Bibliográfiai adatok
[Kálidásza: Szakuntalá vagy az elveszett gyűrű]
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
- Szövegforrás III: PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 [I.] SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), A hindu dráma című, angolból fordított ismertetés második közleményében, 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), A hindu dráma című ismertetés harmadik és negyedik közleményében, 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680. M2 PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197. (alapszöveg) [ AJÖM XI., 266., 267–276.] [Versfordításként először: Arany 1955, 639–651.]Megjegyzések
Megjegyzések:
Megjegyzések A fordítás alapjául szolgáló szövegrészek szemelvények az Edinburgh Review-ban név nélkül megjelent kritikából. [Art. X. – Sakoontalá, or the Lost Ring; an Indian Drama. Translated into English Prose and Verse from the Sanskrit of Kálidásá. By Monier Williams, M. A. Professor of Sanskrit at Haileybury. Hertford: 1855), VOL. CVIII., No. 219., July, 1858, 253–270. A szerző, akit az AJÖM XI . sem azonosított, Edward Byles Cowell (1826–1903), perzsa fordító és a cambridge-i egyetem szanszkrit tanára, lásd Hász-Fehér 2017b, 263.] Az [I.] rész: 261., a [II.] rész: 262–270. Az [I.] rész a mű I. felvonásának első, erdei jelenetéből való, s az ismertetésbe illesztve olvasható, azzal a bevezetéssel, hogy „következő szép leírást olvasunk a remeteségről”. A [II.] rész szemelvényei a IV. felvonás előjátékából, a IV. és V. felvonásból, a VI. felvonás előjátékából és a VII. felvonásból valók. A fordítás hosszabb részleteket kihagy; a kihagyott részeket a fordító röviden összefoglalja. Az összefoglalók híján a szöveg nehezen követhető, ezért ezeket apró betűvel, a sorszámozásba nem beszámítva, szögletes zárójelben, a főszövegben közöljük.AJ
fordításának eredetijeként nem a hindu
szöveget, hanem annak Monier-Williams által
készített s az Edinburgh Review-ban idézett angol fordítását
adjuk meg.
Tekintettel arra, hogy az
AJÖM
XI
. nem tartalmazza az ismertetés eredeti angol
szövegét, ezt az alábbiakban egészében közöljük – benne a műből vett részletekkel,
amelyek a fordítás alapjául szolgáltak.
Art. X. — Sakoontalá, or the Lost Ring; an Indian Drama. Translated into English Prose
and Verse from the Sanskrit of Kálidásá. By Monier Williams, M. A. Professor of
Sanskrit at Haileybury. Hertford: 1855.
Edinburgh Review, Vol.
CVIII., No. 219., July, 1858, 253–270.
Epic and lyric poetry have
found a home wherever the human soul has emerged from barbarism; they belong alike
to all the cultured tribes of mankind. Wherever the past has lured with its world of
mythic splendours, or the present and future, by their yet nearer impress, have woke
the poet’s inner life of thought, there the epos and ode have ever risen as the
instinctive voice of these deep emotions of the soul. But dramatic poetry is no such
cosmopolite. It comes to us indissolubly linked with the history of that great
family of nations, already associated with so much that is great and glorious in the
fasti of our world, whose languages bear the treasures of all Gentile thought, and
have ever been the medium of European civilization. The drama, in a word, is the
peculiar glory of the Indo-Teutonic race.
Not that we would claim for every
member of that family a right to this splendid heirloom: there are many nations of
high intellectual name, who have no part in the inheritance. Thus ancient Rome and
modern Persia have no indigenous drama, no national form which has struck its roots
down deep in the national character, and draws direct a living energy from its
secret elements of vigour and strength. We feel, when we read the Roman comedies,
that these have no vital union with the nation’s ’heart of hearts;’ they are
borrowed from another soil, and here languish in an uncongenial clime. A national
drama can only exist by expressing the national character, by gathering into itself
all that is great and heroic in its past history and present development. Every
great dramatic literature is a world in itself, which reproduces on a smaller scale
all those strong lines of influence, which have been working on the people from
generation to generation, and have made its inner and outer life what they are. Who
cannot read in the dramas of Greece, Spain, or England, the long succession of busy
years of action, whose annals, at the very sound of their names, rise at once to
fill the mind with images — years which have left their stamp on the nation’s very
type of countenance, how much deeper still on what is yet more plastic, its inner
character and soul?
Ancient India, like ancient Greece, has a drama of her
own, which, untouched by foreign influence, and fostered only by native culture, has
flourished and declined with an original history; exemplifying under that distant
sky, in its lonely cycle of development, the same laws of growth and decay, which
have been so unceasingly at work in our busier western world. Contemporary with
Lucretius and Catullus, it reached its greatest splendour at the court of
Vikramáditya, King of Oujein; and
Kálidása, whose chef d’oeuvre
has been so lately translated into English, was one of the ’nine gems’ which attest
the munificence of that renowned patron of Hindú literature.
In these poems we
find faithfully portrayed the Indian mind as it was in those old days. The nation of
dreaming mystics, on whom Alexander’s contemporaries gazed with such bewildered awe,
between whom and the impulsive Greeks there lay a gulf which no man living could
pass, have reproduced themselves in their dramas, and thrown on the canvass of
mythic distance the outlines of their own present and its world. Their dramas, as
opposed to the classical, may belong to the romantic school; but in truth they might
be almost said to constitute a class by themselves, — cut off, like the Indian mind,
from all those mighty influences, which for some 3000 years have been moulding
Europe into what she is. It is indeed a strange problem to contemplate the Indian
mind pacing its lonely round; no ’spot of dull stagnation’ like China, but full of
energy, and life, and hope:
Arany János
’A still salt pool locked in with bars of sand,
Left on the shore, that hears all night
The plunging waves draw backward from the land
Their moon-led waters white,’
Wilson
, who have thrown any light in the gloom. Each successive
generation of Hindùs has received the ’torch of life’ from its forerunners, and each
has lived its little span and left its songs and its dreams; but none of the long
series has bestowed one passing thought on preserving the memory of the events in
the midst of which it lived and died. The present, in fact, to the true Hindú had no
charms; the world was but a hideous prison-house, whose cells were the weary round
of transmigrations, through which the soul must pass ere it regain its final home.
What matter whether dynasties rise or fall? what are earth’s trivial interests to
him? The present lies as the fitful feverish dream between two solemn states of
repose, the silent irrevocable past, and the silent inexorable future; and it is to
these that the Hindú thinker turns, to plunge into their still depths. The past is
peopled with gigantic mythologies, with dynasty behind dynasty of gods, with cycles
upon cycles of Brahma’s days, and all their complicated involutions of years, in
vain efforts to bridge over die abyss; as if any finite number, however enormous,
could be an appreciable fraction of eternity, or any sum of years, though æons be
heaped on æons, could give us any parallax of the Divine
existence.
Amidst this hopeless reaching after the illimitable distance, the
transient present vanishes and is lost. All of India’s past history, that is still
preserved, is saved for us in spite of herself. The words that escaped from the lips
of those old sages come fraught with a message far other than that which the speaker
entrusted to their charge; and it is from the questioning of these, their
messengers, that comparative philology has gained its most splendid triumphs. The
Sanskrit of ancient India is the great instrument of its discoveries; and to the
language of these dreaming Brahmans, by a strange revolution, we owe our deepest
insight into the true structure and history of the languages of such intensely
self-conscious nations as Greece and Rome.
Like her religion, poetry,
philosophy, grammar, India’s drama is peculiarly her own. The same influences are at
work to mould it, the same fond absorption in the past, amid a world of ideal
pictures, on which the soul gazed, like the Carthusian monk in his convent, till it
seemed as though these were the realities, and all else but the
dream.
The heroic plays of the Indian stage lie apart from the world of Indian
life, in a soft slumberous atmosphere of their own; the air comes laden with a
luxurious faintness, which tells of the effeminate people who dwell there. The
dramas of Æschylus are, indeed, unreal, — they
are cast in a world of Titanic inhabitants, and belong not to our mortal earth; but
these primæval giants have still hearts and souls like ourselves; and even in the
’Prometheus,’ with its lonely ocean and Caucasus, we know that beneath the horizon
lies the world of toiling man; that there are the poet’s own Athens and
Marathon, could we only see beyond the sea line. But the Indian drama has no such
deep root of connexion with life; it is unreal and ethereal as a Midsummer Night’s Dream throughout.
