Bibliográfiai adatok
Naturam furcâ expellas…
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: *K1
- Szövegforrás III: K2
- Szövegforrás IV: HV 1888, 49
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 HV 1888, 49. [ AJÖM I., 324.; a *K1 fakszimiléje mellékletként az Őszikék ciklus elején]Megjegyzések
Megjegyzések:
Kéziratjellemzők *K1 Külön lapon, a tökharangot ábrázoló rajzzal; autográf tisztázat. Fakszimiléje: HV 1888, 539.; az eredeti a sokszorosításkor elveszett. K2 MTAK Kt K 510/12r (alapszöveg)Bp
., Margitsziget. A vers címét adó Horatius-idézet (lásd Magyarázatok,
cím) azokat a verseket idézi, amelyek Budapest
AJ
Arany János
Szalonta
iránti nosztalgiájából fakadnak (Ártatlan
dacz, [Szülőhelyem…], Szülőföldemhez). A vers azonban átértelmezi a mondást, s valójában a
természet adta költői tehetség ellenállhatatlan erejének kifejezésévé válik. A
hangtalan vers 14. sorban megjelenő motívuma az Ősszel című vers első versszakára is visszautal („Hallgat, komor,
fázik dalom”).
A vers paradox arspoetica-jellege, amely a hang nélküli harang toposzában jut
kifejezésre, Nagyszalonta
Arany
1860. jan. 25-ei, Tompa Mihálynak írt levelére utal vissza. Arany János
Tompa
Kazinczy Ferencz emlékezete című versét küldte el a
Kazinczy-centenárium alkalmából kiírt verspályázatra; s bár a pályázatot
megnyerte, többféle kellemetlenség érte – leginkább azt vette zokon, hogy
Toldy Ferenc javításokat kért tőle; illetve azt, hogy versét rosszul olvasták fel.
Bosszúságairól ismételten és részletesen beszámolt Tompa Mihály
Arany
nak, aki már 1859. nov. 2-ai levelében
azzal „vigasztalta”, hogy sem az akadémiai felolvasáson, sem a megzenésített
színházi előadáson nem lehetett hallani a verset (ill. annak szövegét). „A
teremből azon érzéssel távozott a közönség, hogy mily kár volt azt a szép verset nem hallhatnia!” (
AJÖM XVII., 343–344.) Már ebben a levelében bírálja
Arany János
Toldy
t, „ki Toldy Ferenc
Kazinczy
ról azt mondja: első és legnagyobb lyricus”; ehhez a véleményhez kapcsolódik 1860. jan. 25-ei levelének alábbi részlete: „Hogy a
magyar közönség szájaíze megveszett, hogy az nem a művészit, hanem a hangzatost, a
nagyhangút szerette s szereti mindíg, azt én régen mondom – olykor tapasztalom is.
Mindenkor azok voltak előtte kedvesebbek, kik, Kazinczy Ferenc
Kazinczy
ként »kongatnak harangot« – s ez a dolog természete. Nem lévén
fogékonysága az igazi szépség iránt, az nyerte s nyeri meg a nagy többség
tetszését, a ki ugyancsak széles szájjal kimondja, a mi a sokaságnak kedves. Kazinczy Ferenc
[hiány]
Egy két kritikus – vagy a lapok
folytonos magasztalása is tehet ugyan valakit népszerűvé, de ha művei közt nincs,
a mi »jól kong« ez a népszerűség olyan ráerőltetett valami; elhiszik, bámulják, de
nem olvassák vagy ha igen, nem értik.” (
AJÖM XVII., 368.; az utóbbi levél és a vers összefüggésére
Tarjányi Eszter hívta fel a figyelmet, lásd
Tarjányi 2013, 134.)
