Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Ceruzával, áthúzva; autográf [?V1945] K2 MTAK Kt K 510/10r (1–24. sor), 10v (25–36. sor) (alapszöveg) Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (527.) alapján K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 1) — A cím előtt, kék ceruzával: * (a megjelenés jelzete); a 10r alján őrszó: Mért M4 A VU-ban a Művészet és irodalom rovatban jelent meg, az alábbi kommentárral: „Arany Jánostól, kinek a »Budapesti Szemlé«-ben megjelent költeményét lapunk múlt számában közöltük, ma ismét bemutathatunk egy szép költeményt, mely a »Magyar Bazár« újévi számában jelent meg, örvendetes jeléül annak, hogy rég hallgató koszorúsunk újra megszólalt s reménynyel biztat, hogy ezentúl minél gyakrabban fogunk gyönyörködhetni szavában. Örömmel értesülünk, hogy ugyan ő tőle egy kisebb terjedelmű költői elbeszélés fog megjelenni nemsokára, mely alkalmasint a Kisfaludy- társaság nagy gyűlésén kerül felolvasásra.” (Az itt említett vers a Tetemre hívás.) M6 A két vers előtt az alábbi kommentár: „( Arany János ) nagy költőnk, ki oly régóta hallgatott, az az nem is hallgatott, csak nem bocsátotta közre dolgozatait, most végre két ujabb költeményét átengedte a nyilvánosságnak. Egyik a »Budapesti Szemle« januári számában jelent meg és így szól: A másik a Wohl-nővérek által szerkesztett »Magyar Bazár«-ban látott napvilágot és így szól:” . Mivel az M2–M6 az M1 szövegén alapul, ezeket a szövegváltozatok között nem vettük figyelembe. Keletkezés 1877. júl. 3., ., Margitsziget Kritikatörténet Lévay József szerint , „önsorsának elégiai beszövésével, oly megható dalt énekel, melynek csak idősebb testvérei, de semmivel sem értékesebbek, hires költeményei: Az egér , és A százszorszép .” ( Lévay 1893, 328.; NB. fordítója volt, lásd Burns Róbert Költeményei, ford. Lévay József, Kiadja a Kisfaludy-Társaság, Bp., Franklin Társulat, 1892) , párhuzamához kapcsolódva, megállapítja: „a költő itt szintoly parányi élményből tér önmagára s gondolata szintoly messzire száll; a magyar vers még mélyebb, még tömörebb.” ( Voinovich 1938, 254.) Benedek Marcell Az örök zsidó című versben az Őszikék közvetlen előzményét látja; ennek megfelelően von párhuzamot annak első szava és A lepke utolsó sora között („Pihenni” – „Azt nézem: hol pihenhetek?”) A párhuzamot az előbbi vers 28. sorában előforduló ködfátyol-kép téves magyarázatával erősíti, amelyet A lepke 7. vsz.-ával hoz kapcsolatba. ( látásának megromlása; a ködfátyol-kép jelenéséről lásd Az örök zsidó, Magyarázatok, 28. sor) ( Benedek 1970, 180.) Sőtér István szerint „ új költői módszerét tanulságosan tárja elénk” a vers; lényege, hogy „sajátos asszociációval, zökkenő és átmenet nélkül hozza be a versbe a költő sorsának képét”. „A lepkét bemutató egyszerű kép kiszélesedik, immár a költő is helyet foglal benne, s az így kialakuló helyzet egy egész élet sorshelyzete, vallomáshelyzete is”. „Helyzetkép ez a vers, és helyzetkép voltában lírai vallomás is. Az utóbbi el van bújtatva az előbbi mögé, s épp ez a bújtatás utal a gondolat fájdalmasságára, melyről csak szemérmesen lehet vallani”. ( Sőtér 1987 [1963], 671–672.) Szegedy-Maszák Mihály szerint ugyan maga kifogásolja az olyan allegorikus verseket, „melyek alapeszméje »valami előre képzelt reflexió«”, ehhez képest nemcsak 1847–53 között ír „számos explicit allegóriát”, de „az allegória későbbi líráján minduntalan átüt, még az Őszikékben is (A lepke, Naturam furca expellas

 [!]

