[Achille Millien: Az éj]

Bibliográfiai adatok

[Achille Millien: Az éj]

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái

Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)

Dátum: 2019

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Universitas Kiadó

ISBN:

Szerkesztő: Korompay H. János

Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.

Azonosító:

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424
Szövegforrás III: PD 1889, 262

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

transcriber: Csonki Árpád

XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara

Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition

A kiadásról:

Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadás helye: Budapest

2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424.;

Millien

Millien, Achille

La Moisson (Az aratás) című kötetéről írt kritikában M2 PD 1889, 262. (alapszöveg) [ AJÖM XI., 177.] [Versfordításként először: Arany 1955, 637–638.]

Megjegyzések

Megjegyzések:

Megjegyzés A fordítás körülményeiről lásd [Achille Millien: A Delelés], Megjegyzés. A kritikában a szöveg prózaként van tördelve úgy, hogy a versszakok bekezdésekre tagolódnak (kivéve az utolsó két versszakot, ezek egy bekezdésbe kerültek). Bár a fordításban

Arany János

elhagyta a rímelést, s a szótagszám sem követi következetesen az eredetit, a szöveg szabályos jambussorokra tagolódik, ezért helyreállítottuk a verssorok szerinti tördelést. Az eredeti szöveg (az AJÖM XI . alapján, 698.):

Jegyzet

La Nuit

Quand je suis seul dans la nuit sombre
Avec mon chien et mon troupeau,
Qu’autour de moi je vois, dans l’ombre,
Broutant le gazon du coteau;

Je ne sais pourquoi de ma bouche
Nulle chanson ne peut sortir,
Et, prenant la plaine pour couche,
Je reste à rêver sans dormir;

Je ne sais pourquoi je frissonne
Quand le vent parle aux peupliers,
Que la cascade au loin résonne
Ou qu’un grand cri sort des halliers.

Est-ce de peur; Non: au village
On dit que s’il faut affronter
La dent du sanglier sauvage,
Nul ne me vaut, – sans me flatter.

Ah! que de fois sur une étoile,
Immobile, fixant mes yeux,
J’ai cru lire à travers le voile
Que la nuit jette sur les cieux!

Que de fois debout sur la rive,
Au ruisseau, qui jase toujours,
Prêtant une oreille attentive,
J’ai cru comprendre son discours!

Ce que me disait son murmure,
Ce que je voyais dans les cieux,
Ce que mon coeur dans la nuit pure
Ressentait de mystérieux;

Pour vous le faire bien entendre
Loin de ma lèvre le mot fuit;
C’est un charme indécis et tendre
Qu’on ne trouve que dans la nuit.

Aussi lorsque l’ombre s’élève,
Loin de chanter comme autrefois,
Volant sur l’aile de mon rêve,
Jusqu’au matin je suis sans voix.

Keletkezés Lásd [Achille Millien: A Delelés], Keletkezés. Az éj című verset – akárcsak A Delelés részletét –

Bernard

Bernard, Thalès

előszava idézi, az alábbi kommentárral:

Millien

Millien, Achille

„Éj czimü költeménye (la Nuit) egy pásztor panaszát tolmácsolja, ki műveletlen szelleme által gyötörve annál meghatóbb keservre fakad a puszta kietlenében, minthogy e keserv primitív elmétől származik. Örömest hallgatjuk e durva hangokat, melyek bennünket meszsze kiragadnak az akadémiai értekezések s az irodalom-tanárok izetlen periódusainak köréből.” [ SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 422.; ua.: AJÖM XI., 172.]

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

[Achille Millien: Az éj]

Sötét éjben ha egyedül vagyok,

velem csupán ebem s a nyáj,

melyet köröttem látok a homályban

legelni dombos oldalon;

Én nem tudom, miért hogy ajkamon

nem

bír

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

bir

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

fakadni semmi dal;

miért hogy

sík

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

sik

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

gyepen ledőlve

nem alhatom, s ábránd fog el.

Én nem tudom, mért reszketek

ha szél a nyárfával susog,

ha távol zúg a

vízesés

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

vizesés

Jegyzet emend.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424
PD 1889, 262

vagy a berekből hangzik egy kiáltás.

Félsz ez? Nem: a vadkan fogával

ha szembeszállni kell merény,

Jegyzet „az akaratnak elszántsága, melynél fogva valamit, nagy akadályok és nehézségek daczára, tenni bátorkodik” ( Cz–F )

egész falu azt tartja – nem dicsekszem –

hogy senki vélem föl nem ér.

Ah! hányszor tetszett

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

ugy

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

, szemem

megállva egy-egy csillagon,

mikéntha átolvasni tudnék

a mennybolt éji fátyolán!

