Arany János munkái

Megjegyzések:

Keletkezés 1860. okt. 20. után, . Az Októberi Diploma témája Szász Károlyhoz írt okt. 22-ei levelének utóiratában tűnik fel („Azóta olvasod az Alkotmányt!!!” – AJÖM XVII., 454.); Kazinczy Gábornak: „Ha a zajosuló politikai élet izgalmai közt Kegyednek ideje maradna még lapom számára ottanottan valamit irni, nagyon, de nagyon kedvesen venném.” (1860. nov. 13, AJÖM XVII., 461–462.) Ismét Szász Károlynak: „Az isten akárhová tette volna most ezt a constitutiót!” 1860. nov. 15, AJÖM XVII., 467.) rendszeres kapcsolatban állt a PN-t szerkesztő Kemény Zsigmonddal („Én mindennapos vagyok a Naplónál, nél: ez egyetlen recreátíóm, esti sétáim czélpontja” (levele nak, 1860. dec. 16, AJÖM XVII., 479.), vel özvegy Bezerédj Istvánné vasárnapi ebédjein találkozott (vö.: AJÖM XVII., 941., ill. A jóságos özvegynek, Keletkezés). így jól ismerhette a és között az Októberi Diploma kiadását követően kialakuló nézeteltérést – „

Deák

Deák Ferenc

hallgatott. Csak a háttérben vitatkozott

Kemény

Kemény Zsigmond

nyel, ki a határozott föllépést indítványozta. nem tartotta tanácsosnak ezt. Azt akarta, hogy a nemzet magára hagyva, itélje meg a concessió értékét. ellenkező véleményen volt. A restitutió in integrum, a 48-diki törvények zászlójának kibontását sürgette. A conservativek kivételével mindenki a jogvisszaállítás szükségét érezte.

Deák

Deák Ferenc

és

Kemény

Kemény Zsigmond

közt csak is a taktika tekintetében forgott fenn véleményeltérés.” , megtörve a pártfegyelmet, a PN okt. 25-ei számában [11(1860)/248, 2., . álnéven] ismertette álláspontját. (Lásd erről: Beksics Gusztáv, Kemény Zsigmond, a forradalom s a kiegyezés, Bp., Athenaeum, 1883, 206–207.) nak a hiú reményekkel és a felelőtlen hazafisággal kapcsolatos nézeteiről sokat elárul fiának december 5-én Nagykőrösre írt (töredékben fennmaradt) levele: „Megvárom okosságodtól, hogy semmi ilyesbe nem elegyedel, még ha a többi tanuló elég hígvelejű volna is ebben hazafias dolgot látni. Mindenki en, stb. meg vannak győződve, hogy ez éretlenségek nagyon veszélyeztetik a haza ügyét. Édes fiam, légy ildomos”. ( AJÖM XVII., 477. [ildomos: „eszélyes”, „tetteit a dolgok mivoltából kifejlett körülményekhez alkalmazó”, Cz–F ; vö. Széchenyi emlékezete, Magyarázatok, 39. sor]; figyelmeztetése feltehetőleg a december 2-ai, Ferenc József elleni országos tüntetésekkel kapcsolatos, s ugyanazt az aggodalmat fejezi ki, amely a nagykőrösi Széchenyi-gyászmise nyomán kibontakozó diáktüntetéskor jellemezte, lásd Széchenyi emlékezete, Keletkezés). Szózatának ihletése összefügghet azzal, hogy Kolbenheyer Mór 1860. nov. 12-én megküldte nak a Szózat és a Fóti dal általa készített német fordítását véleményezésre; mint írja, „Nem kevesebbet szeretnék, mint hogy kinyomtassa a hazaszeretet e kettős himnuszát a magyarországi németek épülésére és ha lehet gazdag tipográfiai köntösben”; egyben a Kisfaludy-társaság segítségét kéri a kiadáshoz („Ich möchte nichts Geringeres, als daß diesen zweifachen Hymnus der glühendsten Vaterlandsliebe zum Frommen der Deutschen in Ungarn besonders und könnte es sein, mit typographischem Glanze, abdrucken ließe.“ AJÖM XVII., 461.). A Szózat címe a fordításban Die Stimme des Vaterlandes; a fordítások végül nem jelentek meg. (A fordítások kapcsán lásd Németh Sára, Kolbenheyer Móric, Bp., Minerva Társaság, 1938, 47–48.) A Vörösmarty-ihlet felé mutat Szász Károly akciója is. 1860. dec. 19-én levelet intézett a Kisfaludy Társasághoz, amelyben 1861 májusára Magyar költők ünnepe címen rendezvényt kezdeményez. -nak ugyanezen a napon írt levelében – melyben ötlete támogatását kéri barátjától – megjegyzi: „Én ugy tervezem magamban hogy t te dicsőitenéd”. ( AJÖM XVII., 480.) Ugyancsak a Szózat ihletésével lehet kapcsolatban, hogy a SzF 1860. nov. 28-ai számában [1(1860)/4, 49–51.] közölte Barsi József A költészet helye a müvészetek koszorujában című cikkét, amelyben többek közt ez olvasható: „»Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar!«

 [!]

