Bibliográfiai adatokGörgei Arthur leányának
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: KK 1894, II., 357
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1
KK 1894, II., 357
. (Töredékek és
rögtönzések) (alapszöveg)MegjegyzésekMegjegyzések:
MegjegyzésAJ
-tól származik, lásd
AJÖM VI., 138.
Arany János
Pest
. Budapest
Arany
1849-ben megismerkedett Görgei Arthurral, amikor ez, Arad felé vonulván seregével, felkereste. (Részletesebben lásd
Görgey István, 1848 és 1849-ből: Élmények és benyomások,
Okiratok és ezek magyarázata, Tanulmányok és történelmi kritika,
Bp., Franklin Társulat, Harmadik kötet, 1888, 343–345.)
Arany János
Arany
, szalontai telekvásárlási ügyének jogi bonyodalmait tisztázandó, 1865. okt. 21-én Görgei Arthur öccséhez, a Arany János
Pest
en ügyvédként működő Budapest
István
hoz (1825–1912) fordult segítségért
(„Tegnap, leveled érkezte után, csakugyan elmentem Görgei István
Görgei
hez”, írja Ercsey Sándornak (
AJÖM XVIII., 646.) Görgei Arthur hazatérése (1867) után meglátogatta
Görgei István
Arany
t. Arany János
Berta
, Görgei Arthur leánya többször megfordult rokonlátogatás céljából
Görgei Berta
Pest
en, ilyenkor felkereste Aranyékat; egy ilyen alkalommal keletkezhetett
a vers.
Budapest
Görgei Arthur leányának
n
Jegyzet
Görgei Arthur leányának
Berta
(1850–1934) Görgei Berta
Görgei
(1848-ig Görgei Arthur
Görgey
) Görgei Arthur
Arthur
leánya, aki apja klagenfurti száműzetése idején született. 1867-ben feleségül ment Bohus Lászlóhoz; második férje gróf Bubna-Litić Ferenc, akivel Londonban élt [lásd
Görgei Arthurné szül. Aubonin Etel halálhíre,
VU, 47(1900)/30. (júl. 29.), 502.]. Idős korában
elszegényedett, 1918-ban pénzsegélyt kért, 1928–32 között segélyt kapott a
Pénzügyminisztériumtól. Gumpoldskirchenben halt meg. (PIM Magyar családtörténeti adattár) Scheiber Sándor cikkének (lásd alább) első megjelenése fényképet is közöl, amelyen
Görgei Arthur és leánya látható [Budapest, 22(1983)/4, 20.].Gürgei Arthur
(Emlékkönyvbe)
Oroszlánnak felszakitott
n
Jegyzet
Oroszlánnak felszakitottAz
Arany
által megadott bibliai hely abban a történetben található, amely
elbeszéli, hogy Sámson filiszteus nőt szemelt ki feleségül, s elindul szüleivel
Timnába, hogy felkeresse. A timnai szőlőhegyen oroszlánkölyök támadja
meg őket; Sámson puszta kézzel széttépi. Néhány nap elteltével Sámson visszatér az eset színhelyére, „hogy látná az oroszlánnak
holttestét; és ímé egy raj méh vala az oroszlánnak holt tagjában, és méz”. Maga
is eszik a mézből, s szüleinek is ad belőle, „de nem mondá meg, hogy az
oroszlánnak holttestéből vette volna ki a mézet”. A menyegzőn
Sámson találós kérdésként teszi fel a jelen lévő filiszteusoknak: „Az evő
állatból étek jöve ki, és az erősből édesség jöve ki”; a fogadás tétje harminc
ing. A filiszteusok nem tudják a megfejtést, ezért Sámson feleségét kérik, csikarja ki férjéből. Miután ez megtörténik, a
filiszteusok elő is állnak a megfejtéssel, de Sámson rögtön tudja, hogy nem maguktól jöttek rá: „Ha nem szántottatok
volna az én üszőmön, el nem találtátok volna az én mesémet.” Haragjában megöl
harminc filiszteust, azokról szedi le az inget s adja oda a „nyerteseknek”. A
motívum előfordul Arany János
Arany
Álom–való című versében (1848): „De midőn a remény oly igen tünékeny, / A kétségbeesés az én
reménységem: / E kettészakított oroszlán kebele / Szebb remények édes mézivel
van tele.” (142–144. sor) Abban, hogy Arany János
Arany
a motívumot a természet paradox esztétikumának megvilágítására
használta, Szemere Miklós egy korábbi levele inspirálhatta. Arany János
Szemere
így vall Szemer Miklós
Arany
nak saját ars poeticájáról: „én szeretem a mézet, de ott, ahol azt
