Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzés A Mondacsok cikluscímről lásd Bevezetés, A versek sorrendje Keletkezés A HV 1888 szerint 1860; Nagykőrös. A későbbi kiadások, az AJÖM VI . nyomán, együtt közlik a Fél magyarság című verssel, Mondacsok I. cím alatt. A két vers egyidejű keletkezésére, ill. közös cím alatti összekapcsolásának szerzői szándékára nézve nincs adat. Ugyanakkor valószínű, hogy keletkezése összefügg egy, nagykőrösi korszakának végéhez köthető, Ágai Adolftól származó és által lejegyzett epizóddal. Eszerint „egy időben elterjedt a tanulóság körében az a hir, hogy az igazgató ki fogja adni rendeletbe, hogy ezentúl a tanulóknak nem szabad pörge kalapot viselni, hanem a mesterlegényektől megkülönböztetésül czilindert kell hordaniok. Ez annyival inkább hitelre talált, mert tudomásukra esett, hogy kevéssel előbb egy felsőbb rendelet még a tanárok szakál viselését is szabályozta. Volt ekkor a fiatalság között két bolondosan vig fiu: Balla Zoltán (később néven szinész) és Nagy Sándor. Ezek fölhajszolták a várost rossz köcsögkalapokért, s egy jó csomót össze is szedtek s vállalkozóbb pajtásaikkal együtt fejükre téve abban járkáltak a városban nem kis feltünést keltve. Másnap reggel az iskolába is köcsög kalapokkal jöttek a fiúk, s a különféle alakú, kopottnál-kopottabb ócskaságokat a kathedra mellett egymás fölé rakták, s a jókora magasságú, meglehetős ingatag oszlop tetejébe még egy piczi nemzeti zászlót is tűztek papirosból. Első órája nak volt. A mint belépett a terembe – minthogy kissé rövidlátó volt – nem ösmerte föl azonnal a különös alkotmányt. Közelebb lépett tehát s meg akarta tapogatni, de ebben a pillanatban döbörögve, koppanva omlott szét az oszlop. Az ifjuság elfojtott derültsége erre visszatarthatatlanul kitört, de nem vette rossz néven, sőt maga is jó izű kaczajra fakadt.” ( Benkó 1897, 142–143.) Az esetet nem datálja. Tóth Béla, ugyancsak Ágai Adolf előadásában, szintén közli az epizódot, amely, szerint, „az ötvenes évek vége felé” történt. Itt a történet a következőképpen fejeződik be: „ is a kathedraasztalnak a szélébe kapaszkodott, úgy nevetett. (Ritkán esett meg rajta.) – No, mondá, a tréfa jó. Még jobb, ha példázat, ha az osztrák hatalom eldőltét jelenti. Elvárja tőlünk, folytatta aztán, hogy amit mondott, nemcsak az iskola, de az osztály falán túl se terjedjen. Nem is terjedt, híven hallgattunk, legalább ujságba ki nem írták, én is most említem írásban először.” ( Az emlékoszlop = Tóth 1899–1904, IV., 73–74.) Az anekdota hátterét az adja, hogy a cilinder mint idegen viselet 1859–60-ban, a nemzeti divat elterjedése idején (erről lásd Fél magyarság, Keletkezés) közmegvetés tárgyává vált (lásd Lukács 2008, 62.); ennek azonban a versben nincs nyoma. Amennyiben a vers kapcsolatban van az anekdotában előadott eseménnyel, a vers 1860. aug., a tanév befejezése előtt keletkezett. (A következő tanév 1860. okt. 1-jén kezdődött, ezt megelőzően lemondott tanári állásáról.) Kritikatörténet Nádor György szerint ha az utolsó két sorhoz hozzátoldjuk: „Mi ez?”, szabályos találós kérdést kapunk – olyat, amilyenek nagy számban élnek