And yet, even in this world of
fiction, one strange element of life and reality comes to view; all the more
startling from the universal colouring of glamour light which overspreads all the
rest. We refer to the language in which they are written; and here is opened a
question of curious and unexpected interest. Unlike the other monuments of ancient
Hindú thought, these plays are not written in the purely sacred Sanskrit; they admit
a mixture of a baser and more vulgar alloy. The heroes, indeed, still speak the
language of the demigods, a language which, in the poet’s time, had doubtless ceased
to be the medium of social intercourse; but the female characters and servants
generally use an inferior dialect. This patois, or Prákrit, is derived from
Sanskrit, as Italian or Spanish from Latin; and, according to the lower or higher
station of the speakers, is the greater or less degradation of the sacred tongue on
their lips. If this farrago of languages, which presents such a strange phenomenon
in all Hindú plays, were but the idle freak of a poet-pedant, or the wild vagary of
burlesque, like the closing scenes of the ’Bourgeois Gentilhomme,’ they would have
little to tempt the European scholar; but they have another and far deeper interest.
These were the spoken dialects of the poet’s own time, which were passing to and fro
on the lips of men in the street and the bazaar, ere the first Roman eagle had
alighted on that Albion whence after ages should summon India’s latest and most
beneficent conquerors. These dialects are a rich mine of materials to the
philologist; for they form the connecting link between the ancient Sanskrit and many
of the spoken dialects of the India of our day; and numberless forms in these modem
idioms, which in the wear and tear of centuries have become corrupted and defaced,
are at once explained and recoined to the student by kindred words in the Prákrit of
the plays. At the same time Prákrit is full of another interest for the student of
ancient history; for Prákrit legends have been deciphered on the bilingual coins of
the Greek kings of Bactria; and it is also the sacred language of the Jainas of
India and the Buddhists of Ceylon, and closely connected with the history of those
religions, and the literature in which they embody their ideas.
The Sakoontalá of Kálidása was introduced
into our European world by Sir Wilson, John
W. Jones
, who, some seventy years ago, on his arrival in Bengal, was
the first to make the startling discovery that the Hindús had an ancient drama at
all. His translation in prose, which was published in 1789, excited more general interest in Europe, than perhaps any
similar Oriental translation, if we except the Arabian
Nights, and Pilpay, the second Crusoe of our childhood. It was retranslated into several languages, and
its beauties at once recognised and admired; and among others, Goethe, with his world-wide
sympathies, at once gave his warm welcome to the stranger.
And yet Sir
Jones, William
W. Jones
’s translation
unavoidably gives but a very inadequate idea of the original, for the MS. which he
used was of a later recension, and abounded with interpolated scenes, of a later and
far inferior workmanship. Professor Jones, William
Williams
edited, a year or two since, a complete edition of the
original in its genuine form, from a careful collation of MSS ., with an ample
collection of notes, which embody all the information the student of this branch of
Sanskrit literature can require. In the present volume he has given us, from the
same uncorrupted text, the first English translation, into prose and verse, of this
chef d’oeuvre of the ’Indian Monier-Williams, Monier
Shakspere
,’ and it may now be said for
the first time that our language possesses a worthy reproduction of the great
classic of Hindú literature. Apart from its merits as a translation, the volume well
deserves our notice for its magnificent external decorations. It is indeed the most
sumptuous specimen of decorative Oriental printing that has ever issued from an
English press; every page is surrounded with an elaborately coloured border, the
designs for which have been copied from various Oriental MSS ., which have likewise
supplied some splendid illuminations; and every act is illustrated by two beautiful
wood engravings. The peculiar features of Indian scenery have been studiously
preserved; and the costumes adapted to those of the age of the
drama.
Kálidása is the most
universal of all the Indian poets; there is none that for a moment rivals him in his
own peculiar skill. His is not the power that moves the passions, that can ’purify
the soul by pity or terror;’ everywhere we trace the gentle languor which tells of
the contemplative Hindú. His drama is no δρᾶμα of intense reality,
where a lifetime is condensed into an hour, — where the spectator sits, as a
temporary Providence, to watch the passing characters as they move, each one with
his inmost bosom opened and all the machinery of the passions laid bare. Rather is
it a languid lotus-land, where we wander from dream to dream; all is cast in an
attitude of still-life and repose, as if labour were not man’s portion, and life
itself but a trance.
The deep sympathy with nature in all her moods, the
intense love of landscape and distance, which so strongly distinguishes Indian
poetry from its classical contemporaries, is seen in Kálidása in its purest and noblest form; and nowhere do we meet
with lovelier paintings of tropical scenes than are to be found in his poems. And
yet even here we trace the same gentle reverie which hangs round his portraits of
characters; nature is loved as a dream-land, where the woods and mountains are
idealised like the rest. They feel with the hero’s fortunes, they weep with his
tears, they share his joys, as though nature were but the shadow of the soul, and
took from thence all its lineaments. One of the early poets of the Veda sings, ’I distinguish not if I am this all, for I go
perplexed and bound in mind;’ a strange conception for one earlier than Homer, and which at once stamps the true character of
the Hindú mind. The same feeling, however modified, runs through all Hindú poetry;
nature is loved because it mingles with the dream, and not because, Antæus-like from
its contact, the poet wakes afresh to conscious energy and strength.
The
earliest specimen of the Hindú theatre is the ’Toy Cart,’
ascribed to King Sudraka, which tradition
assigns to the second century before the Christian era. Kálidása, as we have said, belongs to the succeeding century, and
is associated with the court of Vikramáditya,
whose great victory (b.c. 66) over the
Scythian hordes as they pressed onward from Bactria into India, is the starting
point of the Samvat era, from which the Hindús still continue to count. Only three
of his plays are left, and one of these is of doubtful authenticity; the other, the
Vikramorvasi, has been beautifully translated by
Professor Shakespeare, William
Wilson
, in his ’Hindú Drama,’ who has likewise given an admirable version of
the ’Toy Cart.’ To his pages we would also refer our readers
for translations from two later authors, Bhavabhúti, who flourished a.d. 720, in the Court of Yasoverma, King of Kanoj, — and Visákhadatta, of a yet later date, who has left a quasi-historical
play on the legend of Chandragupta, the
Sandracottus of the Greeks. Our limits
restrict us to the present specimen, and forbid us to attempt any lengthened history
of the Hindú Theatre as a whole. Sudraka and
Kálidása are the most ancient dramatists
whose works have been preserved, as the next, Bhavabhúti, is much more recent; but there is every reason to
believe that many earlier plays have been lost. Thus the prologue of the Vikramorvasi expressly alludes to the ’compositions of former
dramatic bards;’ and perhaps among these might be numbered some unknown names which
have come down to us as quoted by scholiasts. One evidence of the high antiquity of
the drama is, the fact, that the earliest extant specimens presuppose a school of
dramatic criticism; and even in the works of Sudraka and Kálidása, we
find express allusions to the elaborate technicalities, which correspond in India to
our own Aristotelian unities.**
The Hindú drama admits of every variety, from
the most idealised heroic type to the coarsest satire and buffoonery; and alike
through all, even in its most sustained efforts, there runs side by side with the
pathos and tragedy an element of the ludicrous and comic. Schlegel observes that every theatre has its buffoon; and thus the
Hindú has its vidúshaka, who, like the gracioso of the Spanish stage,
accompanies the hero as his confidant and friend, and mocks, with a
Sancho-Panza-like grotesqueness, his chiefs more elevated sentiments, bringing down
in fact the heroics of romance to the vulgar level of common life. A happy
dénouement is a necessary condition of all Hindú plays; and this
law has effectually stifled all the nobler efforts of Tragedy. It is not, indeed, in
the dreamy temperament of Hindustan that the true Tragic Muse could ever find a
home; she loves a people of strong fibre and resolute will, nursed in danger and
storm. With the growth of imperial Athens rose Athenian tragedy, reflecting in its
expansion all the contemporary revolutions of thought; and our own old English drama
was nursed in the century of the Reformation and the throes of political
convulsion.
We now turn to the Sakoontalá, and shall
proceed to give an analysis of its story, extracting such scenes as appear
peculiarly interesting to the English reader. The story itself is an ancient legend,
found in one of those two mythological epics, the Rámáyana
and Mahábhárata, which occupy the place of the Homeric poems
in the ancient literature of India, and, like them, contain the storehouse whence
succeeding poets drew their materials. Like the royal houses of Thebes and Mycene,
Indian legend has its Solar and Lunar dynasty of kings; to the latter of these
mythic lines the hero of the present play belongs.
