Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők K1 MTAK Kt K 510/6v; a Pázmán lovag K1 utolsó két vsz.-a alatt, ceruzával (alapszöveg) Keletkezés Feltehetően 1865. dec. 13. előtt, ; a vers összefüggésbe hozható az Ártatlan dacz című versben megfogalmazódó vággyal a Nagyszalontára való visszaköltözésről. A datálás bizonytalanságát növeli, hogy (ellentétben Gyulai Pál magyarázatával, lásd Ártatlan dacz, Keletkezés) leánya halála után sem mondott le a szalontai tervről. Ez valószínűleg 1868 tavaszán került le végleg a napirendről; mint Ercsey Sándornak 1868. febr. 4-én írja, „ra engem sok körűlmény vonz még most is: szeretném annak a szegény kis árvának a fejlődését naponkint látni, benne megifjodni. Szeretnék közel lenni ahhoz a kicsiny sirhoz, hogy, ha isten akarja, mellé temetkezhessem. Szeretnék veletek, egyszerű visszavonultságban dégálni , a természet kebelén, falusias örömekben részesülni. Subsistentiám is, az ottani körülményekhez mérve, talán már biztosítva lenne. De más részről, ha elgondolom 1.) hogy a mai nemzedéknek ott már csaknem idegen vagyok 2.) hogy oly kis körben, apró hivatalos és társadalmi bosszantásoknak bizony én is ki lennék téve jobban mint en, kivált e mostani zavaros, felfordult világban; 3.) hogy Kálmánt e most szándékzott lépése (nagyon természetesen) mind inkább távolitni fogja tőlem és tőlünk, tehát az a viszony sem lehet a régi sokáig; 4.) hogy végre is sorsa en van megállandósítva; ha ezeket s az efféléket elgondolom, kezdek rátérni, hogy félrevonulásomnak alkalmasb helye lenne , mint .” ( AJÖM XIX., 149.; a „megállandósítva” szó hiányzik e kiadás szövegéből.) A leköltözést lehetővé tévő, 1864-ben vásárolt földbirtokot 1868 áprilisában el is adta Ercseynek (lásd H. Fekete Péter, Arany János birtokvásárlása, ItK, 62(1958)/4, 514–517.: 515.). Végül megjegyzendő, hogy a vers (a Szülőföldemhez című töredékkel együtt) elvileg a visszaköltözés tervének meghiúsulása után is keletkezhetett. Kritikatörténet Nacsády József szerint „ népdal-hangot megütő rigmust a szülőföldre való nosztalgikus visszavágyódás példájaként szokás emlegetni, pedig benne foglaltatik ennél általánosabb elvágyódás is. A kunyhó és vadon, ahová a költő naponta vágyik, nem csupán és okvetlenül lehet. (A szalonba és

Szalonta

Nagyszalonta

szavak szójátékra csábító voltával itt ne foglalkozzunk, bár nyelvi bravúrjait mindenki ismeri!) Ami a költőt a vers logikája szerint taszítja, a szalon. Olyasféle kör (körök), társaság, amelyikben léptennyomon forogni kénytelen ekkoriban, (hiszen ezt vállalta) és amelyikből ő – szülötte – bármilyen kunyhóba és vadonba szívesen elmenne.” ( Nacsády 1978, 8–9.) Barta János szerint „ímjátékká szelídül a költő öregségének egyik fájó élménye, a honvágy, amely annyi komoly változatban szólalt meg már:” [itt idézi a verset]. ( Barta 1987 [1982b], 159.) Lásd még: Megyer 1958, 27. Feldolgozás Zenei Kaláka: Szülőhelyem, Hangzó klasszikusok, verseskötet CD-melléklettel, Helikon – Magyar Hangoskönyv Kiadók Egyesülete, 2008. Csörsz Rumen István – Musica Historica: Csendes dalok, CsRI 008, BIEM–ARTISJUS, Bp., 2018. Hangfelvétel Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, 0’ 13”