X (Close panel)Bibliográfiai adatok

A három-pipa utcza

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: *K1
  • Szövegforrás III: SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
  • Szövegforrás IV: HV 1888, 401

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271., a Vegyes rovatban, cím nélkül M2 HV 1888, 401. (Rögtönzések, tréfák, sóhajok) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 128.]
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 (?)
 
Az alapszöveg kiválasztása Az M2 nem az M1-en, hanem – feltételezhetően – a *K1-en alapul; csak így magyarázható a 3. sor szövegeltérése az M1-hez képest. Az is feltételezhető, hogy a *K1 szövegének volt címe – erre utal az M2 címhez fűzött lábj.-e (lásd Keletkezés). Keletkezés 1861. febr.,
Pest
Budapest
. „Lakásom még mindig a 3 pipánál: tavaszig ide czímezd leveleid. Ez egy 4 jó szobás szállás – ha
Laczi
Arany László
feljő szükségünk van ennyire. De baj az, hogy a központtól kissé távol, hogy 2-dik emelet, hogy biztos padlás nincs, kamra nincs, s a mi fő – hogy többnyire oly nép lakja, mely ököllel szokta ügyes bajos dolgát igazítni egymás közt. Szóval oly ház ez, hol szemünkbe mondják, vagy beizengetik hogy itt minden lakó becsűletes, csak mi nem. Ezért, noha a szobák jók, s már igen lakályossá tettük –
[törölt]
« ára »
bére is mérsékelt – tavaszszal költöznünk kell innen.” Levele Tompa Mihálynak, 1861. aug. 25. ( AJÖM XVII., 573.) Arany László lábjegyzete: „Vagy is a három pipa utczában (az üllei út sarkán). Nagy ház volt, de tágas hátsó udvara sok apró épülettel s ezek sok kósza lakóval – czigányokkal is – voltak tele.
Arany
Arany János
t, a ki a »Hausbogen«-be Schriftstellernek
[szerkesztői feloldás]
a ház nyilvántartásába írónak, szó szerint: betűállítónak
írta be magát, a háziak betűszedőnek tartották, s ez ellen ő annál kevésbbé tartotta szükségesnek tiltakozni, mert adóját is ehhez mérten szabták ki.” ( AJLÍ II., 208.) A SzF-ben az alábbi bevezetővel jelent meg: „– Emlegetik a lapok, hogy a »hárompipa utczát,« melyben szerkesztőségünk ideigvaló sátorát felütötte, Kisfaludy-utczának keresztelték. Mi ugyan e változásnak legkisebb nyomát sem vettük észre; mindazáltal ugy megörülénk e tragicomicus pipák reménybeli távozásán, hogy tüstént az itt alább olvasható verset rögtönzők, mely keveset ér ugyan, de elég jó a »hárompipa« mellé. –” [ SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271.; ua.: AJÖM XII., 21–22.; az AJÖM VI . jegyzetében pontatlanul idézve, 237–238.] A hír nyomán
AJ
Arany János
a fejlécen szereplő címet is megváltoztatta; addig ez állt rajta: „Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók: Üllői-út és 3 pipa-utca sarkán 11-ik szám.” Egy hónap múltán (a 21. számtól, márc. 27.) a cím „Üllői-ut és Kisfaludy utcza sarkán” lett. Miután azonban az utca átkeresztelésére nem került sor,
AJ
Arany János
ezt írta az aug. 15-ei Vegyes rovatban (41. sz., 655.): „A mi »Kisfaludy utcánk«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
ugy látszik, megmarad 3 pipának. Figyelmeztetjük is azon tisztelt egyéneket, kik szerk. hivatalunkat föl akarják keresni, hogy ám jusson eszökbe Kisfaludy, de valóságban csak a három pipát vigyázzák, mert különben nem jutnak czélhoz.” A szerkesztőségi címbe az okt. 3-ai (48.) számban került vissza a „3 pipa”, „Kisfaludy” helyébe. (A SzF szerkesztőségi címének változásairól lásd Vargha 1984, 53.) A HV 1888 címhez fűzött jegyzete szerint „Ott lakott
Arany
Arany János
, mint szerkesztő és a Kisfaludy-Társaság igazgatója 1860–1863-ban. Egyszer a lapokban szóba hozták, hogy »Kisfaludy-utczának« kell elnevezni. Erre készűlt a vers; de az elnevezésből nem lett semmi.” A versben szereplő megnevezés előtt az utca a Károly, ill. Károlyi nevet viselte, 1874-ben Pipa utcára egyszerűsödött; 1897 óta Erkel utca (
Arany
Arany János
egykori lakhelye, a 20. számú ház, emléktáblával van megjelölve).
AJ
Arany János
maga is pipázott, lásd Mi vagyok én?, Magyarázatok, 2. sor. Kritikatörténet Bisztray Gyula, Adatok A. J. munkásságához, IF 18., 1945, 42–44. Klny-ként: „A három-pipa utca” (Hosszacska kommentár egy kurta vershez) Megyer 1958, 22.
 
A három-pipa utcza
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
 
n
Jegyzet a mai Erkel utca Bp. IX. kerületében (lásd Keletkezés)
 
  Kisfaludy egy
pipárol
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
pipáról
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
n
Jegyzet lásd Kisfaludy Károly Pipadal című versét (1827, megj.: Aurora 1828, 80–82.,
Szalai Benjámin
Arany János
aláírással):
 
 
  Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
  Édes pipám! tégedet;
  Hű vitézed én mindenkor
  Pártul fogom ügyedet.
  Te vagy éltem’ kísérője,
  Egészségem’ hévmérője,
  ’S játszi bodor füstöddel
  Búmat vígan űzöd-el.
 