The drama opens with a
pastoral scene, laid in one of those quiet hermitages which in ancient times were so
common in India, whither, as to the monasteries of the middle ages, men of studious
habits fled for peace and seclusion, in the midst of the tyranny and oppression
which were rampant in the land. It was perhaps in some such retired grove as this,
that Alexander found the Gymnosophists, and
Onesicratus held that interview with the wise Dandamis, and told him of philosophers
among the barbarians, such as Pythagoras,
Socrates, and Diogenes — when the Indian replied that ’they indeed appeared to
him to have been men of genius, but to have lived with too passive a regard to the
laws.’
Into this peaceful hermitage, King Dushyanta, while engaged in the
chase, enters with his charioteer, in full pursuit of the flying antelope. The voice
of one of the hermits suddenly arrests him in his eager pursuit, and forbids him to
profane the sanctuary by the blood of one of its dependents. Tenderness to all
animal life is a favourite subject in all Hindú poetry.
The king immediately
desists, and is invited to partake of the hermits’ hospitality. As he walks through
the sacred precincts, we have the following beautiful description of the
hermitage.
Wilson, John
‘KING (to his charioteer) Do you not observe
Beneath the trees, whose hollow trunks afford
Secure retreat to many a nestling brood
Of parrots, scattered grains of rice lie strewn.
Lo! here and there are seen the polished slabs
That serve to bruise the fruit of Ingudí.
The gentle roe-deer, taught to trust in man,
Unstartled hear our voices; on the paths
Appear the traces of bark-woven vests
Borne dripping from the limpid fount of waters.
And mark!
Laved are the roots of trees by deep canals,
Whose glassy waters tremble in the breeze;
The sprouting verdure of the leaves is dimmed
By dusky wreaths of upward curling smoke
From burnt oblations; and on new mown lawns
Around our car graze leisurely the fawns.’
[szerkesztői feloldás]
S’[szerkesztői feloldás]
S’[szerkesztői feloldás]
Aside.
Shall I stand here unwelcomed; even I,
A very mine of penitential merit,
Worthy of all respect? Shalt thou, rash maid,
Thus set at nought the ever sacred ties
Of hospitality? and fix thy thoughts
Upon the cherished object of thy love,
While I am present? Thus I curse thee, then —
He, even he of whom thou thinkest, he
Shall think no more of thee; nor in his heart
Retain thy image. Vainly shalt thou strive
To waken his remembrance of the past;
He shall disown thee, even as the sot,
Roused from his midnight drunkenness, denies
The words he uttered in his revellings.
[szerkesztői feloldás]
Looking.
Kanwa. Hear me, ye trees that surround our hermitage!
Sakoontalá ne’er moistened in the stream
Her own parched lips, till she had fondly poured
Its purest water on your thirsty roots;
And oft, when she would fain have decked her hair
With your thick-clustering blossoms, in her love
She robbed you not e’en of a single flower.
Her highest joy was ever to behold
The early glory of your opening buds;
Oh, then, dismiss her with a kind farewell.
This very day she quits her father’s home,
To seek the palace of her wedded lord.
[The note of a Koïl is heard.
Hark! heard’st thou not the answer of the trees,
Our sylvan sisters, warbled in the note
Of the melodious Koïl? they dismiss
Their dear akoontalá with loving wishes.
[szerkesztői feloldás]
S’
Voices in the air. Fare thee well, journey pleasantly on amid
streams
Where the lotuses bloom, and the sun’s glowing beams
Never pierce the deep shade of the wide-spreading trees,
While gently around thee shall sport the cool breeze.
Then light be thy footsteps and easy thy tread,
Beneath thee shall carpets of lilies be spread;
Journey on to thy lord, let thy spirit be gay,
For the smiles of all nature shall gladden thy way.
[All listen with astonishment.
In sorrow for thy loss, the herd of deer
Forget to browse; the peacock on the lawn
Ceases its dance; the very trees around
Shed their pale leaves, like tears, upon the ground.
Kanwa. Daughter, the cherished purpose of my heart
Has ever been to wed thee to a man
That should be worthy of thee; such a spouse
Hast thou thyself, by thine own merits, won.
To him thou goest, and about his neck
Soon shalt thou cling confidingly, as now
Thy favourite jasmine twines its loving arms
Around the sturdy mango. Leave thou it
To its protector; e’en as I consign
Thee to thy lord, and henceforth from my mind
Banish all anxious thought on thy behalf.
Proceed on thy journey, my child.
Kanwa. My daughter,
It is the little fawn, thy foster-child.
Poor helpless orphan! it remembers well
How with a mother’s tenderness and love
Thou didst protect it, and with grains of rice
From thine own hand didst daily nourish it;
And, ever and anon, when some sharp thorn
Had pierced its mouth, how gently thou didst tend
The bleeding wound, and pour in healing balm.
The grateful nursling clings to its protectress,
Mutely imploring leave to follow her.
King. Hush! Let me listen.
A voice sings behind the scenes.
How often hither didst thou rove,
Sweet bee, to kiss the mango’s cheek;
Oh leave not, then, thy early love,
The lily’s honeyed lip to seek.
‘Not seldom In our happy hours of ease,
When thought is still, the sight of some fair form,
Or mournful fall of music breathing low,
Will stir strange fancies, thrilling all the soul
With a mysterious sadness, and a sense
Of vague yet earnest longing. Can it be
That the dim memory of events long past,
Or friendships formed in other states of being,
Flits like a passing shadow o’er the spirit?’
‘a shining apparition,
In female shape, descended from the skies,
Near the nymph’s pool, and bore her up to heaven.’
King. The car itself instructs me; we are moving
O’er pregnant clouds, surcharged with rain; below us
I see the moisture-loving chátakas
In sportive flight dart through the spokes; the steeds
Of Indra glisten with the lightning’s flash;
And a thick mist bedews the circling wheels.
Stupendous prospect! yonder lofty hills
Do suddenly uprear their towering heads
Amid the plain, while from beneath their crests
The ground receding sinks; the trees, whose stem
Seemed lately hid within their leafy tresses,
Rise into elevation, and display
Their branching shoulders; yonder streams, whose waters,
Like silver threads, were scarce, but now, discerned,
Grow into mighty rivers; lo! the earth
Seems upward hurled by some gigantic power!’
‘King. I feel an unaccountable affection for this wayward child.
How blessed the virtuous parents whose attire
Is soiled with dust, by raising from the ground
The child that asks a refuge in their arms!
And happy are they while with lisping prattle,
In accents sweetly inarticulate,
He charms their ears; and with his artless smiles
Gladdens their hearts, revealing to their gaze
His pearly teeth just budding into view.’
‘Clad in the weeds of widowhood, her face
Emaciate with fasting, her long hair
Twined in a single braid,
Wilson
, in his ‘Hindú
Drama,’ and it well deserves a comparison with the Sakoontalá. On both are deeply impressed the author’s peculiar genius;
yet the two works are ‘like in difference;’ and if each has traits of resemblance
which recall the other’s features and character,
‘Et similis facies, qualem
decet esse sororum,’
each has also its proper charms, and a definite
personality of its own.
We have only cast a passing glance on the difference
between the dramas of Greece and India; but the subject is one which would amply
repay a closer investigation. Their differences are not only on the surface, — they
reach to the deepest springs of thought, and are interwoven with the wide contrast
of their histories. The drama of Athens was nursed in freedom its voice was the echo
of the ecclesia; and the eloquence which shook the Pnyx was reproduced in the mimic
conflict of human passions on the stage, and everywhere carried with it all Athenian
sympathies. But in India thought was chained; and the drama, cut off from reality,
became the polished pastime of the court, and languished into an idler’s spectacle.
The mixture of dialects at once removed it from the pale of popular sympathies, and
limited its enjoyment to the few; nor, indeed, were the mass of the nation at 587
any period refined enough to enter into its delight. Amid the dearth of external
incident, we of course know little of India’s inner history, — the secret life of
her millions through the long centuries, before the Mohammedan conquests first
lifted the veil; but all that we know assures us, that, if the few were educated and
refined, the many were sunk in misery and ignorance. The higher castes had their
poetry and philosophy, and, while they were true to themselves, enjoyed their
refinements and arts; but the mass of the people lived on from age to age hereditary
‘hewers of wood and drawers of water.’ Hence a true national drama was impossible;
and Poetry, debarred from reality, and confined to a shadowy past, forgot at last
the language of energy and life, and could only sing of shadows and dreams.
Wilson, John
* ’Willst du die Blüthe des frühen, die Früchte des späteren Jahres,
Willst du was reizt und entzückt, willst du was sattigt und nahrt,
Willst du den Himmel, die Erde, mit einem Namen begreifen;
Nenn’ ich, Sakontalá, Dich, und so ist alles gesagt!’ VOL. CVIII. NO.
