Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Autográf (V1945) K2 MTAK Kt K 511/20v, autográf tisztázat Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM VI. (241.) alapján K2 A versszöveg alatt ceruzával: MTAK 6/1939.; alatta: K 511/20. Az M1 és az M2 szövege azonos. A vers eredeti, latin nyelvű szövege: A verset Virág Benedek is lefordította, Barine címmel, megjelent 1824-ben, az Aspasia című zsebkönyvben (140.): Keletkezés Valószínűleg 1866. júl. közepe és aug. vége között; . A fordítás keletkezése összefügghet a Tompa Mihálynak 1867. május 30-án írt levél alábbi részletével: „…legnagyobb kínom az, hogy kénytelen vagyok magamat folyvást compromittálni, kivált idegenek előtt és szokatlan helyen. Ez a két-kalapos állapota lelkemnek már évek óta tart De hát tűröm, és nyomorgok a szellemi mankón, ahogy lehet. Nem adom meg könnyen magamat. A mult nyáron, mikor semmit sem tudtam dolgozni, a cholera alatt, úgy fogtam ki rosz memoriámon, hogy magoltattam napról napra. 100 ódáig fölvittem ból.” ( AJÖM XIX., 94.) A kolera idejére vonatkozó utalással kapcsolatban lásd: Grammatika versben, Keletkezés, Magyarázatok, 6. sor; a „cholera alatt” és a „mult nyáron” utalás alapján a júl. közepe és aug. vége közti időszak adódik. Kritikatörténet Barta János műfordításait elemezve azt vizsgálja, milyen mértékben megy végbe az eredeti mű „átdimenzionálása”, áthozatala az eredeti kulturális közegből a sajátba (a műfordítás az ő terminológiája szerint „dimenzió-probléma”). Ez többnyire csak részben történik meg, úgymond, „Egyetlen egyszer aztán megteszi a radikális lépést ebben az átfunkcionálásban; valószínűleg a lehetőség izgalmas voltától elragadva teljes mértékben modernizálja a fordítandó művet, megkeresi azt a műfajt, hangnemet, amelyet betöltene – ha az átvevő kultúra közegében született volna meg, ha annak fejlődési láncolatában keletkezett volna; tehát, hogy úgy mondjuk, dimenzió-egyenértékűséget akar teremteni.” A „horatiusi Bariné-ódáról van szó, amelyet művészi találattal négyes és negyedfeles, rímes trocheusban ad vissza”. összefüggésbe hozza a fordítást azzal a szerkesztői jegyzettel, amelyet Jánosi Gusztáv két, modern formájú, a SzF-ben közölt -átköltéséhez fűzött: „Adjuk e modern alaku fordítást, próbául hogyan izlik a modern dalformában.” [ SzF, 1(1860–61)/38. (1861. júl. 25.), 605.; ua.: AJÖM XII., 287.] ( Barta 1976 [1973], 180.) Hangfelvétel Világlíra, I., Hungaroton, LPX 13843, 1980, Gábor Miklós