 
  Ha látom a’ porlelkeket
  Ezer kínnal mozogni,
  ’S büszkén rázva bilincseket
  Üres fényben ragyogni;
  Reád gyújtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit illy átok nyom!
  Lepje bár arany, ezüst,
  Léte még is hiu füst.
 
 
  Hány bajlódik szerelmével,
  Néz, szalad, int, áldozik,
  Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
  Hold felé sohajtozik;
  Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit ön szíve nyom,
  Mert a’ szép szó ’s leánykegy
  Vajmi hamar füstbe megy!
 
 
  Ha valaki tág tüdővel
  Magát hírbe kürtöli,
  Fényleni vágy nagy erővel,
  ’S más’ érdemit elöli;
  Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
  Itt legtöbbet az idő nyom,
  ’S koszorúdat neveddel
  Füst gyanánt oszlatja-el.
 
 
  Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
  Felfürtözött üres kép,
  Szűk elméjü, de elbízott,
  Nagy gőgösen hozzám lép;
  Magát, javát fitogtatja,
  Drága időm’ elragadja:
  Fegyver leszen pipámból,
  Kifüstölöm szobámból.
 
 
  De ha jő egy lelkes Magyar,
  ’S szívcserére kész velem,
  Szembe’ nem méz, hátul nem mar,
  Nyíltan leli kebelem’.
  Sokat ugyan nem adhatok,
  Legfelebb egy dalt mondhatok;
  De felcsapván jobbjával,
  Megkinálom pipával.
 
 
  Némelly Szépek Idegenhez
  Máskép nem idegenek,
  Csak a’ szegény pipafüsthez
  Olly igen kegyetlenek;
  Pedig mennyi gazt táplálunk!
  Én ugy vélem, dohány nálunk
n
Jegyzet Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496 Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból Európába, utána 1560 Nicot János franczia által még inkább ismeretessé lön – nálunk Bátoriak alatt kezdett honnosodni.
  Bár ki mit állítana –
  A’ legjobb indigena.
 
 
Arany
Arany János
versének formája egyezik
Kisfaludy
Kisfaludy Károly
Pipadalának strófaképletével – annyi különbséggel, hogy az első négy sor keresztríme helyett nála félrím van.
  Monda elmés pipadalt:
n
Jegyzet lásd Kisfaludy Károly Pipadal című versét (1827, megj.: Aurora 1828, 80–82.,
Szalai Benjámin
Arany János
aláírással):
 
 
  Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
  Édes pipám! tégedet;
  Hű vitézed én mindenkor
  Pártul fogom ügyedet.
  Te vagy éltem’ kísérője,
  Egészségem’ hévmérője,
  ’S játszi bodor füstöddel
  Búmat vígan űzöd-el.
 
 
  Ha látom a’ porlelkeket
  Ezer kínnal mozogni,
  ’S büszkén rázva bilincseket
  Üres fényben ragyogni;
  Reád gyújtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit illy átok nyom!
  Lepje bár arany, ezüst,
  Léte még is hiu füst.
 
 
  Hány bajlódik szerelmével,
  Néz, szalad, int, áldozik,
  Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
  Hold felé sohajtozik;
  Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit ön szíve nyom,
  Mert a’ szép szó ’s leánykegy
  Vajmi hamar füstbe megy!
 
 
  Ha valaki tág tüdővel
  Magát hírbe kürtöli,
  Fényleni vágy nagy erővel,
  ’S más’ érdemit elöli;
  Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
  Itt legtöbbet az idő nyom,
  ’S koszorúdat neveddel
  Füst gyanánt oszlatja-el.
 
 
  Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
  Felfürtözött üres kép,
  Szűk elméjü, de elbízott,
  Nagy gőgösen hozzám lép;
  Magát, javát fitogtatja,
  Drága időm’ elragadja:
  Fegyver leszen pipámból,
  Kifüstölöm szobámból.
 
 
  De ha jő egy lelkes Magyar,
  ’S szívcserére kész velem,
  Szembe’ nem méz, hátul nem mar,
  Nyíltan leli kebelem’.
  Sokat ugyan nem adhatok,
  Legfelebb egy dalt mondhatok;
  De felcsapván jobbjával,
  Megkinálom pipával.
 
 
  Némelly Szépek Idegenhez
  Máskép nem idegenek,
  Csak a’ szegény pipafüsthez
  Olly igen kegyetlenek;
  Pedig mennyi gazt táplálunk!
  Én ugy vélem, dohány nálunk
n
Jegyzet Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496 Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból Európába, utána 1560 Nicot János franczia által még inkább ismeretessé lön – nálunk Bátoriak alatt kezdett honnosodni.
  Bár ki mit állítana –
  A’ legjobb indigena.
 
 
Arany
Arany János
versének formája egyezik
Kisfaludy
Kisfaludy Károly
Pipadalának strófaképletével – annyi különbséggel, hogy az első négy sor keresztríme helyett nála félrím van.
 