Sámson találta, az oroszlán szájában. Erő s lágyság együtt, – mint jelzé
azt a görög a bikafőn táncoló grátiákkal. Azonban természetesen nem mondom s
akarom, hogy e kettő minden legkisebb versecskében is egyesüljön.” (1856. ápr. 10.;
AJÖM XVI., 688.) (A bibliai hely értelmezését és a
Arany János
Szemere
-párhuzamot lásd
Scheiber 1996, 956–957.)Szemer Miklós
Kebeléből mézet
n
Jegyzet
Kebeléből mézetAz
Arany
által megadott bibliai hely abban a történetben található, amely
elbeszéli, hogy Sámson filiszteus nőt szemelt ki feleségül, s elindul szüleivel
Timnába, hogy felkeresse. A timnai szőlőhegyen oroszlánkölyök támadja
meg őket; Sámson puszta kézzel széttépi. Néhány nap elteltével Sámson visszatér az eset színhelyére, „hogy látná az oroszlánnak
holttestét; és ímé egy raj méh vala az oroszlánnak holt tagjában, és méz”. Maga
is eszik a mézből, s szüleinek is ad belőle, „de nem mondá meg, hogy az
oroszlánnak holttestéből vette volna ki a mézet”. A menyegzőn
Sámson találós kérdésként teszi fel a jelen lévő filiszteusoknak: „Az evő
állatból étek jöve ki, és az erősből édesség jöve ki”; a fogadás tétje harminc
ing. A filiszteusok nem tudják a megfejtést, ezért Sámson feleségét kérik, csikarja ki férjéből. Miután ez megtörténik, a
filiszteusok elő is állnak a megfejtéssel, de Sámson rögtön tudja, hogy nem maguktól jöttek rá: „Ha nem szántottatok
volna az én üszőmön, el nem találtátok volna az én mesémet.” Haragjában megöl
harminc filiszteust, azokról szedi le az inget s adja oda a „nyerteseknek”. A
motívum előfordul Arany János
Arany
Álom–való című versében (1848): „De midőn a remény oly igen tünékeny, / A kétségbeesés az én
reménységem: / E kettészakított oroszlán kebele / Szebb remények édes mézivel
van tele.” (142–144. sor) Abban, hogy Arany János
Arany
a motívumot a természet paradox esztétikumának megvilágítására
használta, Szemere Miklós egy korábbi levele inspirálhatta. Arany János
Szemere
így vall Szemer Miklós
Arany
nak saját ars poeticájáról: „én szeretem a mézet, de ott, ahol azt
Sámson találta, az oroszlán szájában. Erő s lágyság együtt, – mint jelzé
azt a görög a bikafőn táncoló grátiákkal. Azonban természetesen nem mondom s
akarom, hogy e kettő minden legkisebb versecskében is egyesüljön.” (1856. ápr. 10.;
AJÖM XVI., 688.) (A bibliai hely értelmezését és a
Arany János
Szemere
-párhuzamot lásd
Scheiber 1996, 956–957.)Szemer Miklós
n
– –Jegyzet Birák könyve XIV. 8.
Görgei Arthur leányának
n
Jegyzet
Görgei Arthur leányának
Berta
(1850–1934) Görgei Berta
Görgei
(1848-ig Görgei Arthur
Görgey
) Görgei Arthur
Arthur
leánya, aki apja klagenfurti száműzetése idején született. 1867-ben feleségül ment Bohus Lászlóhoz; második férje gróf Bubna-Litić Ferenc, akivel Londonban élt [lásd
Görgei Arthurné szül. Aubonin Etel halálhíre,
VU, 47(1900)/30. (júl. 29.), 502.]. Idős korában
elszegényedett, 1918-ban pénzsegélyt kért, 1928–32 között segélyt kapott a
Pénzügyminisztériumtól. Gumpoldskirchenben halt meg. (PIM Magyar családtörténeti adattár) Scheiber Sándor cikkének (lásd alább) első megjelenése fényképet is közöl, amelyen
Görgei Arthur és leánya látható [Budapest, 22(1983)/4, 20.].Gürgei Arthur
(Emlékkönyvbe)
Oroszlánnak felszakitott
n
Jegyzet
Oroszlánnak felszakitottAz
Arany
által megadott bibliai hely abban a történetben található, amely
elbeszéli, hogy Sámson filiszteus nőt szemelt ki feleségül, s elindul szüleivel
Timnába, hogy felkeresse. A timnai szőlőhegyen oroszlánkölyök támadja
meg őket; Sámson puszta kézzel széttépi. Néhány nap elteltével Sámson visszatér az eset színhelyére, „hogy látná az oroszlánnak
holttestét; és ímé egy raj méh vala az oroszlánnak holt tagjában, és méz”. Maga