Arra, hogy a vers formailag szonett, először Hankiss Elemér utalt; kapcsolatát [hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Arany
másik, 1855-ben írt szonettjével (Az ihlet perce) Tarjányi Eszter elemezte részletesen (lásd Kritikatörténet). A harangkongatás
pejoratív toposza ugyanakkor Arany János
Kazinczy
nál az alacsony költői regisztert illeti. Kis Jánosnak írja, Musarion-fordítása kapcsán: „Musarionod
elragadott. Kazinczy Ferenc
[hiány]
A’ Magyart
olvasván, a’ Németnek, mellyet csak nem könyv nélkül tudok, minden zengzete
rezgett füleimben. Az örökkévalóságot érdemlett munka lessz, ’s óhajtom, hogy
mendikási harangkongatáshoz szokott publicumunk egészen bírhassa; hogy valaha
érezhesse, mi az igazán szép.” (1801. nov. 21.,
KazLev, II., 440.; Debreczeni Attila közlése)
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Arany
mindig bravúrosan bánt a nyelvi eszközökkel – de legjobb versei azok,
amelyekben nem pusztán nyelvi-formai elemek, hanem alapvető emberi magatartások, alapvető emberi létélmények feszültsége villódzik.
Arany János
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
[szerkesztői feloldás]
Hno de hát ne búsuljatok.
S hány hét a világ? Te bolond?
[!]
Az pedig, hogy a költő maga látja így, kettős fényben, az ifjúság és az öregkor,
az ábrándok és a kietlen valóság fényében önmagát, maga látja önnön vágyainak
jogosságát és hiábavalóságát, maga érzi egyszerre nevetségesnek és tragikusnak
önnön sorsát: ez az ellentétek közötti, vergődés és egyben föléjük emelkedés – ez
teszi e verset a magyar irodalom egyik legtragikusabb, de egyben
legfegyelmezettebb, legbátrabb vallomásává.”
Hankiss Elemér, A népdaltól az abszurd drámáig (Az irodalmi
mű egy alapvető strukturális mozzanatáról [1967] = [sic!]
H. E
., A népdaltól az abszurd drámáig, Bp.,
Magvető, 1969, 41–83.: 69–71.
Szegedy-Maszák Mihálynak a vers allegorizáló jellegéről kifejtett álláspontját lásd: A lepke, Kritikatörténet. Szörényi László szerint Hankiss Elemér
Baudelaire
La Cloche fêlée (Babits Mihály fordításában: A repedt harang) című verse
„bízvást kapcsolatba hozható” Baudelaire, Charles
AJ
e versével (
Szörényi 1972, 226.; NB. mindkét vers szonett).
Arany János
AJ
lírájáról írt tanulmányában megállapítja, hogy a vers „az eszményeken
túljutott öreg költő mesterséghez való ragaszkodását” fejezi ki; a vers intenciója
szerint „a költészet olyan tény, amely független a költő szándékától és
voltaképpen a világtól is.” (
Szörényi 1989 [1982/83], 202.)
Eisemann György a „mediális áttevődés” jegyében elemzi a verset; szerinte a
KKv
mint kézirat őrzi a szöveg eredeti, egyedi auráját, amelyet a
sokszorosított nyomtatás (a fakszimile is) felszámol. A vers lírai énje, úgymond,
már magát a kézírást is „a nyelv néma kongatásaként érzékeli”, amelynek csak a
sokszorosított szöveg olvasója tud – immár személytelen – hangot adni.
Arany János
Eisemann
megfigyeli, hogy „a vers nemcsak a beszéd, hanem az íráskép szintjén
is az elhallgatás felé tendál: az önmagukat mindig felező számú sorokból álló
strófák fogyása (8–4–2) a szöveg látványával is előidézi az elnémulás hatását.” (
Eisemann 2010, 286–288.)
