X (Close panel)Bibliográfiai adatok

[Vágy]

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: *K1
  • Szövegforrás III: ÖKK 1924, 223

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 ÖKK 1924, 223. (a Leányomhoz című vers jegyzetei közt) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 139.]
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Autográf; a Leányomhoz *K1 túloldalán (?V1945)
 
Megjegyzések
 
Az M1 cím nélkül közli a szöveget; a cím az AJÖM VI .-ból származik, nem bizonyítható, hogy a kéziraton szerepelt volna, ezért szögletes zárójelbe tettük. Az ÖKK 1924 szerint a kézirat „papírszeletké”-n volt, az AJÖM VI . szerint (241.) a Leányomhoz című vers első kéziratának hátoldalán; nem tudni, a két leírás ugyanarra vonatkozik-e, vagy a szövegnek két kézirata volt. Előbbi a valószínű, ezért csak egy kéziratot tüntettünk fel.
 
Keletkezés
 
1866?
Pest
Budapest
. Lásd
Arany
Arany János
1866. febr. 18-ai,
Tompá
Tompa Mihály
nak írott levelét, [Juliska sírkövére], Keletkezés
 
Kritikatörténet
 
Kappanyos András a [Juliska sírkövére] [II.] Sírkövén ez áll: című vers referenciális és esztétikai funkció közt mutatkozó ambiguitása [lásd ott, Kritkatörténet] kapcsán említi a verset; „A kétsoros által megteremtett referenciális beszédszituáció úgy írható le, hogy a költő kevéssel lánya halála után nosztalgikusan felidézi immár meghiúsult (és egyébként a levelezésben is dokumentált) tervét a család összeköltözéséről. A „lakni hozzád” furcsa, szabálytalan vonzathasználata azonban kizökkenti és elbizonytalanítja a kognitív közlést: nem lehet egészen biztosan tudni, mit is jelent pontosan: ’közeledben lakni’, vagy ’véglegesen hozzád költözni’? Ez a bizonytalanság pedig a racionális és referenciális képletre rávetít egy másik, virtuális és irracionális beszédszituációt, amelyben a beszélő a túlvilágra vágyik, és azokat az éveket számolgatja, amelyeket még a szeretett leány nélkül kell eltöltenie itt az árnyékvilágban. A megnyilvánulás grammatikai múlt ideje ebben az értelmezésben úgy racionalizálható, mintha évtizedek távlatából tekintene vissza az elszakadásra; a két szituáció egymásra vetítése, oszcillációja hozza létre az egyedi és egyetemes közötti átjárást, a lírai hatást. A töredékben rejlő ambiguitás kibontásához természetesen külső információra van szükségünk, éppen mert töredékről és nem autonóm műalkotásról van szó, a mechanizmus működésének bemutatását azonban éppen ez teszi lehetővé.” ( Kappanyos 2018, 133–134.)
 
[Vágy]  
 
  Vágytam, Juliskám, lakni hozzád,
  Számlálgatám az évek hosszát…
 
 
[szerkesztői feloldás]
1866?
 
 
 
[Vágy]  
 
  Vágytam, Juliskám, lakni hozzád,
  Számlálgatám az évek hosszát…
 
 
[szerkesztői feloldás]
1866?
 
 
 
[Vágy]  
 
  Vágytam, Juliskám, lakni hozzád,
  Számlálgatám az évek hosszát…
 
 
[szerkesztői feloldás]
1866?