Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzés A Mondacsok cikluscímről lásd Bevezetés, A versek sorrendje Keletkezés 1868. jan., . A vers hátterében a PN 1867. dec. 17-ei számában megjelent cikk áll. A cikkíró szerint (Komlós Aladár összefoglalásában) „Ormódi Bertalan »Pecsovics« című gúnylapjának munkatársai volt Bach-hivatalnokok és provisoristáik; így Szini Károly, Aldor Imre és »Vajda János úr, ki most oly merészen vezérczikkez a Magyar Újságban, Pálffy Móricz gróf vezetése alatt, mint Zichy Henrik hivatalnoka, nagy jámborul írogatta a Sürgönybe, amit diktált«” ( Komlós 1950, 118.). Pálffy Móricz 1865. júl. 18-áig Mo. helytartója volt, Zichy Hermann (a cikkben tévesen Henrik) magyar kancellár, (lásd Szerkesztői levél, Magyarázatok, 8. sor) kiszolgálója; a Sürgöny a kormány hivatalos lapja volt 1860 és 1867 között, 1864. okt. és 1865. nov. között volt (névtelen) munkatársa. A PN-ben megjelent támadásra másnap nyílt levéllel válaszolt (megjelent a Magyar Újság dec. 21-ei számában), amelyben élesen kikelt Kossuth-ellenessége és a kiegyezés ellen, és végső soron körét tette felelőssé azért, hogy anyagilag ellehetetlenült, és Bécsben kényszerült munkát vállalni. Valószínű, hogy nemcsak a PN cikkét, hanem válaszát is ismerte, ugyanis nevét említi nyílt levelében; „szolgáltam biz én alatt is, és még azután, ha jól emlékszem, a későbbi régimék alatt is”. ( azzal menti magát, hogy „ et comp uralma alatt is jobb magyar hazafi voltam, mint ön, a ki, míg én alatt besoroztatva, az osztrák káplárok insultusait tűrtem idegen földön sok más jeles honvédtiszttársammal, ön az alatt megírta itthoni »Forradalom után« czímű emlékezetes művét, melyben gyalázta védelmi harczunkat s magasztalta a győző hatalom kegyességét.”) Talán a vers címét és közvetlen ihletét is szövegében lelhetjük fel. Ami az előbbit illeti: „azok a könnyek” (lásd Magyarázatok, cím) cikkének panaszos hangjára vonatkozhatnak – a vers ihletét illetően pedig az alábbi részletre utalhatunk: „Ugy e báró úr, alatt beamterkodni, császári királyi hivatalban szolgálni – rettenetes, borzasztó! Szinte látom, hogy bizonyos farizeusok, kapva az alkalmas vádon, mint illesztik ajkaikat a »kövezzétek meg« szörnyű szóra!” t illető ellenszenve a SzF szerkesztésének időszakára datálható. 1861. ápr. 11-én az általa szerkesztett Csatár című lapban írta a „Fülelő”-nek gúnyolt SzF-ről, hogy „oly sok rossz verset fogad el, hogy gondos városi főorvosunk a budai országos tébolyda gyors felépítését sürgeti a kormányzóhivatalnál. Addig is azonban egy tucat ítészt Gräfenbergbe küld.” [Gräfenberg: elmegyógyintézet Freiwaldau (Osztrák Szilézia) mellett.] szerkesztői jegyzetben válaszolt: „Van en egy uj lap, neve »Csatár« szerkeszti Vajda János. – Ez a »Csatár« egyik közelebbi (3.) számában a Figyelő kritikusait, a miért szerinte nem elég szigoruan birálják a költeményeket, (pedig dehogy ez a baj! dehogy!) in corpore őrültnek mondja. Figyelmeztetjük a »Csatárt, « hogy az őrültség nem a higgadt mérsékletben, hanem épen az oktalan dühöngésben szokott legtöbbször nyilatkozni. S ez a »Csatárhoz« első és utolsó szavunk.” [ SzF, 1(1861)/24. (ápr. 27.), 382.; ua.: AJÖM XII., 26.] hazafiságáról nak – nyilván nem függetlenül Gyulai Pál politikai röpiratairól írt éles kritikájától – már a rendjel-ügy idején is lesújtó véleménye volt; erről tanúskodik a Tompa Mihálynak 1867. aug. 6-án írt levele: „Mért ne lehetnék egy kissé hazaáruló is, oly időben, mikor Vajda János nagy hazafi?” (Részletesebben lásd A csillag-hulláskor, Keletkezés.) Az 1867. dec. végén megjelent írásokat valószínűleg 1868 januárjában olvasta – ezzel magyarázható a HV 1888 datálása (Arany László – illetve a későbbi kiadások – nem említik a vers keletkezésének hátterét). Kritikatörténet Barta János szerint „ költő közvetlen jelenének inkább csak egy-két szatirikus csípés jut: elég fájdalmasok azok is”, Barta 1987 [1982b], 155. Hangfelvétel Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 0’ 18”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000.