Tarjányi Eszter
Tristan Corbière
I sonnet avec la manière de s’en servir című versének
Robert L. Mitchelltől származó értelmezése nyomán ars impoeticának nevezi a verset, amely
– a Poétai recepttel együtt arról szól, „hogyan nem
lehet verset írni”. Eisemann György
Tarjányi
Tarjányi Eszter
Arany
másik – ugyancsak a költészetet tárgyául választó – szonettjével, az
1855-ben írt Az ihlet
percével vonja párhuzamba a verset, megállapítván: „Míg Az ihlet perce bátran felvállalta a szonett- és az
arspoetica-szerűségét, csak a parodisztikussággal enyhítette a tekintélyes
hagyományba illeszthetőségét, addig ez a vers mintha szándékosan akarna lemondani
ezekkel az ellentétekkel és ellentmondásokkal a szonettformával és az ars
poeticával társuló beszédmód tradíciójáról. Nemcsak az ars poetica lírává történő
átjátszása és a szonett formájának szinte a felismerhetetlenségig történő,
szándékoltnak tűnő eltorzítása, ugyanakkor e kettő sajátosság együttes
alkalmazása, hanem a hangzatos latin címmel szembeállítható mondanivaló
hangsúlyozott kisszerűsége is a nagylélegzetű, nagyot akaró kompozícióról való
lemondást jelzi. Az európai költészet két tekintélyes hagyományának a felidézése,
de egyben eltávolítása képezi a vers fő feszültségforrását.” (
Tarjányi 2013, 129.)
Lásd még:
Bengi László, Arany János Naturam furcâ expellas… című
versének szemiotikai közelítésű értelmezése = Felfedezőúton a jelek világában, szerk. Balázs Géza, Magyar Szemiotikai Társaság, Bp., 1999, 95–101.
Arany János
Naturam
furcâ expellas…
furcâ expellas…
n
Jegyzet
Naturam furcâ expellas…„naturam expelles furca, tamen usque recurret” –
Horatius
: Az episztolák első könyve, 10,
24. sor. Az Horatius, Quintus, Flaccus
Arisius Fuscus
hoz szóló episztola a falusi élet természetközeliségét dicséri
a városi élettel szemben:
(Ford. Takáts Gyula)
A szólás 19. századi vonatkozásait
Tarjányi Eszter derítette fel. Eszerint a szóalak a különböző kiadásokban
ingadozik expelles (indicativus), és expellas (coniunctivus) között; Arany László az előbbi alapján javította a kéziratot, miután nyilván nem
ugyanazt a kiadást használta, mint apja. A magyar kiadások viszont
többnyire a coniunctivusi alakot adják; ez szerepel a Kis Jánoséban (
Horatius’ levelei. Fordítá Kis János. Az eredeti
textussal Döring szerint, ’s Wieland magyarázó jegyzeteivel
Kazinczy Ferencz által, Pesten, a Magyar Tudós Társaság
költségével, 1833. 165.), és az 1168 latin
közmondás gyűjteménye iskolai és házi használatra című
kiadványban (szerkeszté Wiegand Károly után Czanyuga József, Pest, 1864, 72.). Fuscus, Aristius
Kis
fordításában: „A’ természet, ámbár időre órára /
Elkergettethetik, megtér nem sokára” (Első megjelenése:
Horatzius levelei. Wielandnak magyarázó
jegyzéseivel, Sopron, 1811, 164, második: a
kétnyelvű kiadásban, 164.). A latin közmondásgyűjtemény
többféleképpen is körülírja a mondás értelmét: „Ha a természetet erővel
is elfojtod, mégis visszatért az”, „Minden állat visszatér a
természethez”, „Nehéz a természet ellen rugdalózni”. Ami a szórend
megváltoztatását illeti, ez összefügghet azzal, hogy a horatiusi félsor,
szólásmondásként széles körben terjedve, a szóbeliség közegében
módosulhatott. (
Tarjányi 2013, 130–133.) Kis János
Tarjányi
szerint Tarjányi Eszter
Arany
– a Naturam szó után álló két lehúzott
betű tanúsága szerint – először a horatiusi szórendben kezdte írni a
címet, majd ezt menet közben megváltoztatta; a lehúzott betűk azonban nem
azonosíthatók teljes bizonyossággal az expellas
első két (vagy másfél) betűjével.
Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
A kritikai kiadás szövege
K2
[törölt]
« ex »*
Szövegforrás:
*K1
*K1
furca expelles…
*
Szövegforrás:
HV 1888, 49
HV 1888, 49
A színben
tökharangot
n
Jegyzet
színbenszín: fészer, csűr, falusi ház udvarán álló melléképület
egy nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 49
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 49
egy-egy
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
egy nagy
n
Jegyzet nagy kivakart betűkre írva, a jobb margón
ceruzával megismételve
*
Szövegforrás:
K2
K2
n
,Jegyzet
tökharangotA tökharangra nincs adat a néprajzi szakirodalomban; tökből többnyire fúvós hangszerek készültek. Ide tartozik a Vojtina levelei öccséhez című vers hangszerlistájában szereplő „tökszár” is; az ilyen népi hangszerek ott a magas költészetet jelképező lanttal képeznek ellentétet. Pataky Adrienn felveti, hogy a tambura „tökcitura” elnevezése révén a tökharang a Tamburás öreg úr című versben szereplő hangszerrel is rokonítható. [ Pataky Adrienn, A tökharang: Az önreflexív szonett szerepe Arany Jánosnál és kortársainál, It, 98(2017)/4, 467–482.: 478.]
Szóval:
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 49
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 49
Szóval,
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
n
.Jegyzet
. Egy betűt se dolgoztam, mégcsak nem
is olvastam. Közelebbi s távolabbi kirándulások a környékbeli rokon- és
barátinkhoz tették változatossá az ott múlatást. Többek közt a hires
Körösvölgyét is láttam száz meg száz bizarr alaku szikláival, – s mondhatom
szebb ám, legalább vadregényesb, mint a szép
commotiótCommotio (latin): ’elindulás, megmozgatás’ (< commoveo ’mozgásba hoz’);
AJ
gyakran használt kifejezése. Lásd: „Különben az időt lehető
legjobban töltöttük, a mennyiben jó időtöltés a dolce far’
niente
Arany János
[szerkesztői feloldás]
édes semmittevésDiósgyőr
. Szóval, mulatás, hegymászás, commotio volt elég.”
Tompa Mihálynak, 1857. okt. 4. (
AJÖM XVII., 104.): „Hordoztam hát én, édes Miskám, a
tiedhez hasonlitó kinokat; azt is tudom, hogy a vigasztalás semmit sem ért.
Könnyű annak, kinek semmi baja nincs, azt mondani: végy erőt magadon, ragadd
ki lelkedet a fásultságból; akarj és megjön a kedv. Mind ezek szép tanácsok,
de az a baj, hogy épen a lélekerő hiányzik, mely kivitelére szükséges; mint
ha ágyba szegzett súlyos betegnek azt javaslanók: csináljon commotiót,
mingyárt jobban lesz. Köszönöm, de ha nem lehet.
És mégis, kedves jó emberem, azt tanácslom neked ama bölcsekkel: csinálj
commotiót, lelki mozgást magadnak. Probatum est.” Tompa Mihálynak, 1858. febr. 9. (
AJÖM XVII., 152.)
Az Őszikék verseinek írását Miskolc
AJ
ezzel a szóval jellemezte Arany János
Gyulai
nak írt levelében: „Hivatali »szabadságom« kezdetével tehát arra
a gondolatra jöttem, hogy unalmas időm rövidítése, egyszersmind a
helyzetemből folyó leverő gondok enyhítése végett ötleteimet jól rosszul
versbe foglaljam, s így magamnak egy kis szellemi commotiót szerezzek.”
Levele Gyulai Pálnak, 1877. okt. 22. (
AJÖM XIX., 389.) Vö. még Az
elkésett című vers 8. sorával („a mozgás használ”).
