Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzések A verset eddig egyetlen kiadás sem azonosította (az AJÖM XI . szerint „angol vers-e ez, vagy hindu, a szövegből nem lehet eldönteni”, 745.). Mivel A hindu dráma című ismertetésben jelent meg, az Arany 1961 óta Hindu vers címen közlik a kiadások. fordításának eredetije az Edinburgh Review cikkének (adatait lásd [Kálidásza: Szakuntalá vagy az elveszett gyűrű], Megjegyzések) 254. oldalán olvasható, az alábbi változatban: A szöveg, amelynek sem szerzője, sem címe nincs feltüntetve az ismertetésben, Alfred Tennyson (1809–1892) The Palace of Art (A Művészet palotája) című versének (1832) 249– 252. sora (63. vsz.): (Lásd , Poems, ed. and introd. Mildred M. Bozman, Dent, London – Dutton, New York, 1965 [1906], I., 60–57.; 66., a vers eredetileg az 1833-as Poems című kötetben jelent meg.) A versszak forrásáról nyilván -nak sem volt tudomása. Az eredeti vers tkp. ars poetica; „ feszültséget érez az érzékek költészete iránti imaginatív hűség és az általánosítás magasabb szintje iránti nyugtalan vágyakozás között, amely lehetővé teheti számára, hogy megszólítsa a társadalmat, amelytől a költő elidegenedett.” [„ feels a tension between an imaginative allegiance to the poetry of sensation and a troubled aspiration to a higher level of generalization that would enable him to address a society from which the poet has been alienated.” ( A Companion to Victorian Poetry, ed. by Richard Cronin, Alison Chapman and Anthony H. Harrison, Blackwell, Malden–Oxford–Victoria–Berlin, 2002; Introduction: Victorian Poetics, 5.)] A művészet a versben megszemélyesített nőalakként szerepel; a vers jelenetei az ő palotájában játszódnak. A versszak eredeti kontextusa (a megelőző, 62. vsz.): (Prózafordításban: „Tompa tespedés helyének, fénytelennek, / mozgásra erőtlennek éreztem lelkemet, / Az előre lejtő végtelen mozgás közepette, / Amely egyetlen biztos célra tört.”) A versszak kontextusa az Edinburgh Review cikkében ( fordításában): „Valóban sajátságos talány, szemlélni a hindu szellemet, a mint magános körében mozog; nem »tompa tespedésben« ugyan, mint Khina, hanem teli erélylyel, élettel, reménynyel: csakhogy India, a Himalaya és Indus közé rekesztve, sokkal messzebb és félrébb esett, hogysem a leghalványabb viszhang is eljuthatott volna oda Görögországból és Európából.” ( AJÖM XI., 259.) A „tompa tespedésben” kifejezés a cikkben idézett vsz.-ot megelőző vsz.-ból való („spot of dull stagnation”, 245. sor, lásd fentebb). Keletkezés 1861. júl. 18. előtt, ; lásd Megjelenés