Arany János munkái

Megjegyzések:

Keletkezés 1868, valószínűleg júl., . jún.-ban vérhasfertőzésen esett át, melyről nak 1868. júl. 5-én (az AJÖM VI . jegyzetében hibásan júl. 15.) írt levelében számol be: „Beteg voltam: vérhasba estem, most kezdek belőle üdülni. Kegyetlenűl fogott: azt hittem, hogy utolsó lesz”. Összefüggés mutatkozik a vers és a levél végén vigaszként említett Horatius-sorok között; „kivel szálljunk pörbe? Tűrni kell, édes barátom, a gyötrelmeket is . Ha nem lehet máskép. Egy szomorú alkalommal vigasztalt engem – nyugtatott legalább – verse, melynek addig soha sem éreztem annyira mélyen igazságát: s e locus communissá vált mondat balzsamkint oszlatta akkor gyötrődésimet.” ( AJÖM XIX., 202–203.) A Horatius-sorok magyarul, Bede Anna fordításában: „Fájdalmad szelidebb lesz, ha belényugodsz, / nem másíthatod úgyse meg”; Az énekek első könyve, 24, Vergiliushoz, 19–20. sor) (A horatiusi szentenciát már 1866. nov. 14-ei levelében is idézte nak – AJÖM XIX., 48. –, a vers azonban nem akkor keletkezett.) Ismétlődő májfájdalmára szeptemberben is panaszkodik („Én, hiába tartanak jobb oldalinak, épen a jobb oldalamra nyomorodtam el, a máj fáj, s épen most is megint rakoncátlankodik”, levele Ercsey Sándornak, 1868. szept. 28., AJÖM XIX., 206.). Kritikatörténet „A költő, aki őszinte baráti szeretettel fabrikált disztichont barátja családi ünnepére, a rímekben is jajgatva (a cím is Ájváj

 [!]

[sic!]

) tréfál saját testi gyötrelmeivel, és az utolsó három sorban a panaszait elhallgató, életét »báj«-nak igazán nem tekintő, a vágyott-kényszerű halált váró ember szólal meg.” ( Nacsády 1978, 12.) Barta János a rímjáték jellegénél fogva az [Akadémiai papírszeletek 1.] című verssel [Jaj, biz ez a nevelészet…], a [Ha napfényes vízkereszt…] és az Ejnye! című versekkel rokonítja ( Barta 1987 [1982b], 154.). Vargha Balázs a füzérrím példájaként említi az Ejnye! című verssel együtt ( Vargha 1994, 29.). Hangfelvétel Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006 (a Tanulság c. blokkban), 1’ 14”