Gyulai Pál
Naturam
furcâ expellas…
furcâ expellas…
n
Jegyzet
Naturam furcâ expellas…„naturam expelles furca, tamen usque recurret” –
Horatius
: Az episztolák első könyve, 10,
24. sor. Az Horatius, Quintus, Flaccus
Arisius Fuscus
hoz szóló episztola a falusi élet természetközeliségét dicséri
a városi élettel szemben:
(Ford. Takáts Gyula)
A szólás 19. századi vonatkozásait
Tarjányi Eszter derítette fel. Eszerint a szóalak a különböző kiadásokban
ingadozik expelles (indicativus), és expellas (coniunctivus) között; Arany László az előbbi alapján javította a kéziratot, miután nyilván nem
ugyanazt a kiadást használta, mint apja. A magyar kiadások viszont
többnyire a coniunctivusi alakot adják; ez szerepel a Kis Jánoséban (
Horatius’ levelei. Fordítá Kis János. Az eredeti
textussal Döring szerint, ’s Wieland magyarázó jegyzeteivel
Kazinczy Ferencz által, Pesten, a Magyar Tudós Társaság
költségével, 1833. 165.), és az 1168 latin
közmondás gyűjteménye iskolai és házi használatra című
kiadványban (szerkeszté Wiegand Károly után Czanyuga József, Pest, 1864, 72.). Fuscus, Aristius
Kis
fordításában: „A’ természet, ámbár időre órára /
Elkergettethetik, megtér nem sokára” (Első megjelenése:
Horatzius levelei. Wielandnak magyarázó
jegyzéseivel, Sopron, 1811, 164, második: a
kétnyelvű kiadásban, 164.). A latin közmondásgyűjtemény
többféleképpen is körülírja a mondás értelmét: „Ha a természetet erővel
is elfojtod, mégis visszatért az”, „Minden állat visszatér a
természethez”, „Nehéz a természet ellen rugdalózni”. Ami a szórend
megváltoztatását illeti, ez összefügghet azzal, hogy a horatiusi félsor,
szólásmondásként széles körben terjedve, a szóbeliség közegében
módosulhatott. (
Tarjányi 2013, 130–133.) Kis János
Tarjányi
szerint Tarjányi Eszter
Arany
– a Naturam szó után álló két lehúzott
betű tanúsága szerint – először a horatiusi szórendben kezdte írni a
címet, majd ezt menet közben megváltoztatta; a lehúzott betűk azonban nem
azonosíthatók teljes bizonyossággal az expellas
első két (vagy másfél) betűjével.
Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
A kritikai kiadás szövege
K2
[törölt]
« ex »*
Szövegforrás:
*K1
*K1
furca expelles…
*
Szövegforrás:
HV 1888, 49
HV 1888, 49
A színben
tökharangot
n
Jegyzet
színbenszín: fészer, csűr, falusi ház udvarán álló melléképület
egy nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 49
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 49
egy-egy
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
egy nagy
n
Jegyzet nagy kivakart betűkre írva, a jobb margón
ceruzával megismételve
*
Szövegforrás:
K2
K2
n
,Jegyzet
tökharangotA tökharangra nincs adat a néprajzi szakirodalomban; tökből többnyire fúvós hangszerek készültek. Ide tartozik a Vojtina levelei öccséhez című vers hangszerlistájában szereplő „tökszár” is; az ilyen népi hangszerek ott a magas költészetet jelképező lanttal képeznek ellentétet. Pataky Adrienn felveti, hogy a tambura „tökcitura” elnevezése révén a tökharang a Tamburás öreg úr című versben szereplő hangszerrel is rokonítható. [ Pataky Adrienn, A tökharang: Az önreflexív szonett szerepe Arany Jánosnál és kortársainál, It, 98(2017)/4, 467–482.: 478.]
Szóval:
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 49
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 49
Szóval,
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
n
.Jegyzet
. Egy betűt se dolgoztam, mégcsak nem
is olvastam. Közelebbi s távolabbi kirándulások a környékbeli rokon- és
barátinkhoz tették változatossá az ott múlatást. Többek közt a hires
Körösvölgyét is láttam száz meg száz bizarr alaku szikláival, – s mondhatom
szebb ám, legalább vadregényesb, mint a szép
commotiótCommotio (latin): ’elindulás, megmozgatás’ (< commoveo ’mozgásba hoz’);
AJ
gyakran használt kifejezése. Lásd: „Különben az időt lehető
legjobban töltöttük, a mennyiben jó időtöltés a dolce far’
niente
Arany János
[szerkesztői feloldás]
édes semmittevésDiósgyőr
. Szóval, mulatás, hegymászás, commotio volt elég.”
Tompa Mihálynak, 1857. okt. 4. (
AJÖM XVII., 104.): „Hordoztam hát én, édes Miskám, a
tiedhez hasonlitó kinokat; azt is tudom, hogy a vigasztalás semmit sem ért.