És állva majd a csacska ér

partján s figyelve hangjait,

oh, hányszor tetszett

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

ugy

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

nekem,

mintha megérteném szavát.

De hogy mit zenge a moraj,

menny boltján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

mennyboltján

Jegyzet emend.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424
PD 1889, 262

mit olvasék,

a tiszta

éjben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

éjben

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

mely csodás

érzés fogá el

szívemet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

szivemet

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

Azt kifejezni, kedvesim!

szót nem találok ajkamon;

az egy homályos szende báj

mit éjben lelni föl csupán.

S midőn az árny már széled is,

nem zeng, mint másszor, énekem;

röpűlve ábránd-szárnyakon,

szó reggelig se jő belém.

[szerkesztői feloldás]

1861. máj. 9. előtt

Verzió: II : SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

[Achille Millien: Az éj]

Sötét éjben ha egyedül vagyok,

velem csupán ebem s a nyáj,

melyet köröttem látok a homályban

legelni dombos oldalon;

Én nem tudom, miért hogy ajkamon

nem

bír

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

bir

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

fakadni semmi dal;

miért hogy

sík

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

sik

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

gyepen ledőlve

nem alhatom, s ábránd fog el.

Én nem tudom, mért reszketek

ha szél a nyárfával susog,

ha távol zúg a

vízesés

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

vizesés

Jegyzet emend.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424
PD 1889, 262

vagy a berekből hangzik egy kiáltás.

Félsz ez? Nem: a vadkan fogával

ha szembeszállni kell merény,

Jegyzet „az akaratnak elszántsága, melynél fogva valamit, nagy akadályok és nehézségek daczára, tenni bátorkodik” ( Cz–F )

egész falu azt tartja – nem dicsekszem –

hogy senki vélem föl nem ér.

Ah! hányszor tetszett

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

ugy

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

, szemem

megállva egy-egy csillagon,

mikéntha átolvasni tudnék

a mennybolt éji fátyolán!

És állva majd a csacska ér

partján s figyelve hangjait,

oh, hányszor tetszett

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

ugy

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

nekem,

mintha megérteném szavát.

De hogy mit zenge a moraj,

menny boltján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

mennyboltján

Jegyzet emend.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424
PD 1889, 262

mit olvasék,

a tiszta

éjben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

éjben

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

mely csodás

érzés fogá el

szívemet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

szivemet

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

Azt kifejezni, kedvesim!

szót nem találok ajkamon;

az egy homályos szende báj

mit éjben lelni föl csupán.

S midőn az árny már széled is,

nem zeng, mint másszor, énekem;

röpűlve ábránd-szárnyakon,

szó reggelig se jő belém.

[szerkesztői feloldás]

1861. máj. 9. előtt

Verzió: III : PD 1889, 262

[Achille Millien: Az éj]

Sötét éjben ha egyedül vagyok,

velem csupán ebem s a nyáj,

melyet köröttem látok a homályban

legelni dombos oldalon;

Én nem tudom, miért hogy ajkamon

nem

bír

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

bir

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

fakadni semmi dal;

miért hogy

sík

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

sik

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

gyepen ledőlve

nem alhatom, s ábránd fog el.

Én nem tudom, mért reszketek

ha szél a nyárfával susog,

ha távol zúg a

vízesés

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

vizesés

Jegyzet emend.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424
PD 1889, 262

vagy a berekből hangzik egy kiáltás.

Félsz ez? Nem: a vadkan fogával

ha szembeszállni kell merény,

Jegyzet „az akaratnak elszántsága, melynél fogva valamit, nagy akadályok és nehézségek daczára, tenni bátorkodik” ( Cz–F )

egész falu azt tartja – nem dicsekszem –

hogy senki vélem föl nem ér.

Ah! hányszor tetszett

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

ugy

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

, szemem

megállva egy-egy csillagon,

mikéntha átolvasni tudnék

a mennybolt éji fátyolán!

És állva majd a csacska ér

partján s figyelve hangjait,

oh, hányszor tetszett

úgy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

ugy

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

nekem,

mintha megérteném szavát.

De hogy mit zenge a moraj,

menny boltján

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

mennyboltján

Jegyzet emend.

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424
PD 1889, 262

mit olvasék,

a tiszta

éjben,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

éjben

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

mely csodás

érzés fogá el

szívemet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 262

szivemet

Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/27. (1861. máj. 9.), 424

Azt kifejezni, kedvesim!

szót nem találok ajkamon;

az egy homályos szende báj

mit éjben lelni föl csupán.

S midőn az árny már széled is,

nem zeng, mint másszor, énekem;

röpűlve ábránd-szárnyakon,

szó reggelig se jő belém.

[szerkesztői feloldás]

1861. máj. 9. előtt