Illő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
Méltó
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
, hogy e „három pipa”
 
Nyujtson
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
Nyújtson
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
érte diadalt.
  Éljen hát
az ő utczája!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
az ő utczája!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
n
Jegyzet
Arany
Arany János
úgy értesült, hogy a Három pipa utcát Kisfaludy utcára keresztelték (lásd Keletkezés).
  S a magyarnak „nagy pipája”
n
Jegyzet Utalás a kuruc nótára: „Jaj már minékünk, magyar nemzetnek, / Kik feltámadtunk rebelliseknek! / Zákány István, Szuhay Mátyás kopasz fejeknek, / Nagy pipájú, kevés dohányú szegény legényeknek!” ( Nincs becsületi a katonának, RMKT, XVIII. század, sorozatszerk. Csörsz Rumen István, Debreczeni Attila, Szilágyi Márton, XIV., Közköltészet 3., A társadalmi élet költészete, 3/A, Történelem és társadalom, s. a. r. Csörsz Rumen István, Küllős Imola, Universitas–Editio princeps, Bp. 2013, I., Történeti és politikai tárgyú énekek, I. B) Kuruc tematikájú közköltészet, 8, V; 43.;
AJ
Arany János
Elek István 1805-ös melodiáriumából ismerhette az éneket, ahol először megjelent.) A toposz – parafrazeálva – előfordul
AJ
Arany János
Szilágyi István névnapjára írt, Lelki szemét hordó lapát című köszöntőjének (1843) ajánlásában:
 
 
  Nagy tiszteletű és tudományú, de kevés dohányú
  (echó) leányú
  Szilágyi István
  úrnak
  becses névnapja tiszteletére
  juhászkutyai alázatossággal ajánlja
  (F. B. még leebb írta volna nevét; de nem lehetett)
  szerző
 
 
Ugyanebben a változatban, A tudós macskája című vers (1847) első és utolsó versszakában:
 
 
  Nagy lett volna a tudósnak
  Az ő tudománya,
  De mi haszna, ha kevés volt
  A vágott dohánya.
 
 
  Nagy volt, mondok, a tudósnak
  Az ő tudománya,
  De mi haszna! Kevés hozzá
  A vágott dohánya.
 
 
A toposz előfordul Tompa Mihály Szuhay Mátyás című, kuruc tárgyú elbeszélő költeményében (1846):
 
 
 
[szerkesztői feloldás]
Szuhay
Egyszer kibandukol a hegyre magában,
  Midőn a szőlejét kapálnák javában;
 
 
  Kapja magát, ott egy pipa-dohány végett
  Rendre kunyorálja az egész sor népet;
  Megbánta mindenik kapásnak dohánya:
  De mégsem lett tele nagybélű pipája.
 
 
  Kopasz Szuhayról azóta csúfolnak:
  Nagy pipáju, kevés dohányu magyarnak.
 
 
Szerepel
Erdélyi
Erdélyi János
nél ( Erdélyi 1851, 6378.; 329.), aki megfelelteti az alábbi mondásnak: „Széles az asztal, keskeny az abrosz, vékony a vacsora” (330.; 17.). Jelentése: igényei meghaladják lehetőségeit. A dohánymonopólium bevezetése (1858) után gyakran idézett szólás; korabeli értelmezésére nézve lásd Gyulai Pál versét (Politikai xeniák):
 
 
  Mennyi szó s mily kevés eszme!
  Mennyi zaj s mi lassú tett!
  Mért teszitek fecsegővé
  A jó magyar nemzetet?
  Igaz, egykor nagy pipája
  És kevés dohánya volt;
  De legalább össze-vissza
  Ennyit soh’sem szónokolt.
 
 
A motívum visszatér
AJ
Arany János
1875. szept. 9-én Szulyovszky Ignácnak írt levelében, amelyben
Arany
Arany János
megköszöni a nyitrai ügyvédnek a tőle kapott ajándék dohányt. A levél így zárul: „Áldja meg érte a »nagy pipáju, kevés dohányu« magyarok istene!” ( AJÖM XIX., 339.; a „magyarok istene” toposzról lásd: Széchenyi emlékezete, Magyarázatok, 8. sor)
  (Mint a régi példa jár),
  Legyen egyszer
tömve
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
tömve
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
már!
 
 
[szerkesztői feloldás]
1861. febr.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
(1861)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 401
 
 
 
 
A három-pipa utcza
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
 
n
Jegyzet a mai Erkel utca Bp. IX. kerületében (lásd Keletkezés)
 
  Kisfaludy egy
pipárol
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
pipáról
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
n
Jegyzet lásd Kisfaludy Károly Pipadal című versét (1827, megj.: Aurora 1828, 80–82.,
Szalai Benjámin
Arany János
aláírással):
 
 
  Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
  Édes pipám! tégedet;
  Hű vitézed én mindenkor
  Pártul fogom ügyedet.
  Te vagy éltem’ kísérője,
  Egészségem’ hévmérője,
  ’S játszi bodor füstöddel
  Búmat vígan űzöd-el.
 
 
  Ha látom a’ porlelkeket
  Ezer kínnal mozogni,
  ’S büszkén rázva bilincseket
  Üres fényben ragyogni;
  Reád gyújtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit illy átok nyom!
  Lepje bár arany, ezüst,
  Léte még is hiu füst.
 
 
  Hány bajlódik szerelmével,
  Néz, szalad, int, áldozik,
  Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
  Hold felé sohajtozik;
  Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit ön szíve nyom,
  Mert a’ szép szó ’s leánykegy
  Vajmi hamar füstbe megy!
 
 
  Ha valaki tág tüdővel
  Magát hírbe kürtöli,
  Fényleni vágy nagy erővel,
  ’S más’ érdemit elöli;
  Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
  Itt legtöbbet az idő nyom,
  ’S koszorúdat neveddel
  Füst gyanánt oszlatja-el.
 
 
  Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
  Felfürtözött üres kép,
  Szűk elméjü, de elbízott,
  Nagy gőgösen hozzám lép;
  Magát, javát fitogtatja,
  Drága időm’ elragadja:
  Fegyver leszen pipámból,
  Kifüstölöm szobámból.
 
 
  De ha jő egy lelkes Magyar,
  ’S szívcserére kész velem,
  Szembe’ nem méz, hátul nem mar,
  Nyíltan leli kebelem’.
  Sokat ugyan nem adhatok,
  Legfelebb egy dalt mondhatok;
  De felcsapván jobbjával,
  Megkinálom pipával.
 
