Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzések A HV 1888 (és nyomában a későbbi kiadások) az Akadémiai papírszeletek cím alatt valamennyi, e csoportba tartozó verset egybegyűjtik (NB. a HV 1888 éppen ezt a verset nem közli), eltekintve az időrendtől, ill. olyan verset is ide sorolnak ([Jókaihoz]), amelynek idetartozása nem bizonyítható, s jellegében is elüt a többitől (nem az akadémiai ülésekhez kapcsolódik). Az Arany 2003 három, időrendileg elkülönülő csoportra bontja a verseket, azonban ezeken belül is nagyok az időbeli távolságok. Megtartottuk a (tól sugallt) gyűjtő címet, de csak akkor soroltunk több verset egy-egy alcsoportba, ha időben szorosan követik egymást, vagy datálásuk bizonytalan. Az [Akadémiai papírszeletek] cím kapcsán lásd Keletkezés. A verset a 38 §. A rímjátékok című fejezetben idézi, az alábbi módon: „Rímjáték továbbá mesterséges, többnyire fonákul összerovott rímek halmozása. Egy silány értekezésre a »nevelészet«-ről ez a rímjátékos vers készült: szövegközlésének forrása ismeretlen. Az alapszöveg kiválasztása Az M1 hiányos és hitelessége bizonytalan. Keletkezés

1864. febr. 1

[bizonytalan olvasat]

.? . Az Akadémiai papírszeletek keletkezését Jókai Mór írta le, lásd [Akadémiai papírszeletek 2.], Keletkezés. A cikk szerint nak több hasonló „papírszelet” volt birtokában; ezek közül csak a cikkben közölt [Akadémiai papírszeletek 2.] azonosítható. Feltételezhető, hogy az [Akadémiai papírszeletek 1.] is köztük volt, s lehetséges, hogy további versek is voltak, ezeknek azonban nem maradt nyomuk. Ami az [Akadémiai papírszeletek 1.] keletkezését illeti, Nagy Márton (1804–1873) piarista szerzetes, neveléstörténész, az MTA levelező tagja több neveléstörténeti előadást tartott az Akadémián. A keleti nevelészet című előadásai 1863. ápr. 27-én és júl. 6-án hangzottak el [lásd A Magyar Tudományos Akadémia jegyzőkönyvei, MDCCCLXIII, Első kötet, I. füzet, Pest, Eggenberger Ferdinánd, 1864, 75., 107.; értekezésként megjelent: Magyar Akadémiai Értesítő – A philosophiai, törvény- és történettudományi osztályok közlönye, 1864, I. (1863-as anyaggal), 64–128.]. A görögök nevelészete című előadást 1864. febr. 1-jén tartotta (lásd A Magyar Tudományos Akadémia jegyzőkönyvei, MDCCCLXIV, Második kötet, Pest, Eggenberger Ferdinánd, 1864, 42.). az 1864–65-ös titoknoki jelentésében, amely az 1864. jan. 25. és 1865. dec. 4. közötti osztályülésekről számol be, dátum nélkül említi, hogy Nagy Márton „a »görögök nevelészete« c. értekezéssel e tárgyú előadásait befejezte.” [ A magyar Tudom.[ányos] Akadémia évkönyvei, XI. (1864–1869), Bp., MTA , 1976, V. darab, 10–19.: 13., ua.: AJÖM XIV., 119., vö. uo., 127.] Az „e tárgyú előadásait” kifejezés értelemszerűen a neveléstörténeti tárgyú előadásokra vonatkozik, amelyeket 1863-ban tartott – ezeknek volt folytatása és záró darabja a görögökkel foglalkozó előadás. megjegyzése tehát csak az 1864. febr. 1-jei előadásra vonatkozhat. (, titkári jelentésének dátuma alapján, tévesen, 1865-re datálja Nagy Mártonnak a jegyzőkönyvben említett előadását, lásd AJÖM VI., 242.) Az 1864-es dátum azonban csak terminus ante quem, a vers a korábbi előadásokon, vagyis 1863-ban is keletkezhetett; hogy a verset a harmadik előadás ihlette, azt 5. sora valószínűsíti („Az ivszámot nevelé”), amely nagy terjedelmű nyomtatott szövegre utal (lásd a két első előadás értekezésként megjelent szövegének terjedelmét). Kritikatörténet a verset a kellő pillanatban, alkalmi helyzetben felbukkanó „vezérrím”-hez, „ingerlő rím”-hez köti, „amely valóságos áradatot von maga után, van példa, hogy meg nem áll a nyolcig, egyszer meg éppen a tízig. Az Akadémián egy unalmas értekezést olvasnak föl a »görög nevelészetről«. , csak úgy a maga számára, alaposan beléköt, a téma maga adja a kezdő lökést. Furcsa áldozat ez a rímmel űzött játéknak, szándékos nyelvtani botlás, szókapcsolás, kapóra jövő idegen szavak vegyülnek össze egy groteszk képletté.” a rímjáték jellegénél fogva az Áj-váj, a [Ha napfényes vízkereszt…] és az Ejnye! című versekkel rokonítja ( Barta 1987 [1982b], 153–154.).