CCIXI.
AJ
által
lefordított részleteket alább az eredetiből készült modern fordításban is közöljük
(
Sakuntalá felismerése, ford. Vekerdi József, a verseket ford. Tellér Gyula = Kálidásza vál.
művei, Bp., Európa, 1961, 219–315.), a részletek végén megadva
az oldalszámot.
[I.] (1–19. sor.)
A KIRÁLY Hát nem látod? Hiszen itt
mindenfelé fák törzsén papagáj-odú, tövük előtt elszórva vadrizs-szemek, itt-ott
síma, fehér kövek: valaki tán csontos magot tört velük, bátran jár-kel az őze, sőt
az utasok hangjára sem fut tovább, és cseppek nyoma jelzi, hogy ez a csapás
víztárolóhoz vezet.
Arany János
Fák mossák itt gyökerüket a hűs, fodrozódó patakban,
oltár-füst száll, s az üde, rügyező fákra fátyolt terítget,
ina elhordták a kusafű kazalt, s most a sarjú mezőkön
lassan-lassan legel a szelíd őz, s meg se rezzen, ha meglát.
EGY HANG (a színfal mögül) Ah, te vendéget-lebecsülő!
Te leány, neked már csak arádon jár eszed,
s nem várod illőn a vezeklő bölcseket?
Feledjen el hát, akit oly nagyon szeretsz,
s hiába szólj rá, szavadat se higgye el!
KÁSJAPA Halljátok, ti szomszédos erdei fák!
Ki addig maga sem kívánt vizet, amíg tinektek nem juttatott,
ki bimbót se szedett soha, nehogy a kárt fájlalja friss ágatok,
ki víg ünnepet ült, ha már tavaszodott, s kinyílt az első virág:
Sakuntalá ma útra kél. Vegyen azért mindőtök illő bucsút!
(Mintha kakukkszót hallana) Ha!
„Rokonai, a liget növényei
soha-soha nem feledik Sakuntalát!”
íme, a felelet és a búcsú-szó:
az üde kakukk szava így dalol neki.
(Hang a levegőből)
Útját a sok gyönyörű tó tegye kellemessé,
óvják a fák leveleikkel a nap hevétől,
lágy hímpor áradata hulljon elé a porba,
s legyezze hűs fuvalom – így legyen útja üdvös!
(Mindnyájan csodálkozva hallgatják)
A páva se lejt ma táncot,
kipotyog a kusafű az őzgida szájából,
zokogás rázza a bokrot,
s levelei zápora – akár a könny – lepereg!
Amint reméltem is, erényeidért jutalmul
nyertél derék, gyönyörű, büszke királyi férjet;
a jázmin párja pedig itt ez a karcsu mangó –
miattatok sanyarú gond nem emészt ezentúl!
az őz van itt, mely a rizsét tenyeredből ette,
s egyszer – midőn a kusafű kisebezte száját –
lemostad ingudi-olajjal a vért a sebről.
Ő fogja most a köpenyed, s nem ereszt utadra!
A KIRÁLY Maradj csendben ! Hallgatni akarom.
(A levegőben ének hallatszik)
Icike-picike méh, kis zümmögő,
aki csak a mézre lesel, mondd, hogy lehet,
hogy ifjú szeretőd, mangórügyed
odahagyod, és tovaszállsz – egy lótuszért?!
ha könnyü dal simogató szava hallatára
nemcsak gyönyör, de remegés, suta vágy is elfog –
szivünk sugalmaival egy ez-előtti élet
rég elfeledt öröme küldene hírt magáról?
Tündérfürdő fái közt egy sugárzó
asszony-forma fénynyaláb elragadta!
A KIRÁLY Úgy vonzódom ehhez a csintalan gyermekhez!
Mily boldogan öleli is gyerekét az ember,
míg két kezét bemaszatolja a drága csöppség,
és egyre-másra kacarászva fogát mutatja,
és összevissza arányos csacsiságokat mond!
sötét szinü, hosszú leplet öltött,
a haját, mint a vezeklők, összefonta
AJ
javításait valószínűsítik.
(Az
AJÖM XI
. kontaminált és modernizált
szöveget közöl.) Így az M2 az alapszöveg.
Keletkezés
1861. aug. 22. előtt, Arany János
Pest
; lásd Megjelenés. Az első adat, amely Budapest
Arany
és a hindu dráma kapcsolatára utalhat,
Szilágyi Istvánnak 1854. márc. 9-én írt levelében
található: „Szeretetemet a Arany János
Firdusi
eposzai s némelly hindu darabok birják” (
AJÖM
XVI., 396.). Bár Firdawsī
Gyulai
nem sokkal korábban, 1854. jan. 16-ai levelében „hindu eposz”-ra utal, amelyet
Csengery Antal
Gyulai Pál
Arany
nak ajándékoz (ez, mint
Arany János
Arany
jan. 21-ei válaszából kiderül, a
Damajanti, a Mahabharata
egyik önálló egységet képező része, lásd
AJÖM
XVI., 378., 383., 957.; ezt említi a Széptani előismeretekben is, lásd
AJÖM X., 638.), a többes szám és
„darabok” megjelölés a hindu drámákra vonatkozhat. Arany János
Arany
ugyanakkor már a Rózsa
és Ibolya című verses meséjében (1847) felhasználta a Szakuntalá egyik
motívumát; Rózsa – akárcsak a király Szakuntalát – átok következtében elfelejti
Ibolyát (lásd
Szörényi 1989 [1982/83],
169.).
Magyarázatok
(A Monier-Williams-féle kiadás
jegyzeteinek felhasználásával, lásd The Project Gutenberg EBook
of Sakoontala or The Lost Ring, by Kalidasa)
Arany János
[Kálidásza: Szakuntalá vagy az elveszett gyűrű]
Fahéjból
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Fahéjbol
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet Fakéregből készített ruhák,
amelyeket aszkéták hordanak; vízben mossák, majd kiteszik száradni a fák
ágaira.
Prijamvadá és Anaszújá virágot szedve
.
jönnek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
jőnek
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Ana.
ha rágondolok, hogy
Kedves Prijámvadá, bár szívem örvend,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Ámbár, kedves Prijámvadá, szivem örvend,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
visszament fővárosába,
a mi gondjainkra
s félő,
Szakuntalát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalát
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
bízva;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
bizván;
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nem felejti-e el királyi hitvesei társaságában mindazt,
a mi remete
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
a mi ezen
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
mondani
atya, ha meghallja a történtet?
Kanwa
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
Kawa
n
Jegyzet az angol szöveg alapján
emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakuntalánk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalánk
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
őrző istenének.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
őrző-istenének. v. őrzőistenének.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Prij.
ott lesz,
a kunyhónál.
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
bizonyosan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
bizonyosan,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Félre.) Szíve
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
(Félre) Szíve
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
A hang a
mögött. Jaj neked, leány, ki föl se vettél ily
vendéget,
színtér
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
szintér
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Felköltni
emlékét
:
múltja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
multja
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
szívén
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
szivén
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
tisztelettel kellett volna
s a mint látom
fogadnia. (Kinéz.) Ah, úgy van!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
fogadnia (Kinéz.) Ah, ugyvan!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nem csekélyebb személyt, mint a nagy bölcs Durvászasz, ki,
tudjuk,
n
Jegyzet Szent vagy Muni; a hindu költők rendkívül robbanékonynak és
szigorúan engesztelhetetlennek ábrázolják. A Puránák és más költemények gyakran
számolnak be átkozódásainak szörnyű hatásáról. Egyszer megátkozta Indrát csupán
azért, mert elefántja elejtett egy girlandot, amelyet ő ajándékozott az
istennek; ennek az átoknak a hatására minden növény elszáradt, az emberek
felhagytak az áldozatok bemutatásával és a démonok legyőzték az isteneket a
velük folytatott háborúban.