 
  Némelly Szépek Idegenhez
  Máskép nem idegenek,
  Csak a’ szegény pipafüsthez
  Olly igen kegyetlenek;
  Pedig mennyi gazt táplálunk!
  Én ugy vélem, dohány nálunk
n
Jegyzet Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496 Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból Európába, utána 1560 Nicot János franczia által még inkább ismeretessé lön – nálunk Bátoriak alatt kezdett honnosodni.
  Bár ki mit állítana –
  A’ legjobb indigena.
 
 
Arany
Arany János
versének formája egyezik
Kisfaludy
Kisfaludy Károly
Pipadalának strófaképletével – annyi különbséggel, hogy az első négy sor keresztríme helyett nála félrím van.
  Monda elmés pipadalt:
n
Jegyzet lásd Kisfaludy Károly Pipadal című versét (1827, megj.: Aurora 1828, 80–82.,
Szalai Benjámin
Arany János
aláírással):
 
 
  Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
  Édes pipám! tégedet;
  Hű vitézed én mindenkor
  Pártul fogom ügyedet.
  Te vagy éltem’ kísérője,
  Egészségem’ hévmérője,
  ’S játszi bodor füstöddel
  Búmat vígan űzöd-el.
 
 
  Ha látom a’ porlelkeket
  Ezer kínnal mozogni,
  ’S büszkén rázva bilincseket
  Üres fényben ragyogni;
  Reád gyújtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit illy átok nyom!
  Lepje bár arany, ezüst,
  Léte még is hiu füst.
 
 
  Hány bajlódik szerelmével,
  Néz, szalad, int, áldozik,
  Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
  Hold felé sohajtozik;
  Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit ön szíve nyom,
  Mert a’ szép szó ’s leánykegy
  Vajmi hamar füstbe megy!
 
 
  Ha valaki tág tüdővel
  Magát hírbe kürtöli,
  Fényleni vágy nagy erővel,
  ’S más’ érdemit elöli;
  Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
  Itt legtöbbet az idő nyom,
  ’S koszorúdat neveddel
  Füst gyanánt oszlatja-el.
 
 
  Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
  Felfürtözött üres kép,
  Szűk elméjü, de elbízott,
  Nagy gőgösen hozzám lép;
  Magát, javát fitogtatja,
  Drága időm’ elragadja:
  Fegyver leszen pipámból,
  Kifüstölöm szobámból.
 
 
  De ha jő egy lelkes Magyar,
  ’S szívcserére kész velem,
  Szembe’ nem méz, hátul nem mar,
  Nyíltan leli kebelem’.
  Sokat ugyan nem adhatok,
  Legfelebb egy dalt mondhatok;
  De felcsapván jobbjával,
  Megkinálom pipával.
 
 
  Némelly Szépek Idegenhez
  Máskép nem idegenek,
  Csak a’ szegény pipafüsthez
  Olly igen kegyetlenek;
  Pedig mennyi gazt táplálunk!
  Én ugy vélem, dohány nálunk
n
Jegyzet Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496 Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból Európába, utána 1560 Nicot János franczia által még inkább ismeretessé lön – nálunk Bátoriak alatt kezdett honnosodni.
  Bár ki mit állítana –
  A’ legjobb indigena.
 
 
Arany
Arany János
versének formája egyezik
Kisfaludy
Kisfaludy Károly
Pipadalának strófaképletével – annyi különbséggel, hogy az első négy sor keresztríme helyett nála félrím van.
 
Illő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
Méltó
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
, hogy e „három pipa”
 
Nyujtson
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
Nyújtson
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
érte diadalt.
  Éljen hát
az ő utczája!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
az ő utczája!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
n
Jegyzet
Arany
Arany János
úgy értesült, hogy a Három pipa utcát Kisfaludy utcára keresztelték (lásd Keletkezés).
  S a magyarnak „nagy pipája”
n
Jegyzet Utalás a kuruc nótára: „Jaj már minékünk, magyar nemzetnek, / Kik feltámadtunk rebelliseknek! / Zákány István, Szuhay Mátyás kopasz fejeknek, / Nagy pipájú, kevés dohányú szegény legényeknek!” ( Nincs becsületi a katonának, RMKT, XVIII. század, sorozatszerk. Csörsz Rumen István, Debreczeni Attila, Szilágyi Márton, XIV., Közköltészet 3., A társadalmi élet költészete, 3/A, Történelem és társadalom, s. a. r. Csörsz Rumen István, Küllős Imola, Universitas–Editio princeps, Bp. 2013, I., Történeti és politikai tárgyú énekek, I. B) Kuruc tematikájú közköltészet, 8, V; 43.;
AJ
Arany János
Elek István 1805-ös melodiáriumából ismerhette az éneket, ahol először megjelent.) A toposz – parafrazeálva – előfordul
AJ
Arany János
Szilágyi István névnapjára írt, Lelki szemét hordó lapát című köszöntőjének (1843) ajánlásában:
 
 
  Nagy tiszteletű és tudományú, de kevés dohányú
  (echó) leányú
  Szilágyi István
  úrnak
  becses névnapja tiszteletére
  juhászkutyai alázatossággal ajánlja
  (F. B. még leebb írta volna nevét; de nem lehetett)
  szerző
 
 
Ugyanebben a változatban, A tudós macskája című vers (1847) első és utolsó versszakában:
 
 
  Nagy lett volna a tudósnak
  Az ő tudománya,
  De mi haszna, ha kevés volt
  A vágott dohánya.
 