[sic!]

zengé a költő. A nemzet eltanulta tőle s utána zengé és ma sincs ember a hazában, ki ne érezné, hogy a rendületlen hűség szülőföldünkhöz nemzetünknek egyetlen megmentője, mely már is csodákat mivelt és végre fogja hajtani azt is, a mi teendőnk még van s még lesz.” (50.) Kritikatörténet Megyer Szabolcs „a külsőségekben és tapsokért mutatkozó hazafiságtól” óvó versként utal rá, idézve a 2–3. vsz.-t ( Megyer 1958, 37.). Veres András a Magányban, Mindvégig, Kosmopolita költészet mellett annak a hétszakaszos verstípusnak a példájaként említi, „amely a legalkalmasabb számára egy-egy koncentrált érveléssor kifejtésére”, ill. a jambikus lejtésről állapítja meg, hogy – mint lírájában gyakorta – „a metrum lassú, melankolikus lejtése funkcionál”; néhány kivételtől eltekintve „valamennyi ide tartozó költeménye panaszos, elégikus hangulatú”. A Kertben című vers beszélőjének magányát elemezve írja: szemében az elkülönülés, a kívülmaradás akkor is vétek, ha éppen erkölcsi indítékú – kívül maradni a vétkeseken. Számára ugyanis a legfőbb vétek maguknak a közösségi kapcsolatoknak a deformálódása.” S az „erényes kívülállás” attitűdjének bírálataként idézi a 25–28. és a 31–34. sorokat. ( Veres 1972, 113–114., 156.) is a 18 hétstrófás vers egyikeként említi, szerinte ugyanakkor „ Rendületlenül

 [!]

[sic!]

érces zengése elszigetelt.” ( Szörényi 1972, 281.) Később azt állapítja meg a versről, hogy „úgy oldja meg az óda korszerűsítésének feladatát, hogy a magyar közelmúlt romantikájának fráziskincsében találja meg azt a vonatkozásrendszert, amelyhez mintegy glosszaszerűen tudja csatolni a maga ódájának gondolatmenetét. A Szózat etikájának, vagyis a rendületlen hűségnek az érvényességét hirdeti, de oly módon, hogy fölrajzolja mindazt a szociológiai és történelmi ellenvetést, amelyet a jelenkor imperatívuszához képest kifejlesztett.” ( Szörényi 1989 [1982/83], 199.) szerint a nemzetiség és a polgárosodás kiegyenlítődése iránti bizalommal szemben, amely a Magányban című verset jellemzi, itt a kétely kap hangot; ilyen módon az Őszikék előzménye, amely „majd cáfolja is mindazt, amiben a költő 1860–71-ben még bizakodott”. ( Sőtér 1987 [1963], 334.) „a veszélytudat aktuális okainak felsorolása”-ként értelmezi, s az egyes szám második személyű megszólítást „egyszerre önmegszólító” és „általános alanyi érvényű”- nek nevezi. ( Keresztury 1990, 378–379.) Lásd még: Benedek 1970, 109–110. Pála 1995, 281–283. Fordítás Bolgár: Непоклатимо (Димо Боляров) = Аран 2009, 113–114. Finn: Järkymättä (Elvi Sinervo) = Turtiainen 1952, 44–46. Román: Neclintit (Haralambie Grămescu) = Arany 1957a, 94–96. Feldolgozás Zenei Révfy Géza (férfikarra), Apollo, 1904, 72. sz. [an.]; Vegyeskarra alkalmazta: Tárcza B.[ertalan], [Kolozsvár, Schildkraut, 1932] [Partitúra + 4 szólam. Kőnyomatos.] (Monoki István, Magyar könyvtermés Romániában 1919–1940, I., EME–OSzK, 1997, 5014. tétel) Hangfelvételek Arany János: Őszikék és más költemények, HCD 14284, 2000, Ladányi Ferenc, 2’ 43”; ua.: Varietas delectat 5., Hungaroton, HCD 14300, 2002 Varietas delectat 5., Hungaroton, HCD 14300, 2002, Bánffy György, 2’ 58”, Varietas delectat 5., Hungaroton, HCD 14300, 2002, Rajhona Ádám, 2’ 53”. Vers mindenkinek, 2., Előre hát mind, aki költő!, Dolby Digital 2.0, Bessenyei Ferenc, 2’ 36” (DVD: MTVA , 2011) Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Kubik Anna, 2’ 51”