Ana. (sebesen
lép s megbotlik.) Jaj! jaj! igy jár az ember, ha
néhányat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
nehányat
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Prij. (visszajő.) No édes
, megtettem a mit tudtam;
Anaszújám
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
A kritikai kiadás szövege
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Anaszujám
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
maga a
eltávoztakor,
ujjára emlékjelűl egy gyűrűt
király
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
király,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Nézd Anaszújá, ott
a mi kedves barátunk
moz
ül
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
űl
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Szakuntalá),
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
(Szakúntalá),
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
Hónapok múlnak el csendes magányban, mindennapi áldozat és könyörgés egyformasága közt; de semmi hír a király felől, kin a brahmán átka megkezdte immár bűvös hatását. Szegény Szakuntalá hallgatva eped és társai (a föntebbi két leány) sötét sejtelemmel szívök mélyére zárják a végzetes titkot. Végre a szent Kanwa megérkezik hosszú távollét után, s legott elhatározza magát, hogy gyámleányát férje udvarához küldi. Szerencsés előjelek üdvözlik ez útazási szándékot, s a remeték ligete azonnal megélénkűl az örvendetes készűletektől.[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
[szerkesztői feloldás]
Valahára az indulás órája elérkezik; Szárngaráva, a remete és Gautami, a remeteség főasszonya, vezetik a kis csapatot; s a magános berek minden lakója elétódúl, hogy „istenhozzá”-t mondjon a kedves Szakuntalának s elkísérje útján egy darabig.Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nedvesíté úgy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
nedvesité ugy
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Egy „Koil” madár hangja hallik.)
n
Jegyzet A Koil vagy
Kokil az indiai kakukk. Para-bhrita néven is emlegetik (‘más által táplált’),
mert a nőstény a varjú fészkébe rakja tojásait, hogy az kiköltse. Az indiai
költők kedvelt madara, hasonlóan az európaiak fülemüléjéhez, bár hangjuk
különbözik. Egyik neve a „tavasz hírnöke”. Ha út közben hallja valaki, jó
szerencsét jelent.
Gautami. Leányom, az erdő
kik téged testvéri
szűzei (nymphái),
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
szűzei (nymphái)
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
szűzei, (nymphái)
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
módon szeretnek, ime boldog
eresztenek útra. Végy bú
kívánatokkal
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
kivánatokkal
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
jához, félre.) Bármennyire
édes Prijamvadá, viszont meglátni
óhajtom,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
ohajtom,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nomtól, a berek holdfényétől. Majd
szeretem e növényt, mintha
úgy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
ugy
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet Szakuntalá kedvenc jázminjának
neve, többször is előfordul a műben.
látod,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
látod
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
messze, messze
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
messze, messze,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
kell
barátotokat, midőn minden segélytek s vigasztalástokra
enyhítni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
enyhitni
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
lett. Nem soká leborjazik, már is alig
. Ne felejtsd el megüzenni,
bírja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
birja
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
most ez a másik anyád is el akar hagyni s ki fog gondoskodni
te rólad!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
terólad!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
Valami különös szépet találunk mi e bús jelenet jósszerű bezárásában, mely, valamint az egész scéna is, elsötétűl a néző balsejtelmei által, a háttérben leskődő végzetes átok miatt; míg a bölcsnek jövőbe látó szeme tisztán hatja keresztűl a borút és túl rajta napfényes tájak hosszú sorát szemléli; s a hallgatóság szintén magával hordozza e futó pillantást a messzi jövőbe, minden következő aggodalmon s kétségbeesésen keresztűl.[szerkesztői feloldás]
Az átok csakugyan rettenetesen működött, és Dusjanta, mire udvarához ért, teljesen elfeledte a csöndes pásztori episodot. A következő scéna már a palotába vezet, hol a király és „graciosója”, Máthavya, épen beszélgetnek:
hangokat fogsz hallani a zene-teremből. Valaki
dalol. Ki
gyönyörűen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
gyönyőrűen
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
A király most bohóczát izenettel a királynéhoz küldi, s míg az eseményen méláz, következő nagyon szép sorokra fakad:
Vagy lételünk más szakjain kötött
n
Jegyzet Hindu
elképzelés szerint a lét korábbi állapotainak halvány emlékei időnként
áthaladnak az elmén. (A feltételezés a hindu vallásban alapvető fontosságú
lélekvándorlás tanán alapul, amely kapcsolatban áll azzal a hittel, hogy minden
ember érdemeket halmozhat fel a jelenben és korábbi életei során végrehajtott
jócselekedetek által. Eszerint minden személy boldog vagy szomorú, emelkedő vagy
hanyatló állapota levezethető léte megelőző szakaszainak erényeiből vagy
bűneiből.
[szerkesztői feloldás]
Magához a színműhöz kell utasítnunk olvasóinkat azon szép jelenetek sora végett, mely most következik; minő: Szakuntalá megjelenése az udvarnál, továbbá Imogen-i lemondása, halk kétségbeesése a király teljes feledékenysége miatt a múltra nézve. A gyűrű, melytől annyi függött, út közben, egy szent tavon történt átkelés alkalmával, kiesett ujjából, így nem levén képes magát igazolni, visszafordúl, néma szívvonaglás között. Midőn az udvarból távozik, maga az ég ügyét fogja, –[szerkesztői feloldás]
A következő felvonás (hatodik) egy derék jelenettel kezdi, mely bennünket egyenesen a közéletbe visz; két poroszló egy szegény halászt vonczol be, a ki egy halat bontván, megtalálta a király gyűrűjét, s e miatt elfogták, hogy lopta. A két tiszti szolga finomított baromságát csodaszépen ecseteli szerző, a mint diadal-érzettel hozzák a boldogtalan áldozatot, s előre híznak a leendő büntetéstől. „Ujjom viszket” kiáltja egyik „hogy én adhassam az első csapást ezen királyi áldozatnak. Aztán egész tisztességgel öljük meg, tudod-e. Úgy szeretném már „virág koszorúval övezni fejét.” (Idézi valamely költőből.) – De midőn a gyűrű a király elébe kerűl, egyszerre elmúlik a varázs s ,fagyott érzelmei teljes folyama azonnal búbánat-zuhataggá olvad.’ Dús ajándékot kap a halász, ki most nemesen fordúl fogdmegeihez:[szerkesztői feloldás]
A király pedig, nagyon is érezve veszteségét, magán kívül van, s vigasztalhatlan búnak adja fejét.[szerkesztői feloldás]
Évek múlnak így (mert a hindu dráma cseppet sem gondol az egységekkel, mint akármely igaz leánya a romantikai iskolának), s végre a bánatos királyt az istenek segítségűl híják egy óriás fajjal vítt harczukra, melyet végzés szerint csak az ő karja dönthet el szerencsésen. Így reménytelen gyötrelmei közűl vészszel s bajjal tele scénák közé ragadtatik, s a hetedik s utolsó felvonás nagydicsően az égben nyílik meg, a mint Indra isten kocsiján visszaszáll a földre, Mátalival, a mennyei kocsissal.
Király
Mily csodásan látszik a föld, a mint rohanva szál
(lenézve.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
(lenézve).
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
[szerkesztői feloldás]
Végre a kocsi megszáll egy „hegylánczon, mely mint a lenyugvó nap által világított felhőcsoport, arany folyókat áraszt, – s melynek lábja egyfelől a keleti, más felől a nyugoti oczeánba merűl.” Ezek a szent hegyek, túl a Himalayán, hol Kasziapa lakik, az istenek és emberek atyja; s a király fölteszi magában, hogy személyesen tisztelkedik a szent patriarchánál, ki egy szentelt barlangban lakik a legnagyobb bölcsektől környezve s elmerűlve ama borzasztó vezeklésben, mely oly nevezetes szerepet játszik az egész hindu mythologián keresztűl.[szerkesztői feloldás]
Oda útaztában egy gyermek vonja magára figyelmét, ki egy fiatal oroszlánynyal dulakodik, melyet ordító anyjától ragad el s egyre kiáltja neki:„Kis oroszlány, nyisd fel szádat,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
n
Jegyzet a kihagyott rész összefoglalójában,
folyó szövegként; emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Olvasom meg fogacskádat!”
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
n
Jegyzet a kihagyott rész összefoglalójában,
folyó szövegként; emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
[szerkesztői feloldás]
Kisérői igéretekkel akarják a fiút elcsalogatni e veszélyes játszótárstól; s a mint kezét kinyújtja az ajándék után, meglátja tenyerén a király ama titkos jeleket, melyek, a hindu babona szerint, világ birodalmat jósoltanak.[szerkesztői feloldás]
A király siet szóba eredni a gyermekkel, s kérdésére adott feleletei megerősítik támadó reményét; anyjához mennek együtt, ki mindjárt ott közel lakik a remete házban. A mint közelednek, Szakuntalá (mert hisz ő az) látja fiával az idegent és elősiet,
Böjttől kiaszva, és
haja
hosszú
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
hosszu
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet A hindu nők egy hosszú fonatba fonják hajukat a
gyász jeleként, ha férjük meghalt vagy hosszú ideig távol
van.