 
  Nagy volt, mondok, a tudósnak
  Az ő tudománya,
  De mi haszna! Kevés hozzá
  A vágott dohánya.
 
 
A toposz előfordul Tompa Mihály Szuhay Mátyás című, kuruc tárgyú elbeszélő költeményében (1846):
 
 
 
[szerkesztői feloldás]
Szuhay
Egyszer kibandukol a hegyre magában,
  Midőn a szőlejét kapálnák javában;
 
 
  Kapja magát, ott egy pipa-dohány végett
  Rendre kunyorálja az egész sor népet;
  Megbánta mindenik kapásnak dohánya:
  De mégsem lett tele nagybélű pipája.
 
 
  Kopasz Szuhayról azóta csúfolnak:
  Nagy pipáju, kevés dohányu magyarnak.
 
 
Szerepel
Erdélyi
Erdélyi János
nél ( Erdélyi 1851, 6378.; 329.), aki megfelelteti az alábbi mondásnak: „Széles az asztal, keskeny az abrosz, vékony a vacsora” (330.; 17.). Jelentése: igényei meghaladják lehetőségeit. A dohánymonopólium bevezetése (1858) után gyakran idézett szólás; korabeli értelmezésére nézve lásd Gyulai Pál versét (Politikai xeniák):
 
 
  Mennyi szó s mily kevés eszme!
  Mennyi zaj s mi lassú tett!
  Mért teszitek fecsegővé
  A jó magyar nemzetet?
  Igaz, egykor nagy pipája
  És kevés dohánya volt;
  De legalább össze-vissza
  Ennyit soh’sem szónokolt.
 
 
A motívum visszatér
AJ
Arany János
1875. szept. 9-én Szulyovszky Ignácnak írt levelében, amelyben
Arany
Arany János
megköszöni a nyitrai ügyvédnek a tőle kapott ajándék dohányt. A levél így zárul: „Áldja meg érte a »nagy pipáju, kevés dohányu« magyarok istene!” ( AJÖM XIX., 339.; a „magyarok istene” toposzról lásd: Széchenyi emlékezete, Magyarázatok, 8. sor)
  (Mint a régi példa jár),
  Legyen egyszer
tömve
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
tömve
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
már!
 
 
[szerkesztői feloldás]
1861. febr.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
(1861)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 401
 
 
 
 
A három-pipa utcza
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
 
n
Jegyzet a mai Erkel utca Bp. IX. kerületében (lásd Keletkezés)
 
  Kisfaludy egy
pipárol
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
pipáról
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
n
Jegyzet lásd Kisfaludy Károly Pipadal című versét (1827, megj.: Aurora 1828, 80–82.,
Szalai Benjámin
Arany János
aláírással):
 
 
  Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
  Édes pipám! tégedet;
  Hű vitézed én mindenkor
  Pártul fogom ügyedet.
  Te vagy éltem’ kísérője,
  Egészségem’ hévmérője,
  ’S játszi bodor füstöddel
  Búmat vígan űzöd-el.
 
 
  Ha látom a’ porlelkeket
  Ezer kínnal mozogni,
  ’S büszkén rázva bilincseket
  Üres fényben ragyogni;
  Reád gyújtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit illy átok nyom!
  Lepje bár arany, ezüst,
  Léte még is hiu füst.
 
 
  Hány bajlódik szerelmével,
  Néz, szalad, int, áldozik,
  Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
  Hold felé sohajtozik;
  Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit ön szíve nyom,
  Mert a’ szép szó ’s leánykegy
  Vajmi hamar füstbe megy!
 
 
  Ha valaki tág tüdővel
  Magát hírbe kürtöli,
  Fényleni vágy nagy erővel,
  ’S más’ érdemit elöli;
  Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
  Itt legtöbbet az idő nyom,
  ’S koszorúdat neveddel
  Füst gyanánt oszlatja-el.
 
 
  Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
  Felfürtözött üres kép,
  Szűk elméjü, de elbízott,
  Nagy gőgösen hozzám lép;
  Magát, javát fitogtatja,
  Drága időm’ elragadja:
  Fegyver leszen pipámból,
  Kifüstölöm szobámból.
 
 
  De ha jő egy lelkes Magyar,
  ’S szívcserére kész velem,
  Szembe’ nem méz, hátul nem mar,
  Nyíltan leli kebelem’.
  Sokat ugyan nem adhatok,
  Legfelebb egy dalt mondhatok;
  De felcsapván jobbjával,
  Megkinálom pipával.
 
 
  Némelly Szépek Idegenhez
  Máskép nem idegenek,
  Csak a’ szegény pipafüsthez
  Olly igen kegyetlenek;
  Pedig mennyi gazt táplálunk!
  Én ugy vélem, dohány nálunk
n
Jegyzet Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496 Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból Európába, utána 1560 Nicot János franczia által még inkább ismeretessé lön – nálunk Bátoriak alatt kezdett honnosodni.
  Bár ki mit állítana –
  A’ legjobb indigena.
 
 
Arany
Arany János
versének formája egyezik
Kisfaludy
Kisfaludy Károly
Pipadalának strófaképletével – annyi különbséggel, hogy az első négy sor keresztríme helyett nála félrím van.
  Monda elmés pipadalt:
n
Jegyzet lásd Kisfaludy Károly Pipadal című versét (1827, megj.: Aurora 1828, 80–82.,
Szalai Benjámin
Arany János
aláírással):
 
 
  Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
  Édes pipám! tégedet;
  Hű vitézed én mindenkor
  Pártul fogom ügyedet.
  Te vagy éltem’ kísérője,
  Egészségem’ hévmérője,
  ’S játszi bodor füstöddel
  Búmat vígan űzöd-el.
 
