Arany János munkái

Megjegyzések:

Keletkezés 1870. ápr. 2. (lásd az alcímet), ; már másfél évvel korábbi betegségéből gyógyulva azt írta nak: „azt hittem, hogy utolsó lesz” ( AJÖM XIX., 202.). Ez a vers az 1870. jan.-i epebetegségre utal. „Az 1869-ik év szeptember havában az első karlsbadi víz használata után, a jobb oldali bordák alatt, a májnak megfelelő helyen, lassan és fájdalom nélkül fejlődő daganat keletkezett. A daganat december elején nagyobb terjedelmet öltött; akkor közölte háziorvosával, ki spermacet bekenéseket ajánlott. A daganat mindig tovább és nagyobbra fejlődött, mígnem 1870-ik év január 10–11-én közepén már lencsenagyságú kékes-feketés folt volt látható. Ez a kékes folt 13-án gyorsan krajcár nagyságúvá terült. Kezelőorvosa ekkor történetesen dr. Kovács Sebestyén Endrével találkozván, együttesen látogatták meg Arany Jánost. Kovács Sebestyén Endre megvizsgálta és a beteg megkérdezése nélkül elővette kusztoráját , a daganat kékes helyén bemetszett és a képezett nyíláson 3–4 darab epekövet eltávolított. Még a későbbi napokban is jöttek el epekövek, összesen mintegy 8–9 darab, melyeknek legnagyobbika egy kis dió nagyságú lehetett. A daganat felnyitása után mintegy nyolc napig tartó és nagy szenvedésekkel járó seblázat kellett kiállania a költőnek.” ( Farkas 1882, 5–6.) Felesége így írta le operáció utáni állapotát: „Az operáczió után való nap ropant láza volt, a mi négy napig egyformán tartot. Hála érte a gondviselésnek már el mult, de folytonosan gyenge; lehet az ágyban való lét okoza, de lehet, hogy a hoszas nagy szenvedéshez tartózik még ez is. Bár mi legyen, de beteg. Mikor lesz szabad föl kelni, még nincsen el határozva. Látnád meg csak most! el csodálkoznál menyíre oda van szegény jónk!” Levele Rozvány Erzsébetnek, 1870. jan. 22.; Sáfrán 1960, 111. (Lásd még: AJÖM XIX., 706.) re költözése után gyakran látogatott ki a városligetbe (részletesebben lásd Ének a pesti ligetről, Keletkezés). Kritikatörténet „egpróbált néha föllélegzeni, jellemzően: a pesti ligetben. Erről vall a Zöld vers…” ( Nacsády 1978, 14.) A halálsejtelem megjelenése kapcsán említi Barta János, lásd Barta 1987 [1982b], 160.