[szerkesztői feloldás]
s a küszöbön találkozik – férjével. Néhány rövid, sebes szó váltása után minden feledve, megbocsátva van, és Szakuntalá, igazi hindu érzéssel, maga fejti meg a sors talányát.[szerkesztői feloldás]
„Kelj föl, én férjem, kelj föl. Nem a te hibád. Én gonosz tetteim,
melyeket lételem valamely előbbi szakában elkövettem, hozák reám e
büntetést.”„Kelj föl, én férjem, kelj föl. Nem a te hibád. Én gonosz tetteim, melyeket lételem valamely[szerkesztői feloldás]
A mint férje ölelő karjai közt áll a nő, szeme a végzetes gyűrűn akad meg, melyet a király, azóta hogy a halász megtalálta, szűntelen ujján hord vala. Utolsó kivonatunk legyen a rövid párbeszéd, mely erre következik, s melyet költőnk a neki saját gyöngédséggel oly vonzóvá teszen.[Kálidásza: Szakuntalá vagy az elveszett gyűrű]
Fahéjból
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Fahéjbol
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet Fakéregből készített ruhák,
amelyeket aszkéták hordanak; vízben mossák, majd kiteszik száradni a fák
ágaira.
Prijamvadá és Anaszújá virágot szedve
.
jönnek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
jőnek
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Ana.
ha rágondolok, hogy
Kedves Prijámvadá, bár szívem örvend,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Ámbár, kedves Prijámvadá, szivem örvend,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
visszament fővárosába,
a mi gondjainkra
s félő,
Szakuntalát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalát
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
bízva;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
bizván;
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nem felejti-e el királyi hitvesei társaságában mindazt,
a mi remete
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
a mi ezen
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
mondani
atya, ha meghallja a történtet?
Kanwa
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
Kawa
n
Jegyzet az angol szöveg alapján
emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakuntalánk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalánk
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
őrző istenének.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
őrző-istenének. v. őrzőistenének.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Prij.
ott lesz,
a kunyhónál.
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
bizonyosan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
bizonyosan,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Félre.) Szíve
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
(Félre) Szíve
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
A hang a
mögött. Jaj neked, leány, ki föl se vettél ily
vendéget,
színtér
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
szintér
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Felköltni
emlékét
:
múltja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
multja
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
szívén
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
szivén
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
tisztelettel kellett volna
s a mint látom
fogadnia. (Kinéz.) Ah, úgy van!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
fogadnia (Kinéz.) Ah, ugyvan!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nem csekélyebb személyt, mint a nagy bölcs Durvászasz, ki,
tudjuk,
n
Jegyzet Szent vagy Muni; a hindu költők rendkívül robbanékonynak és
szigorúan engesztelhetetlennek ábrázolják. A Puránák és más költemények gyakran
számolnak be átkozódásainak szörnyű hatásáról. Egyszer megátkozta Indrát csupán
azért, mert elefántja elejtett egy girlandot, amelyet ő ajándékozott az
istennek; ennek az átoknak a hatására minden növény elszáradt, az emberek
felhagytak az áldozatok bemutatásával és a démonok legyőzték az isteneket a
velük folytatott háborúban.
Ana. (sebesen
lép s megbotlik.) Jaj! jaj! igy jár az ember, ha
néhányat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
nehányat
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Prij. (visszajő.) No édes
, megtettem a mit tudtam;
Anaszújám
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
A kritikai kiadás szövege
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Anaszujám
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
maga a
eltávoztakor,
ujjára emlékjelűl egy gyűrűt
király
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
király,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Nézd Anaszújá, ott
a mi kedves barátunk
moz
ül
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
űl
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Szakuntalá),
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
(Szakúntalá),
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
Hónapok múlnak el csendes magányban, mindennapi áldozat és könyörgés egyformasága közt; de semmi hír a király felől, kin a brahmán átka megkezdte immár bűvös hatását. Szegény Szakuntalá hallgatva eped és társai (a föntebbi két leány) sötét sejtelemmel szívök mélyére zárják a végzetes titkot. Végre a szent Kanwa megérkezik hosszú távollét után, s legott elhatározza magát, hogy gyámleányát férje udvarához küldi. Szerencsés előjelek üdvözlik ez útazási szándékot, s a remeték ligete azonnal megélénkűl az örvendetes készűletektől.[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
[szerkesztői feloldás]
Valahára az indulás órája elérkezik; Szárngaráva, a remete és Gautami, a remeteség főasszonya, vezetik a kis csapatot; s a magános berek minden lakója elétódúl, hogy „istenhozzá”-t mondjon a kedves Szakuntalának s elkísérje útján egy darabig.Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nedvesíté úgy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
nedvesité ugy
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Egy „Koil” madár hangja hallik.)
n
Jegyzet A Koil vagy
Kokil az indiai kakukk. Para-bhrita néven is emlegetik (‘más által táplált’),
mert a nőstény a varjú fészkébe rakja tojásait, hogy az kiköltse. Az indiai
költők kedvelt madara, hasonlóan az európaiak fülemüléjéhez, bár hangjuk
különbözik. Egyik neve a „tavasz hírnöke”. Ha út közben hallja valaki, jó
szerencsét jelent.
Gautami. Leányom, az erdő
kik téged testvéri
szűzei (nymphái),
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
szűzei (nymphái)
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
szűzei, (nymphái)
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
módon szeretnek, ime boldog
eresztenek útra. Végy bú
kívánatokkal
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
kivánatokkal
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
jához, félre.) Bármennyire
édes Prijamvadá, viszont meglátni
óhajtom,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
ohajtom,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nomtól, a berek holdfényétől. Majd
szeretem e növényt, mintha
úgy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
ugy
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet Szakuntalá kedvenc jázminjának
neve, többször is előfordul a műben.
látod,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
látod
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
messze, messze
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
messze, messze,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
kell
barátotokat, midőn minden segélytek s vigasztalástokra
enyhítni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
enyhitni
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
lett. Nem soká leborjazik, már is alig
. Ne felejtsd el megüzenni,
bírja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
birja
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
most ez a másik anyád is el akar hagyni s ki fog gondoskodni
te rólad!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
terólad!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
Valami különös szépet találunk mi e bús jelenet jósszerű bezárásában, mely, valamint az egész scéna is, elsötétűl a néző balsejtelmei által, a háttérben leskődő végzetes átok miatt; míg a bölcsnek jövőbe látó szeme tisztán hatja keresztűl a borút és túl rajta napfényes tájak hosszú sorát szemléli; s a hallgatóság szintén magával hordozza e futó pillantást a messzi jövőbe, minden következő aggodalmon s kétségbeesésen keresztűl.[szerkesztői feloldás]
Az átok csakugyan rettenetesen működött, és Dusjanta, mire udvarához ért, teljesen elfeledte a csöndes pásztori episodot. A következő scéna már a palotába vezet, hol a király és „graciosója”, Máthavya, épen beszélgetnek:
hangokat fogsz hallani a zene-teremből. Valaki
dalol. Ki
gyönyörűen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
gyönyőrűen
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
A király most bohóczát izenettel a királynéhoz küldi, s míg az eseményen méláz, következő nagyon szép sorokra fakad:
Vagy lételünk más szakjain kötött
n
Jegyzet Hindu
elképzelés szerint a lét korábbi állapotainak halvány emlékei időnként
áthaladnak az elmén. (A feltételezés a hindu vallásban alapvető fontosságú
lélekvándorlás tanán alapul, amely kapcsolatban áll azzal a hittel, hogy minden
ember érdemeket halmozhat fel a jelenben és korábbi életei során végrehajtott
jócselekedetek által. Eszerint minden személy boldog vagy szomorú, emelkedő vagy
hanyatló állapota levezethető léte megelőző szakaszainak erényeiből vagy
bűneiből.