a nép körében. A Czilinder ugyanakkor megfordított találós kérdés – úgymond –, amely a megfejtésből indul ki. Párhuzamként más rejtvényszerűnek tekintett verseit hozza (A csillag-hulláskor [I.] [Azt beszélik…] – ez is fordított rejtvény –, Talány, a Vége Víg Andrásnak… kezdetű képrejtvény [NB. ez nem műve, lásd Kodály–Gyulai 1952, I. Népdalok és rokon, 69. dallam, nyomtatott szövege: 29.], Mi vagyok én?, Évnapra [Nyolczvan év…], a Görgei Arthur leányának, A hamis tanú zárlata), s közös vonásukat a filozofikus távlatban látja. A Czilinder című vers szimbolikus jellegét a „magasság” és a „mélység” kettőse adja; egyrészt a társadalmi hierarchiát, másrészt az üdv és kárhozat ellentétét teszi viszonylagossá. („Társadalmi síkon a társas hierarchia relativitását, filozófiai síkon a kozmikus kategóriák viszonylagos voltát mutatja meg a maga képnyelvén”). [ Nádor György, Talány és metafizika: Egy Arany-epigrammáról, IU, 11(1966), dec. 15–12(1967), jan. 1., 11.] Nacsády József a [Szülőhelyem…] című verssel hozta összefüggésbe; és (bizonyítás nélkül) abból indul ki, hogy a vers en (így 1860. okt. után) keletkezett. -nak, úgymond, aki magasabb körökben „naponta megfordulni kénytelen lévén, ruhatárát is ki kell egészítenie Cilinderrel”. „A játékos versezet első pillanatra valami pesti, a költő számára feszélyező, divatos társaságba készülődés hangulatát idézi. Kár azonban azt hinni, hogy ebben a négy sorban egy újabb peleskei nótárius zsörtölődik csupán a városi divat miatt úgy, hogy közben némi öniróniával elismeri: maga is elfogadta. Tudjuk, hogy a költő megszokott egy vidékies-magyaros öltözködésmódot, lehetőleg ragaszkodott is hozzá. A csekélység – magasság – mélység rím- és fogalomhármas azonban nál okvetlenül túlmutat a divat, a társasági elkötelezettség alkalmi különösségein. A költő az őt feszélyező világ, az élet dolgainak groteszk relativitásaira utal, a vers a látszat-magasságoknak és látszatmélységeknek szól.” 3–4. sorát párhuzamba hozza Esti Kornél énekével („Jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység…”) ( Nacsády 1978, 9.). Druzsin Ferenc „a hatvanas évek elején zajló »átöltözés« (átöltöztetés?) tárgyiasításaként értelmezi a verset – a cilinder, úgymond, „mindenfajta üres külsőség metaforája” –, majd – hivatkozás nélkül – megismétli megállapítását, mondván, ha a vers utolsó két sorához hozzátoldjuk, hogy „Mi ez?”, találós kérdést kapunk. A versben – Barta János szavával – a „tiszta komikum” megnyilvánulását látja (bár nem említi, ezt a kifejezést A nagyidai cigányok kapcsán használta), s – ugyancsak a ra való hivatkozás nélkül – a „népi észjárás szellemességé”-vel rokonítja. ( Druzsin 2006 ) Fordítás Francia: Haut-de-forme (Ördögh Szilveszter) = Poésie hongroise: Anthologie, vál. Marc Delouze, Bp., Corvina, 1978, 32. ua.: www.babelmatrix.org Feldolgozás Zenei Bozay Attila: Négy ciklus gyermekkarra vagy leánykarra, Bartók Béla emlékére – Hat gyermek- vagy leánykar [ szövegeire], Op. 32/c, 1985 (1. Hej! iharfa…, 2. Ősz végén, 3. „Mondacsok” az öltözködésről, 4. Haja, haja – Csalfa sugár, 5. Írószobám, 6. Kín), Editio Musica, Bp, Z. 13479 (BMC)