 
  Ha látom a’ porlelkeket
  Ezer kínnal mozogni,
  ’S büszkén rázva bilincseket
  Üres fényben ragyogni;
  Reád gyújtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit illy átok nyom!
  Lepje bár arany, ezüst,
  Léte még is hiu füst.
 
 
  Hány bajlódik szerelmével,
  Néz, szalad, int, áldozik,
  Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
  Hold felé sohajtozik;
  Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit ön szíve nyom,
  Mert a’ szép szó ’s leánykegy
  Vajmi hamar füstbe megy!
 
 
  Ha valaki tág tüdővel
  Magát hírbe kürtöli,
  Fényleni vágy nagy erővel,
  ’S más’ érdemit elöli;
  Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
  Itt legtöbbet az idő nyom,
  ’S koszorúdat neveddel
  Füst gyanánt oszlatja-el.
 
 
  Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
  Felfürtözött üres kép,
  Szűk elméjü, de elbízott,
  Nagy gőgösen hozzám lép;
  Magát, javát fitogtatja,
  Drága időm’ elragadja:
  Fegyver leszen pipámból,
  Kifüstölöm szobámból.
 
 
  De ha jő egy lelkes Magyar,
  ’S szívcserére kész velem,
  Szembe’ nem méz, hátul nem mar,
  Nyíltan leli kebelem’.
  Sokat ugyan nem adhatok,
  Legfelebb egy dalt mondhatok;
  De felcsapván jobbjával,
  Megkinálom pipával.
 
 
  Némelly Szépek Idegenhez
  Máskép nem idegenek,
  Csak a’ szegény pipafüsthez
  Olly igen kegyetlenek;
  Pedig mennyi gazt táplálunk!
  Én ugy vélem, dohány nálunk
n
Jegyzet Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496 Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból Európába, utána 1560 Nicot János franczia által még inkább ismeretessé lön – nálunk Bátoriak alatt kezdett honnosodni.
  Bár ki mit állítana –
  A’ legjobb indigena.
 
 
Arany
Arany János
versének formája egyezik
Kisfaludy
Kisfaludy Károly
Pipadalának strófaképletével – annyi különbséggel, hogy az első négy sor keresztríme helyett nála félrím van.
 
Illő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
Méltó
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
, hogy e „három pipa”
 
Nyujtson
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
Nyújtson
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
érte diadalt.
  Éljen hát
az ő utczája!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
az ő utczája!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
n
Jegyzet
Arany
Arany János
úgy értesült, hogy a Három pipa utcát Kisfaludy utcára keresztelték (lásd Keletkezés).
  S a magyarnak „nagy pipája”
n
Jegyzet Utalás a kuruc nótára: „Jaj már minékünk, magyar nemzetnek, / Kik feltámadtunk rebelliseknek! / Zákány István, Szuhay Mátyás kopasz fejeknek, / Nagy pipájú, kevés dohányú szegény legényeknek!” ( Nincs becsületi a katonának, RMKT, XVIII. század, sorozatszerk. Csörsz Rumen István, Debreczeni Attila, Szilágyi Márton, XIV., Közköltészet 3., A társadalmi élet költészete, 3/A, Történelem és társadalom, s. a. r. Csörsz Rumen István, Küllős Imola, Universitas–Editio princeps, Bp. 2013, I., Történeti és politikai tárgyú énekek, I. B) Kuruc tematikájú közköltészet, 8, V; 43.;
AJ
Arany János
Elek István 1805-ös melodiáriumából ismerhette az éneket, ahol először megjelent.) A toposz – parafrazeálva – előfordul
AJ
Arany János
Szilágyi István névnapjára írt, Lelki szemét hordó lapát című köszöntőjének (1843) ajánlásában:
 
 
  Nagy tiszteletű és tudományú, de kevés dohányú
  (echó) leányú
  Szilágyi István
  úrnak
  becses névnapja tiszteletére
  juhászkutyai alázatossággal ajánlja
  (F. B. még leebb írta volna nevét; de nem lehetett)
  szerző
 
 
Ugyanebben a változatban, A tudós macskája című vers (1847) első és utolsó versszakában:
 
 
  Nagy lett volna a tudósnak
  Az ő tudománya,
  De mi haszna, ha kevés volt
  A vágott dohánya.
 
 
  Nagy volt, mondok, a tudósnak
  Az ő tudománya,
  De mi haszna! Kevés hozzá
  A vágott dohánya.
 
 
A toposz előfordul Tompa Mihály Szuhay Mátyás című, kuruc tárgyú elbeszélő költeményében (1846):
 
 
 
[szerkesztői feloldás]
Szuhay
Egyszer kibandukol a hegyre magában,
  Midőn a szőlejét kapálnák javában;
 
 
  Kapja magát, ott egy pipa-dohány végett
  Rendre kunyorálja az egész sor népet;
  Megbánta mindenik kapásnak dohánya:
  De mégsem lett tele nagybélű pipája.
 
 
  Kopasz Szuhayról azóta csúfolnak:
  Nagy pipáju, kevés dohányu magyarnak.
 
 
Szerepel
Erdélyi
Erdélyi János
nél ( Erdélyi 1851, 6378.; 329.), aki megfelelteti az alábbi mondásnak: „Széles az asztal, keskeny az abrosz, vékony a vacsora” (330.; 17.). Jelentése: igényei meghaladják lehetőségeit. A dohánymonopólium bevezetése (1858) után gyakran idézett szólás; korabeli értelmezésére nézve lásd Gyulai Pál versét (Politikai xeniák):
 
 
  Mennyi szó s mily kevés eszme!
  Mennyi zaj s mi lassú tett!
  Mért teszitek fecsegővé
  A jó magyar nemzetet?
  Igaz, egykor nagy pipája
  És kevés dohánya volt;
  De legalább össze-vissza
  Ennyit soh’sem szónokolt.
 
