ben – II. Lipót trónra lépése, ill. a korona visszahozatala után – a nemzeti viselet őrzése összekapcsolódott az „ősi alkotmány” védelmével; a magyar viselet (óvatos) kritikáját (lásd a „talpig magyar” kifejezéssel kapcsolatban fentebb mondottakat) ugyanakkor a republikánus beszédmód képviselői gyakorolták. ( Porkoláb Tibor – Nagy Ágoston, „Ősi ruhát, igét, szivet megtartotok”. A nemzeti viselet és a koronaőrző bandériumok a 18. század végi politikai diskurzusokban, Academia.edu, 1–10.: 4., 6.). Az 1790-es országgyűlés is tárgyalja a nemzeti viselet ügyét; eszerint „ magyar öltözetet tárgyazó végzésnek ide megy ki az értelme: hogy a mindkét nemen lévő magyar nemesség, főkép akik tisztségeket viselnek, ezentúl is a nemzeti köntöst viseljék.” (III. 696. 1790. dec. 3.) A lelkesedésben Kazinczy Ferenc is osztozott, aki korábban német viseletet hordott: „Imé Férjfiaink ’s Asszonyaink el-hányták a’ költsönözött öltözetet; el-állottak a’ káros idegen szokásoktól . udom, hogy ezek a’ külső jelenségek nem tsalhatatlan jelei annak, a’ mit mutatnak: de ki ne fakadozzon öröm-sikóltozásra, midőn el-rontsoltt, el-taposott Nemzetünk ismét fel-emeli a’ porból fejét, és vissza-vévén Nyelvét, ruháját és, szokásait, az lessz, a’ mik ditső Eleink voltak; az lessz, a’ miről ez előtt fél-esztendővel a’ gyenge hit álmodni sem bátorkodott: eggy szabad Nemzet, – eggy tulajdon törvényeivel, nyelvvel, ruhával biró Nemzet, – eggy olly Nemzet, melynek minden tagja fegyvert viselni született, és kész óltalmazója Hazájának és Királyjának.” (Levele B. Prónay Lászlónak, 1790. Iker Hava [május] 22-én, KazLev II., 1790–1802, 83–84.) versének legközvetlenebb előzménye Dayka Gábor A nemzeti öltözet című versének (1790) alábbi részlete: Kritikatörténet Kodály Zoltán népdalgyűjteményének II. csoportját a Tamburás öreg úr 36. sorával („Szövege czikornyás, dallama német”) összefüggésbe hozva (lásd ott, Magyarázatok) állapítja meg: „E dalokat megtanulni újság, divat, műveltségi emelkedés volt egyben, ami helyenként a parasztságot is elkapta. (…) Párhuzamos jelenségek: a jambikus verselés, a nyelvújítás germanizmusai, a német ruha (L. : »Félmagyarság«

 [!]

[sic!]

c. versét.)” Kodály–Gyulai 1952, 10. „A Félmagyarság

 [!]

[sic!]

címet viselő vers a »divatok« változásának légköréből közvetlenül vezet át az 1860-as évek eleji politika kicsinyes külsőségekben is lecsapódó, tragikomikus önellentmondásaihoz. Nem nehéz megfejteni, mekkora a különbség: amikor a honfi keble magyar, és amikor a lábára húzott magyaros csizmával protestál”. „tt már kesernyés-gúnyos fintorgás jelentkezik, de kimondottan kaján megjegyzés is hangzik el az alkudozva politizálókról.” ( Nacsády 1978, 9.) Feldolgozás Zenei Bozay Attila: Négy ciklus gyermekkarra vagy leánykarra, Bartók Béla emlékére – Hat gyermek- vagy leánykar [] szövegeire, Op. 32/c, 1985 (1. Hej, iharfa…, 2. Ősz végén, 3. „Mondacsok” az öltözködésről, 4. Haja, haja – Csalfa sugár, 5. Írószobám, 6. Kín), Editio Musica, Bp., Z. 13479 (BMC)