[sic!]

)”; ebben a tekintetben lényegében csak az 1857-ben írt A lejtőn képez kivételt ( Szegedy-Maszák 1972, 320.). Szörényi László szerint a vers „ fiatalkorának eszményeihez, hoz, Fazekas Mihályhoz kapcsolódik. Az ő, fiziko-teológián kiképződött metaforarendszerükbe illik bele a percnyi létű pillangó és az emberi élet egymásra vonatkoztatása, de teljesen új ebben az okoskodó körmondatokkal terhelt versmondattanú költeményben a metafora tökéletes kifordítása. Hiszen a halhatatlanság-szimbólum e versben a visszahozhatatlan, efemer lét jelképévé változik.” ( Szörényi 1989 [1982/83], 201.) Barta János a Plevna című vers vallomásszerű nyitó vsz.-ával hozza összefüggésbe a verset – „az én múzsám – kisebb magánál – A porba’ játszik, ott dalol.” E játék – úgymond – „mégiscsak egy nagy elme játéka, aki leszállhat ugyan a porba, de könnyűszerrel föl is tud emelkedni belőle. Ha a kifejezésnél maradunk, a porban kezdődik A lepke című költemény érzelemfolyamata is, de éppen ez a kulcspéldánk arra, hova tud belőle emelkedni. A közeli, hétköznapias, csaknem kézzelfogható perspektíva hol nyilvánvalóan, hol észrevétlenül megnyílik, telítődik mélyebb személyes elemekkel, távoli dimenziók felé nyílik kilátás.” A vers ritmusáról megállapítja, hogy „a lassú szemlélődés az ősi nyolcast érezhető jambusokkal festi alá, és ezzel tompítja a magyaros ritmus pergését”. ( Barta 1987 [1982a], 128., 135.) Eisemann György szerint a vers arra példa, hogy „az Arany-líra közelebb áll a későmodern cizelláltsághoz mint a 19. század végének esztétista-szimbolista vegyítettségéhez, szemantikai homályához”. A 27–28. sort kiemelve megállapítja: „A rossz látás a környezet »szoros olvasását« kényszeríti ki . Továbbá a látható világ korlátai a látható nyelv – a látható jelek – korlátait is jelentik a beszélő számára . Mindebben ugyanakkor kétségtelenül veszteséget is érez: az így látható világ a halálba hanyatlás nyelvét bocsátja a rendelkezésére.” A vers zárlatát idézve megállapítja: „ez a »földhöz lapuló« látás sem volna értelmezhető a világ, az »ég« pompázatos horizontja, azaz a képzelőerőre és tartalmaira emlékezés nélkül, ahogy az »anyaföld színtelen fakója« sem a »napnak áldott fénye« nélkül. A képzelőerőnek a természetbe írt vagy onnan kiolvasottnak vélt, víziókként feltáruló elemei tehát emlékezetté formálásuk révén veszítik el a világot önmagával bevilágító én illúzióit”. ( Eisemann 2010, 290–291.) Lásd még: Baránszky-Jób 1957, 86–88. Szörényi László, A magvető lepke (A. J.: A lepke c. verséről), Igen, 1991, III/10. május 10. 9–12. Alexa Károly, A megbékélés költészete = Vázlatok Arany Jánosról, szerk. Mezei József, Bp., 1979, ELTE, Bölcsészettudományi Kar, 110–146.; ua.: ., Eleitől fogva: Tanulmányok esszék, Bp., Kortárs, 1996, 116–134. Fordítások Cseh: Motýl (Kamil Bednař–Ladislav Hradský) = Arany 1957b, 138–139. Francia: Le papillon = Polignac 1896, 28–30. (a ford. megjelölése nélkül) Német: Der Falter (Dóczi Lajos) = Dóczi 1903, 99–100. Hangfelvételek Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 1’ 54”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000. Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Pregitzer Fruzsina, 2’ 39”