Bibliográfiai adatok[Függ lomha köd…]
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: *K1
- Szövegforrás III: ÖKK 1924, 234
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 ÖKK 1924, 234. (a Kóbor Tamás jegyzetei közt) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 182–183.]MegjegyzésekMegjegyzések:
Kéziratjellemzők *K1 Autográf (V1945)The lazy mist hangs from the brow of the hill,
Concealing the course of the dark-winding rill;
How languid the scenes, late so sprightly, appear,
As Autumn to Winter resigns the pale year.
The forests are leafless, the meadows are brown,
And all the gay foppery of summer is flown:
Apart let me wander, apart let me muse,
How quick Time is flying, how keen Fate pursues.
How long I have liv’d – but how much liv’d in vain;
How little of life’s scanty span may remain:
What aspects, old Time, in his progress, has worn;
What ties, cruel Fate, in my bosom has torn.
How foolish, or worse, till our summit is gain’d!
And downward, how weaken’d, how darken’d, how pain’d!
Life is not worth having with all it can give,
For something beyond it poor man sure must live.
Burns
verse 1788-ban keletkezett;
Burns, Robert
Arany
az 1–10. sorát fordította le. A vers teljes szövege Fodor András fordításában:
Arany János
n
Jegyzet
Levélhulláskor
Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarogna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorúl a vidék,
ha tél veszi át a vig ősz örökét.
Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors az időm de röpül!
Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,
mily röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.
Mily ostoba vagy, mig a csúcs hivogat,
fentről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors! – de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.
Pest
; lásd Az ördög elvitte a finánczot,
Keletkezés; [Egy hő csókot…], Keletkezés
Budapest