[szerkesztői feloldás]
Magához a színműhöz kell utasítnunk olvasóinkat azon szép jelenetek sora végett, mely most következik; minő: Szakuntalá megjelenése az udvarnál, továbbá Imogen-i lemondása, halk kétségbeesése a király teljes feledékenysége miatt a múltra nézve. A gyűrű, melytől annyi függött, út közben, egy szent tavon történt átkelés alkalmával, kiesett ujjából, így nem levén képes magát igazolni, visszafordúl, néma szívvonaglás között. Midőn az udvarból távozik, maga az ég ügyét fogja, –[szerkesztői feloldás]
A következő felvonás (hatodik) egy derék jelenettel kezdi, mely bennünket egyenesen a közéletbe visz; két poroszló egy szegény halászt vonczol be, a ki egy halat bontván, megtalálta a király gyűrűjét, s e miatt elfogták, hogy lopta. A két tiszti szolga finomított baromságát csodaszépen ecseteli szerző, a mint diadal-érzettel hozzák a boldogtalan áldozatot, s előre híznak a leendő büntetéstől. „Ujjom viszket” kiáltja egyik „hogy én adhassam az első csapást ezen királyi áldozatnak. Aztán egész tisztességgel öljük meg, tudod-e. Úgy szeretném már „virág koszorúval övezni fejét.” (Idézi valamely költőből.) – De midőn a gyűrű a király elébe kerűl, egyszerre elmúlik a varázs s ,fagyott érzelmei teljes folyama azonnal búbánat-zuhataggá olvad.’ Dús ajándékot kap a halász, ki most nemesen fordúl fogdmegeihez:[szerkesztői feloldás]
A király pedig, nagyon is érezve veszteségét, magán kívül van, s vigasztalhatlan búnak adja fejét.[szerkesztői feloldás]
Évek múlnak így (mert a hindu dráma cseppet sem gondol az egységekkel, mint akármely igaz leánya a romantikai iskolának), s végre a bánatos királyt az istenek segítségűl híják egy óriás fajjal vítt harczukra, melyet végzés szerint csak az ő karja dönthet el szerencsésen. Így reménytelen gyötrelmei közűl vészszel s bajjal tele scénák közé ragadtatik, s a hetedik s utolsó felvonás nagydicsően az égben nyílik meg, a mint Indra isten kocsiján visszaszáll a földre, Mátalival, a mennyei kocsissal.
Király
Mily csodásan látszik a föld, a mint rohanva szál
(lenézve.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
(lenézve).
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
[szerkesztői feloldás]
Végre a kocsi megszáll egy „hegylánczon, mely mint a lenyugvó nap által világított felhőcsoport, arany folyókat áraszt, – s melynek lábja egyfelől a keleti, más felől a nyugoti oczeánba merűl.” Ezek a szent hegyek, túl a Himalayán, hol Kasziapa lakik, az istenek és emberek atyja; s a király fölteszi magában, hogy személyesen tisztelkedik a szent patriarchánál, ki egy szentelt barlangban lakik a legnagyobb bölcsektől környezve s elmerűlve ama borzasztó vezeklésben, mely oly nevezetes szerepet játszik az egész hindu mythologián keresztűl.[szerkesztői feloldás]
Oda útaztában egy gyermek vonja magára figyelmét, ki egy fiatal oroszlánynyal dulakodik, melyet ordító anyjától ragad el s egyre kiáltja neki:„Kis oroszlány, nyisd fel szádat,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
n
Jegyzet a kihagyott rész összefoglalójában,
folyó szövegként; emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Olvasom meg fogacskádat!”
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
n
Jegyzet a kihagyott rész összefoglalójában,
folyó szövegként; emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
[szerkesztői feloldás]
Kisérői igéretekkel akarják a fiút elcsalogatni e veszélyes játszótárstól; s a mint kezét kinyújtja az ajándék után, meglátja tenyerén a király ama titkos jeleket, melyek, a hindu babona szerint, világ birodalmat jósoltanak.[szerkesztői feloldás]
A király siet szóba eredni a gyermekkel, s kérdésére adott feleletei megerősítik támadó reményét; anyjához mennek együtt, ki mindjárt ott közel lakik a remete házban. A mint közelednek, Szakuntalá (mert hisz ő az) látja fiával az idegent és elősiet,
Böjttől kiaszva, és
haja
hosszú
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
hosszu
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet A hindu nők egy hosszú fonatba fonják hajukat a
gyász jeleként, ha férjük meghalt vagy hosszú ideig távol
van.
[szerkesztői feloldás]
s a küszöbön találkozik – férjével. Néhány rövid, sebes szó váltása után minden feledve, megbocsátva van, és Szakuntalá, igazi hindu érzéssel, maga fejti meg a sors talányát.[szerkesztői feloldás]
„Kelj föl, én férjem, kelj föl. Nem a te hibád. Én gonosz tetteim,
melyeket lételem valamely előbbi szakában elkövettem, hozák reám e
büntetést.”„Kelj föl, én férjem, kelj föl. Nem a te hibád. Én gonosz tetteim, melyeket lételem valamely[szerkesztői feloldás]
A mint férje ölelő karjai közt áll a nő, szeme a végzetes gyűrűn akad meg, melyet a király, azóta hogy a halász megtalálta, szűntelen ujján hord vala. Utolsó kivonatunk legyen a rövid párbeszéd, mely erre következik, s melyet költőnk a neki saját gyöngédséggel oly vonzóvá teszen.[Kálidásza: Szakuntalá vagy az elveszett gyűrű]
Fahéjból
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Fahéjbol
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet Fakéregből készített ruhák,
amelyeket aszkéták hordanak; vízben mossák, majd kiteszik száradni a fák
ágaira.
Prijamvadá és Anaszújá virágot szedve
.
jönnek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
jőnek
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Ana.
ha rágondolok, hogy
Kedves Prijámvadá, bár szívem örvend,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Ámbár, kedves Prijámvadá, szivem örvend,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
visszament fővárosába,
a mi gondjainkra
s félő,
Szakuntalát
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalát
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
bízva;
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
bizván;
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nem felejti-e el királyi hitvesei társaságában mindazt,
a mi remete
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
a mi ezen
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
mondani
atya, ha meghallja a történtet?
Kanwa
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
Kawa
n
Jegyzet az angol szöveg alapján
emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakuntalánk
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalánk
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
őrző istenének.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
őrző-istenének. v. őrzőistenének.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Prij.
ott lesz,
a kunyhónál.
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
bizonyosan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
bizonyosan,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Félre.) Szíve
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
(Félre) Szíve
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
A hang a
mögött. Jaj neked, leány, ki föl se vettél ily
vendéget,
színtér
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
szintér
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Felköltni
emlékét
:
múltja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
multja
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
szívén
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
szivén
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
tisztelettel kellett volna
s a mint látom
fogadnia. (Kinéz.) Ah, úgy van!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
fogadnia (Kinéz.) Ah, ugyvan!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nem csekélyebb személyt, mint a nagy bölcs Durvászasz, ki,
tudjuk,
n
Jegyzet Szent vagy Muni; a hindu költők rendkívül robbanékonynak és
szigorúan engesztelhetetlennek ábrázolják. A Puránák és más költemények gyakran
számolnak be átkozódásainak szörnyű hatásáról. Egyszer megátkozta Indrát csupán
azért, mert elefántja elejtett egy girlandot, amelyet ő ajándékozott az
istennek; ennek az átoknak a hatására minden növény elszáradt, az emberek
felhagytak az áldozatok bemutatásával és a démonok legyőzték az isteneket a
velük folytatott háborúban.
Ana. (sebesen
lép s megbotlik.) Jaj! jaj! igy jár az ember, ha
néhányat
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
nehányat
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Prij. (visszajő.) No édes
, megtettem a mit tudtam;
Anaszújám
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
A kritikai kiadás szövege
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Anaszujám
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
maga a
eltávoztakor,
ujjára emlékjelűl egy gyűrűt
király
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
király,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Nézd Anaszújá, ott
a mi kedves barátunk
moz
ül
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
űl
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Szakuntalá),
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
(Szakúntalá),
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
Hónapok múlnak el csendes magányban, mindennapi áldozat és könyörgés egyformasága közt; de semmi hír a király felől, kin a brahmán átka megkezdte immár bűvös hatását. Szegény Szakuntalá hallgatva eped és társai (a föntebbi két leány) sötét sejtelemmel szívök mélyére zárják a végzetes titkot. Végre a szent Kanwa megérkezik hosszú távollét után, s legott elhatározza magát, hogy gyámleányát férje udvarához küldi. Szerencsés előjelek üdvözlik ez útazási szándékot, s a remeték ligete azonnal megélénkűl az örvendetes készűletektől.[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
[szerkesztői feloldás]
Valahára az indulás órája elérkezik; Szárngaráva, a remete és Gautami, a remeteség főasszonya, vezetik a kis csapatot; s a magános berek minden lakója elétódúl, hogy „istenhozzá”-t mondjon a kedves Szakuntalának s elkísérje útján egy darabig.Szakuntalá
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nedvesíté úgy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
nedvesité ugy
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
(Egy „Koil” madár hangja hallik.)
n
Jegyzet A Koil vagy
Kokil az indiai kakukk. Para-bhrita néven is emlegetik (‘más által táplált’),
mert a nőstény a varjú fészkébe rakja tojásait, hogy az kiköltse. Az indiai
költők kedvelt madara, hasonlóan az európaiak fülemüléjéhez, bár hangjuk
különbözik. Egyik neve a „tavasz hírnöke”. Ha út közben hallja valaki, jó
szerencsét jelent.