 
A motívum visszatér
AJ
Arany János
1875. szept. 9-én Szulyovszky Ignácnak írt levelében, amelyben
Arany
Arany János
megköszöni a nyitrai ügyvédnek a tőle kapott ajándék dohányt. A levél így zárul: „Áldja meg érte a »nagy pipáju, kevés dohányu« magyarok istene!” ( AJÖM XIX., 339.; a „magyarok istene” toposzról lásd: Széchenyi emlékezete, Magyarázatok, 8. sor)
  (Mint a régi példa jár),
  Legyen egyszer
tömve
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
tömve
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
már!
 
 
[szerkesztői feloldás]
1861. febr.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
(1861)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 401
 
 
 
 
A három-pipa utcza
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
 
n
Jegyzet a mai Erkel utca Bp. IX. kerületében (lásd Keletkezés)
 
  Kisfaludy egy
pipárol
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
pipáról
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
n
Jegyzet lásd Kisfaludy Károly Pipadal című versét (1827, megj.: Aurora 1828, 80–82.,
Szalai Benjámin
Arany János
aláírással):
 
 
  Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
  Édes pipám! tégedet;
  Hű vitézed én mindenkor
  Pártul fogom ügyedet.
  Te vagy éltem’ kísérője,
  Egészségem’ hévmérője,
  ’S játszi bodor füstöddel
  Búmat vígan űzöd-el.
 
 
  Ha látom a’ porlelkeket
  Ezer kínnal mozogni,
  ’S büszkén rázva bilincseket
  Üres fényben ragyogni;
  Reád gyújtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit illy átok nyom!
  Lepje bár arany, ezüst,
  Léte még is hiu füst.
 
 
  Hány bajlódik szerelmével,
  Néz, szalad, int, áldozik,
  Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
  Hold felé sohajtozik;
  Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit ön szíve nyom,
  Mert a’ szép szó ’s leánykegy
  Vajmi hamar füstbe megy!
 
 
  Ha valaki tág tüdővel
  Magát hírbe kürtöli,
  Fényleni vágy nagy erővel,
  ’S más’ érdemit elöli;
  Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
  Itt legtöbbet az idő nyom,
  ’S koszorúdat neveddel
  Füst gyanánt oszlatja-el.
 
 
  Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
  Felfürtözött üres kép,
  Szűk elméjü, de elbízott,
  Nagy gőgösen hozzám lép;
  Magát, javát fitogtatja,
  Drága időm’ elragadja:
  Fegyver leszen pipámból,
  Kifüstölöm szobámból.
 
 
  De ha jő egy lelkes Magyar,
  ’S szívcserére kész velem,
  Szembe’ nem méz, hátul nem mar,
  Nyíltan leli kebelem’.
  Sokat ugyan nem adhatok,
  Legfelebb egy dalt mondhatok;
  De felcsapván jobbjával,
  Megkinálom pipával.
 
 
  Némelly Szépek Idegenhez
  Máskép nem idegenek,
  Csak a’ szegény pipafüsthez
  Olly igen kegyetlenek;
  Pedig mennyi gazt táplálunk!
  Én ugy vélem, dohány nálunk
n
Jegyzet Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496 Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból Európába, utána 1560 Nicot János franczia által még inkább ismeretessé lön – nálunk Bátoriak alatt kezdett honnosodni.
  Bár ki mit állítana –
  A’ legjobb indigena.
 
 
Arany
Arany János
versének formája egyezik
Kisfaludy
Kisfaludy Károly
Pipadalának strófaképletével – annyi különbséggel, hogy az első négy sor keresztríme helyett nála félrím van.
  Monda elmés pipadalt:
n
Jegyzet lásd Kisfaludy Károly Pipadal című versét (1827, megj.: Aurora 1828, 80–82.,
Szalai Benjámin
Arany János
aláírással):
 
 
  Gyűlöljön bár sok finnyás orr,
  Édes pipám! tégedet;
  Hű vitézed én mindenkor
  Pártul fogom ügyedet.
  Te vagy éltem’ kísérője,
  Egészségem’ hévmérője,
  ’S játszi bodor füstöddel
  Búmat vígan űzöd-el.
 
 
  Ha látom a’ porlelkeket
  Ezer kínnal mozogni,
  ’S büszkén rázva bilincseket
  Üres fényben ragyogni;
  Reád gyújtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit illy átok nyom!
  Lepje bár arany, ezüst,
  Léte még is hiu füst.
 
 
  Hány bajlódik szerelmével,
  Néz, szalad, int, áldozik,
  Hevűl, fázik, nyugtot nem lel,
  Hold felé sohajtozik;
  Én rád gyujtok, ’s azt gondolom:
  Szánandó, kit ön szíve nyom,
  Mert a’ szép szó ’s leánykegy
  Vajmi hamar füstbe megy!
 
 
  Ha valaki tág tüdővel
  Magát hírbe kürtöli,
  Fényleni vágy nagy erővel,
  ’S más’ érdemit elöli;
  Én rá gyujtok, ’s azt gondolom:
  Itt legtöbbet az idő nyom,
  ’S koszorúdat neveddel
  Füst gyanánt oszlatja-el.
 
 
  Ha egy úrfi, pézsmán hízott,
  Felfürtözött üres kép,
  Szűk elméjü, de elbízott,
  Nagy gőgösen hozzám lép;
  Magát, javát fitogtatja,
  Drága időm’ elragadja:
  Fegyver leszen pipámból,
  Kifüstölöm szobámból.
 