is eszik a mézből, s szüleinek is ad belőle, „de nem mondá meg, hogy az
oroszlánnak holttestéből vette volna ki a mézet”. A menyegzőn
Sámson találós kérdésként teszi fel a jelen lévő filiszteusoknak: „Az evő
állatból étek jöve ki, és az erősből édesség jöve ki”; a fogadás tétje harminc
ing. A filiszteusok nem tudják a megfejtést, ezért Sámson feleségét kérik, csikarja ki férjéből. Miután ez megtörténik, a
filiszteusok elő is állnak a megfejtéssel, de Sámson rögtön tudja, hogy nem maguktól jöttek rá: „Ha nem szántottatok
volna az én üszőmön, el nem találtátok volna az én mesémet.” Haragjában megöl
harminc filiszteust, azokról szedi le az inget s adja oda a „nyerteseknek”. A
motívum előfordul Arany János
Arany
Álom–való című versében (1848): „De midőn a remény oly igen tünékeny, / A kétségbeesés az én
reménységem: / E kettészakított oroszlán kebele / Szebb remények édes mézivel
van tele.” (142–144. sor) Abban, hogy Arany János
Arany
a motívumot a természet paradox esztétikumának megvilágítására
használta, Szemere Miklós egy korábbi levele inspirálhatta. Arany János
Szemere
így vall Szemer Miklós
Arany
nak saját ars poeticájáról: „én szeretem a mézet, de ott, ahol azt
Sámson találta, az oroszlán szájában. Erő s lágyság együtt, – mint jelzé
azt a görög a bikafőn táncoló grátiákkal. Azonban természetesen nem mondom s
akarom, hogy e kettő minden legkisebb versecskében is egyesüljön.” (1856. ápr. 10.;
AJÖM XVI., 688.) (A bibliai hely értelmezését és a
Arany János
Szemere
-párhuzamot lásd
Scheiber 1996, 956–957.)Szemer Miklós
Kebeléből mézet
n
Jegyzet
Kebeléből mézetAz
Arany
által megadott bibliai hely abban a történetben található, amely
elbeszéli, hogy Sámson filiszteus nőt szemelt ki feleségül, s elindul szüleivel
Timnába, hogy felkeresse. A timnai szőlőhegyen oroszlánkölyök támadja
meg őket; Sámson puszta kézzel széttépi. Néhány nap elteltével Sámson visszatér az eset színhelyére, „hogy látná az oroszlánnak
holttestét; és ímé egy raj méh vala az oroszlánnak holt tagjában, és méz”. Maga
is eszik a mézből, s szüleinek is ad belőle, „de nem mondá meg, hogy az
oroszlánnak holttestéből vette volna ki a mézet”. A menyegzőn
Sámson találós kérdésként teszi fel a jelen lévő filiszteusoknak: „Az evő
állatból étek jöve ki, és az erősből édesség jöve ki”; a fogadás tétje harminc
ing. A filiszteusok nem tudják a megfejtést, ezért Sámson feleségét kérik, csikarja ki férjéből. Miután ez megtörténik, a
filiszteusok elő is állnak a megfejtéssel, de Sámson rögtön tudja, hogy nem maguktól jöttek rá: „Ha nem szántottatok
volna az én üszőmön, el nem találtátok volna az én mesémet.” Haragjában megöl
harminc filiszteust, azokról szedi le az inget s adja oda a „nyerteseknek”. A
motívum előfordul Arany János
Arany
Álom–való című versében (1848): „De midőn a remény oly igen tünékeny, / A kétségbeesés az én
reménységem: / E kettészakított oroszlán kebele / Szebb remények édes mézivel
van tele.” (142–144. sor) Abban, hogy Arany János
Arany
a motívumot a természet paradox esztétikumának megvilágítására
használta, Szemere Miklós egy korábbi levele inspirálhatta. Arany János
Szemere
így vall Szemer Miklós
Arany
nak saját ars poeticájáról: „én szeretem a mézet, de ott, ahol azt
Sámson találta, az oroszlán szájában. Erő s lágyság együtt, – mint jelzé
azt a görög a bikafőn táncoló grátiákkal. Azonban természetesen nem mondom s
akarom, hogy e kettő minden legkisebb versecskében is egyesüljön.” (1856. ápr. 10.;
AJÖM XVI., 688.) (A bibliai hely értelmezését és a
Arany János
Szemere
-párhuzamot lásd
Scheiber 1996, 956–957.)Szemer Miklós
n
– –Jegyzet Birák könyve XIV. 8.