Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzés Az AJÖM VI . téves adata szerint (246.) a vers először az ÖK 1867, VI.-ban jelent meg. Keletkezés A vers datálásának alapja a 6. sor „e kolerás időben” kifejezése. Ez két lehetséges dátumot enged meg, ugyanis mind az 1854–56-os, mind az 1866-os kolerajárványra célozhat. A korábbi időponthoz kapcsolódik a vers első sora, amely egy 1856. szept.-ben a PN-ban lezajlott nyelvészeti vitára ural (lásd Magyarázatok, 1. sor), míg a HV 1888 datálása szerint a vers „A 60-as évekből” való (az ÖKK 1924 és az AJÖM VI . datálása: „1865 körül”). A versben képviselt nyelvészeti álláspont nyelvszemléletét évtizedeken át jellemzi. Ami az első szempontot illeti, 1855–56-os levelezésében több utalás van a járványra – az 1856. szept.-ihez legközelebbiek a Szász Károlynak, 1856. máj. 7-én, ill. Tompa Mihálynak 1856. jún. 25-én írt levelek ( AJÖM XVI., 696., 714.). Az 1865–66-os járvány 1865-ös, első hulláma „Bécsbe és ra nem tört be”. Annál súlyosabb volt az 1866-os hullám pusztítása; ez júl. 17-én érte el et, okt. 3. és 10. között tetőzött és nov. közepére vonult le [lásd: Dóka Klára, Közegészségügyi viszonyok Pesten az 1866. évi kolerajárvány idején, Orvostörténeti Közlemények, 80(1976)/4, 49–60.]. A fenyegetettség leveleiben is gyakran szóba kerül aug. 20. (Ercsey Sándornak, ill. Tompa Mihálynak) és nov. 14. (Tompa Mihálynak) között ( AJÖM XIX., 32., 34., ill. 47.), s erre utal vissza a nak 1867. máj. 30-án írt levél is (lásd Horatiusból / Ulla si juris…, Keletkezés). A nyelvészeti kérdésfelvetések közül a datálás szempontjából a 33. sor nyújthat támpontot („Ha nem ír és nem mond a ki helyen akit”); e kérdésben részletes érveléssel foglalt állást 1865. máj. 21-én a Ko-ban megjelent cikkében (lásd Magyarázatok, 33. sor; a felvetett nyelvészeti kérdések általában is összefügghetnek az akadémiai üléseken elhangzottakkal). Ez a körülmény is az 1860-as évek közepe mellett szól. Így tehát megtartjuk a HV 1888 datálását – azzal a megszorítással, hogy a „60-as évek”-en belül a et is pusztító kolerajárvány idejére, vagyis 1866. aug. vége és nov. közepe közé tesszük a vers keletkezését. Ami a versben képviselt nyelvészeti álláspontot illeti, 1861-es, Visszatekintés című cikkében hasonlóan állt ki olyan szavak és kifejezések mellett, amelyeket a kor nyelvészei – ezúttal Brassai Sámuel – a „romlatlan ép nyelvérzék”-re hivatkozva helyteleneknek minősítettek. szűkösnek érezte hivatkozási alapját, mert nem vette figyelembe a nyelvjárások eltérő sajátosságait [ SzF, 1(1860–61)/36. (1861. júl. 11.), 561–565., 1(1860–61)/37. (1861. júl. 18.), 577–580., 1(1860–61)/38. (1861. júl. 25.), 593–596., 1(1860–61)/39. (1861. aug. 1.), 609–613., 1(1860–61)/40. (1861. aug. 8.),: 625–628., 1(1860–61)/41. (1861. aug. 15.), 641–645.: 563.; ua.: AJÖM XI., 217–257.: 220.]. A tanulmánynak a vers szempontjából legfontosabb szakasza: „a ki elismeri, hogy a nyelvész kötelessége nem ,a priori’ szabályok felállításában, vagy részletes igazságnak egyetemes törvénnyé emelésében, hanem abban áll, hogy legkisebb árnyalatig kinyomozza a nyelv szellemének élő nyilatkozásait (…): az meg fogja hallgatni – nem is mondom már: a népet, a szegény parasztot, mert félek a vádtól, hogy e mi dicsőséges stilusunkat el akarom póriasítni, – hanem meg fogja hallgatni azt a kisasszonyt, kinek nyelvérzéke öt-hat sprachmeister s divatlapjaink által még nincs tönkrejutva, azon atilás öreg urakat, kik a leendő termés felől beszélgetnek vagy önmagát, tulajdon primitív kifejezésmódját”. [ SzF, 1(1860–61)/40. (1861. aug. 8.), 625.; ua.: AJÖM XI., 244.] A nyelv természetes használatát megrendszabályozni kívánó nyelvészek kritikája rokon Berzsenyi Dániel Egy philologushoz című epigrammájáéval (1822–1823 körül): Később, a MNyr cikkeihez fűzött széljegyzetei közt szerepel egy, a nyelvészek túlszigorára vonatkozó megjegyzése, amely rokon e vers szellemével: „Az a baj, hogy az én nyelvérzékemben több van meg, mint a éban”. [Jegyzete Szarvas Gábor A nyelvújítás apologiája című cikke IV. részének ahhoz a megállapításához, amely szerint „az irodalom egy része” „a nyelvérzéknek kényelmes pajzsa alól szórja elég sűrű nyilait a nyelvjavítás ellen”, MNyr, 4(1975)/4. (aug. 15.), 345–354.: 354.; Voinovich 1917, 156.] Magyarázatok A versben szóvá tett „szabályok” némelyikének forrását nem sikerült azonosítani.