 
  De ha jő egy lelkes Magyar,
  ’S szívcserére kész velem,
  Szembe’ nem méz, hátul nem mar,
  Nyíltan leli kebelem’.
  Sokat ugyan nem adhatok,
  Legfelebb egy dalt mondhatok;
  De felcsapván jobbjával,
  Megkinálom pipával.
 
 
  Némelly Szépek Idegenhez
  Máskép nem idegenek,
  Csak a’ szegény pipafüsthez
  Olly igen kegyetlenek;
  Pedig mennyi gazt táplálunk!
  Én ugy vélem, dohány nálunk
n
Jegyzet Ezen, hazánkban bő termésü plántát, 1496 Pane Roman spanyol barát hozta be először Domingóból Európába, utána 1560 Nicot János franczia által még inkább ismeretessé lön – nálunk Bátoriak alatt kezdett honnosodni.
  Bár ki mit állítana –
  A’ legjobb indigena.
 
 
Arany
Arany János
versének formája egyezik
Kisfaludy
Kisfaludy Károly
Pipadalának strófaképletével – annyi különbséggel, hogy az első négy sor keresztríme helyett nála félrím van.
 
Illő
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
Méltó
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
, hogy e „három pipa”
 
Nyujtson
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
Nyújtson
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
érte diadalt.
  Éljen hát
az ő utczája!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
az ő utczája!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
n
Jegyzet
Arany
Arany János
úgy értesült, hogy a Három pipa utcát Kisfaludy utcára keresztelték (lásd Keletkezés).
  S a magyarnak „nagy pipája”
n
Jegyzet Utalás a kuruc nótára: „Jaj már minékünk, magyar nemzetnek, / Kik feltámadtunk rebelliseknek! / Zákány István, Szuhay Mátyás kopasz fejeknek, / Nagy pipájú, kevés dohányú szegény legényeknek!” ( Nincs becsületi a katonának, RMKT, XVIII. század, sorozatszerk. Csörsz Rumen István, Debreczeni Attila, Szilágyi Márton, XIV., Közköltészet 3., A társadalmi élet költészete, 3/A, Történelem és társadalom, s. a. r. Csörsz Rumen István, Küllős Imola, Universitas–Editio princeps, Bp. 2013, I., Történeti és politikai tárgyú énekek, I. B) Kuruc tematikájú közköltészet, 8, V; 43.;
AJ
Arany János
Elek István 1805-ös melodiáriumából ismerhette az éneket, ahol először megjelent.) A toposz – parafrazeálva – előfordul
AJ
Arany János
Szilágyi István névnapjára írt, Lelki szemét hordó lapát című köszöntőjének (1843) ajánlásában:
 
 
  Nagy tiszteletű és tudományú, de kevés dohányú
  (echó) leányú
  Szilágyi István
  úrnak
  becses névnapja tiszteletére
  juhászkutyai alázatossággal ajánlja
  (F. B. még leebb írta volna nevét; de nem lehetett)
  szerző
 
 
Ugyanebben a változatban, A tudós macskája című vers (1847) első és utolsó versszakában:
 
 
  Nagy lett volna a tudósnak
  Az ő tudománya,
  De mi haszna, ha kevés volt
  A vágott dohánya.
 
 
  Nagy volt, mondok, a tudósnak
  Az ő tudománya,
  De mi haszna! Kevés hozzá
  A vágott dohánya.
 
 
A toposz előfordul Tompa Mihály Szuhay Mátyás című, kuruc tárgyú elbeszélő költeményében (1846):
 
 
 
[szerkesztői feloldás]
Szuhay
Egyszer kibandukol a hegyre magában,
  Midőn a szőlejét kapálnák javában;
 
 
  Kapja magát, ott egy pipa-dohány végett
  Rendre kunyorálja az egész sor népet;
  Megbánta mindenik kapásnak dohánya:
  De mégsem lett tele nagybélű pipája.
 
 
  Kopasz Szuhayról azóta csúfolnak:
  Nagy pipáju, kevés dohányu magyarnak.
 
 
Szerepel
Erdélyi
Erdélyi János
nél ( Erdélyi 1851, 6378.; 329.), aki megfelelteti az alábbi mondásnak: „Széles az asztal, keskeny az abrosz, vékony a vacsora” (330.; 17.). Jelentése: igényei meghaladják lehetőségeit. A dohánymonopólium bevezetése (1858) után gyakran idézett szólás; korabeli értelmezésére nézve lásd Gyulai Pál versét (Politikai xeniák):
 
 
  Mennyi szó s mily kevés eszme!
  Mennyi zaj s mi lassú tett!
  Mért teszitek fecsegővé
  A jó magyar nemzetet?
  Igaz, egykor nagy pipája
  És kevés dohánya volt;
  De legalább össze-vissza
  Ennyit soh’sem szónokolt.
 
 
A motívum visszatér
AJ
Arany János
1875. szept. 9-én Szulyovszky Ignácnak írt levelében, amelyben
Arany
Arany János
megköszöni a nyitrai ügyvédnek a tőle kapott ajándék dohányt. A levél így zárul: „Áldja meg érte a »nagy pipáju, kevés dohányu« magyarok istene!” ( AJÖM XIX., 339.; a „magyarok istene” toposzról lásd: Széchenyi emlékezete, Magyarázatok, 8. sor)
  (Mint a régi példa jár),
  Legyen egyszer
tömve
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 401
 
tömve
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
már!
 
 
[szerkesztői feloldás]
1861. febr.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
SzF, 1(1860–61)/17. (1861. febr. 27.), 271
 
(1861)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 401