Gautami. Leányom, az erdő
kik téged testvéri
szűzei (nymphái),
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
szűzei (nymphái)
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
szűzei, (nymphái)
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
módon szeretnek, ime boldog
eresztenek útra. Végy bú
kívánatokkal
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
kivánatokkal
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
Szakuntalá.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Szakúntalá.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
jához, félre.) Bármennyire
édes Prijamvadá, viszont meglátni
óhajtom,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
ohajtom,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
nomtól, a berek holdfényétől. Majd
szeretem e növényt, mintha
úgy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
ugy
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet Szakuntalá kedvenc jázminjának
neve, többször is előfordul a műben.
látod,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
látod
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
messze, messze
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
messze, messze,
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
kell
barátotokat, midőn minden segélytek s vigasztalástokra
enyhítni
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
enyhitni
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
lett. Nem soká leborjazik, már is alig
. Ne felejtsd el megüzenni,
bírja
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
birja
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
most ez a másik anyád is el akar hagyni s ki fog gondoskodni
te rólad!
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
terólad!
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
Valami különös szépet találunk mi e bús jelenet jósszerű bezárásában, mely, valamint az egész scéna is, elsötétűl a néző balsejtelmei által, a háttérben leskődő végzetes átok miatt; míg a bölcsnek jövőbe látó szeme tisztán hatja keresztűl a borút és túl rajta napfényes tájak hosszú sorát szemléli; s a hallgatóság szintén magával hordozza e futó pillantást a messzi jövőbe, minden következő aggodalmon s kétségbeesésen keresztűl.[szerkesztői feloldás]
Az átok csakugyan rettenetesen működött, és Dusjanta, mire udvarához ért, teljesen elfeledte a csöndes pásztori episodot. A következő scéna már a palotába vezet, hol a király és „graciosója”, Máthavya, épen beszélgetnek:
hangokat fogsz hallani a zene-teremből. Valaki
dalol. Ki
gyönyörűen
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
gyönyőrűen
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
[szerkesztői feloldás]
A király most bohóczát izenettel a királynéhoz küldi, s míg az eseményen méláz, következő nagyon szép sorokra fakad:
Vagy lételünk más szakjain kötött
n
Jegyzet Hindu
elképzelés szerint a lét korábbi állapotainak halvány emlékei időnként
áthaladnak az elmén. (A feltételezés a hindu vallásban alapvető fontosságú
lélekvándorlás tanán alapul, amely kapcsolatban áll azzal a hittel, hogy minden
ember érdemeket halmozhat fel a jelenben és korábbi életei során végrehajtott
jócselekedetek által. Eszerint minden személy boldog vagy szomorú, emelkedő vagy
hanyatló állapota levezethető léte megelőző szakaszainak erényeiből vagy
bűneiből.
[szerkesztői feloldás]
Magához a színműhöz kell utasítnunk olvasóinkat azon szép jelenetek sora végett, mely most következik; minő: Szakuntalá megjelenése az udvarnál, továbbá Imogen-i lemondása, halk kétségbeesése a király teljes feledékenysége miatt a múltra nézve. A gyűrű, melytől annyi függött, út közben, egy szent tavon történt átkelés alkalmával, kiesett ujjából, így nem levén képes magát igazolni, visszafordúl, néma szívvonaglás között. Midőn az udvarból távozik, maga az ég ügyét fogja, –[szerkesztői feloldás]
A következő felvonás (hatodik) egy derék jelenettel kezdi, mely bennünket egyenesen a közéletbe visz; két poroszló egy szegény halászt vonczol be, a ki egy halat bontván, megtalálta a király gyűrűjét, s e miatt elfogták, hogy lopta. A két tiszti szolga finomított baromságát csodaszépen ecseteli szerző, a mint diadal-érzettel hozzák a boldogtalan áldozatot, s előre híznak a leendő büntetéstől. „Ujjom viszket” kiáltja egyik „hogy én adhassam az első csapást ezen királyi áldozatnak. Aztán egész tisztességgel öljük meg, tudod-e. Úgy szeretném már „virág koszorúval övezni fejét.” (Idézi valamely költőből.) – De midőn a gyűrű a király elébe kerűl, egyszerre elmúlik a varázs s ,fagyott érzelmei teljes folyama azonnal búbánat-zuhataggá olvad.’ Dús ajándékot kap a halász, ki most nemesen fordúl fogdmegeihez:[szerkesztői feloldás]
A király pedig, nagyon is érezve veszteségét, magán kívül van, s vigasztalhatlan búnak adja fejét.[szerkesztői feloldás]
Évek múlnak így (mert a hindu dráma cseppet sem gondol az egységekkel, mint akármely igaz leánya a romantikai iskolának), s végre a bánatos királyt az istenek segítségűl híják egy óriás fajjal vítt harczukra, melyet végzés szerint csak az ő karja dönthet el szerencsésen. Így reménytelen gyötrelmei közűl vészszel s bajjal tele scénák közé ragadtatik, s a hetedik s utolsó felvonás nagydicsően az égben nyílik meg, a mint Indra isten kocsiján visszaszáll a földre, Mátalival, a mennyei kocsissal.
Király
Mily csodásan látszik a föld, a mint rohanva szál
(lenézve.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
(lenézve).
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
[szerkesztői feloldás]
Végre a kocsi megszáll egy „hegylánczon, mely mint a lenyugvó nap által világított felhőcsoport, arany folyókat áraszt, – s melynek lábja egyfelől a keleti, más felől a nyugoti oczeánba merűl.” Ezek a szent hegyek, túl a Himalayán, hol Kasziapa lakik, az istenek és emberek atyja; s a király fölteszi magában, hogy személyesen tisztelkedik a szent patriarchánál, ki egy szentelt barlangban lakik a legnagyobb bölcsektől környezve s elmerűlve ama borzasztó vezeklésben, mely oly nevezetes szerepet játszik az egész hindu mythologián keresztűl.[szerkesztői feloldás]
Oda útaztában egy gyermek vonja magára figyelmét, ki egy fiatal oroszlánynyal dulakodik, melyet ordító anyjától ragad el s egyre kiáltja neki:„Kis oroszlány, nyisd fel szádat,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
n
Jegyzet a kihagyott rész összefoglalójában,
folyó szövegként; emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
Olvasom meg fogacskádat!”
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
A kritikai kiadás szövege
n
Jegyzet a kihagyott rész összefoglalójában,
folyó szövegként; emend.
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
[szerkesztői feloldás]
Kisérői igéretekkel akarják a fiút elcsalogatni e veszélyes játszótárstól; s a mint kezét kinyújtja az ajándék után, meglátja tenyerén a király ama titkos jeleket, melyek, a hindu babona szerint, világ birodalmat jósoltanak.[szerkesztői feloldás]
A király siet szóba eredni a gyermekkel, s kérdésére adott feleletei megerősítik támadó reményét; anyjához mennek együtt, ki mindjárt ott közel lakik a remete házban. A mint közelednek, Szakuntalá (mert hisz ő az) látja fiával az idegent és elősiet,
Böjttől kiaszva, és
haja
hosszú
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
A kritikai kiadás szövege
PD 1889, 171–199., [I.] 183–184.; [II.] 185–197
hosszu
*
Szövegforrás:
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
SzF, 1(1860–61)/42. (1861. aug. 22.), 598–600.: 600.; [II.] II/42. (aug. 22.), 662–664., II/43. (1861. aug. 29.), 678–680
n
Jegyzet A hindu nők egy hosszú fonatba fonják hajukat a
gyász jeleként, ha férjük meghalt vagy hosszú ideig távol
van.
[szerkesztői feloldás]
s a küszöbön találkozik – férjével. Néhány rövid, sebes szó váltása után minden feledve, megbocsátva van, és Szakuntalá, igazi hindu érzéssel, maga fejti meg a sors talányát.[szerkesztői feloldás]
„Kelj föl, én férjem, kelj föl. Nem a te hibád. Én gonosz tetteim,
melyeket lételem valamely előbbi szakában elkövettem, hozák reám e
büntetést.”„Kelj föl, én férjem, kelj föl. Nem a te hibád. Én gonosz tetteim, melyeket lételem valamely[szerkesztői feloldás]
A mint férje ölelő karjai közt áll a nő, szeme a végzetes gyűrűn akad meg, melyet a király, azóta hogy a halász megtalálta, szűntelen ujján hord vala. Utolsó kivonatunk legyen a rövid párbeszéd, mely erre következik, s melyet költőnk a neki saját gyöngédséggel oly vonzóvá teszen.