Könnyű annak, kinek semmi baja nincs, azt mondani: végy erőt magadon, ragadd
ki lelkedet a fásultságból; akarj és megjön a kedv. Mind ezek szép tanácsok,
de az a baj, hogy épen a lélekerő hiányzik, mely kivitelére szükséges; mint
ha ágyba szegzett súlyos betegnek azt javaslanók: csináljon commotiót,
mingyárt jobban lesz. Köszönöm, de ha nem lehet.
És mégis, kedves jó emberem, azt tanácslom neked ama bölcsekkel: csinálj
commotiót, lelki mozgást magadnak. Probatum est.” Tompa Mihálynak, 1858. febr. 9. (
AJÖM XVII., 152.)
Az Őszikék verseinek írását Miskolc
AJ
ezzel a szóval jellemezte Arany János
Gyulai
nak írt levelében: „Hivatali »szabadságom« kezdetével tehát arra
a gondolatra jöttem, hogy unalmas időm rövidítése, egyszersmind a
helyzetemből folyó leverő gondok enyhítése végett ötleteimet jól rosszul
versbe foglaljam, s így magamnak egy kis szellemi commotiót szerezzek.”
Levele Gyulai Pálnak, 1877. okt. 22. (
AJÖM XIX., 389.) Vö. még Az
elkésett című vers 8. sorával („a mozgás használ”).
Gyulai Pál
Naturam
furcâ expellas…
furcâ expellas…
n
Jegyzet
Naturam furcâ expellas…„naturam expelles furca, tamen usque recurret” –
Horatius
: Az episztolák első könyve, 10,
24. sor. Az Horatius, Quintus, Flaccus
Arisius Fuscus
hoz szóló episztola a falusi élet természetközeliségét dicséri
a városi élettel szemben:
(Ford. Takáts Gyula)
A szólás 19. századi vonatkozásait
Tarjányi Eszter derítette fel. Eszerint a szóalak a különböző kiadásokban
ingadozik expelles (indicativus), és expellas (coniunctivus) között; Arany László az előbbi alapján javította a kéziratot, miután nyilván nem
ugyanazt a kiadást használta, mint apja. A magyar kiadások viszont
többnyire a coniunctivusi alakot adják; ez szerepel a Kis Jánoséban (
Horatius’ levelei. Fordítá Kis János. Az eredeti
textussal Döring szerint, ’s Wieland magyarázó jegyzeteivel
Kazinczy Ferencz által, Pesten, a Magyar Tudós Társaság
költségével, 1833. 165.), és az 1168 latin
közmondás gyűjteménye iskolai és házi használatra című
kiadványban (szerkeszté Wiegand Károly után Czanyuga József, Pest, 1864, 72.). Fuscus, Aristius
Kis
fordításában: „A’ természet, ámbár időre órára /
Elkergettethetik, megtér nem sokára” (Első megjelenése:
Horatzius levelei. Wielandnak magyarázó
jegyzéseivel, Sopron, 1811, 164, második: a
kétnyelvű kiadásban, 164.). A latin közmondásgyűjtemény
többféleképpen is körülírja a mondás értelmét: „Ha a természetet erővel
is elfojtod, mégis visszatért az”, „Minden állat visszatér a
természethez”, „Nehéz a természet ellen rugdalózni”. Ami a szórend
megváltoztatását illeti, ez összefügghet azzal, hogy a horatiusi félsor,
szólásmondásként széles körben terjedve, a szóbeliség közegében
módosulhatott. (
Tarjányi 2013, 130–133.) Kis János
Tarjányi
szerint Tarjányi Eszter
Arany
– a Naturam szó után álló két lehúzott
betű tanúsága szerint – először a horatiusi szórendben kezdte írni a
címet, majd ezt menet közben megváltoztatta; a lehúzott betűk azonban nem
azonosíthatók teljes bizonyossággal az expellas
első két (vagy másfél) betűjével.
Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
A kritikai kiadás szövege
K2
[törölt]
« ex »*
Szövegforrás:
*K1
*K1
furca expelles…
*
Szövegforrás:
HV 1888, 49
HV 1888, 49
A színben
tökharangot
n
Jegyzet
színbenszín: fészer, csűr, falusi ház udvarán álló melléképület
egy nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 49
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 49
egy-egy
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
egy nagy
n
Jegyzet nagy kivakart betűkre írva, a jobb margón
ceruzával megismételve
*
Szövegforrás:
K2
K2
n
,Jegyzet
tökharangotA tökharangra nincs adat a néprajzi szakirodalomban; tökből többnyire fúvós hangszerek készültek. Ide tartozik a Vojtina levelei öccséhez című vers hangszerlistájában szereplő „tökszár” is; az ilyen népi hangszerek ott a magas költészetet jelképező lanttal képeznek ellentétet. Pataky Adrienn felveti, hogy a tambura „tökcitura” elnevezése révén a tökharang a Tamburás öreg úr című versben szereplő hangszerrel is rokonítható. [ Pataky Adrienn, A tökharang: Az önreflexív szonett szerepe Arany Jánosnál és kortársainál, It, 98(2017)/4, 467–482.: 478.]
Szóval:
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 49
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 49
Szóval,
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
n
.Jegyzet
. Egy betűt se dolgoztam, mégcsak nem
is olvastam. Közelebbi s távolabbi kirándulások a környékbeli rokon- és
barátinkhoz tették változatossá az ott múlatást. Többek közt a hires
Körösvölgyét is láttam száz meg száz bizarr alaku szikláival, – s mondhatom
szebb ám, legalább vadregényesb, mint a szép
commotiótCommotio (latin): ’elindulás, megmozgatás’ (< commoveo ’mozgásba hoz’);
AJ
gyakran használt kifejezése. Lásd: „Különben az időt lehető
legjobban töltöttük, a mennyiben jó időtöltés a dolce far’
niente
Arany János
[szerkesztői feloldás]
édes semmittevésDiósgyőr
. Szóval, mulatás, hegymászás, commotio volt elég.”
Tompa Mihálynak, 1857. okt. 4. (
AJÖM XVII., 104.): „Hordoztam hát én, édes Miskám, a
tiedhez hasonlitó kinokat; azt is tudom, hogy a vigasztalás semmit sem ért.
Könnyű annak, kinek semmi baja nincs, azt mondani: végy erőt magadon, ragadd
ki lelkedet a fásultságból; akarj és megjön a kedv. Mind ezek szép tanácsok,
de az a baj, hogy épen a lélekerő hiányzik, mely kivitelére szükséges; mint
ha ágyba szegzett súlyos betegnek azt javaslanók: csináljon commotiót,
mingyárt jobban lesz. Köszönöm, de ha nem lehet.
És mégis, kedves jó emberem, azt tanácslom neked ama bölcsekkel: csinálj
commotiót, lelki mozgást magadnak. Probatum est.” Tompa Mihálynak, 1858. febr. 9. (
AJÖM XVII., 152.)
Az Őszikék verseinek írását Miskolc
AJ
ezzel a szóval jellemezte Arany János
Gyulai
nak írt levelében: „Hivatali »szabadságom« kezdetével tehát arra
a gondolatra jöttem, hogy unalmas időm rövidítése, egyszersmind a
helyzetemből folyó leverő gondok enyhítése végett ötleteimet jól rosszul
versbe foglaljam, s így magamnak egy kis szellemi commotiót szerezzek.”
Levele Gyulai Pálnak, 1877. okt. 22. (
AJÖM XIX., 389.) Vö. még Az
elkésett című vers 8. sorával („a mozgás használ”).
Gyulai Pál
Naturam
furcâ expellas…
furcâ expellas…
n
Jegyzet
Naturam furcâ expellas…„naturam expelles furca, tamen usque recurret” –
Horatius
: Az episztolák első könyve, 10,
24. sor. Az Horatius, Quintus, Flaccus
Arisius Fuscus
hoz szóló episztola a falusi élet természetközeliségét dicséri
a városi élettel szemben:
(Ford. Takáts Gyula)
A szólás 19. századi vonatkozásait
Tarjányi Eszter derítette fel. Eszerint a szóalak a különböző kiadásokban
ingadozik expelles (indicativus), és expellas (coniunctivus) között; Arany László az előbbi alapján javította a kéziratot, miután nyilván nem
ugyanazt a kiadást használta, mint apja. A magyar kiadások viszont
többnyire a coniunctivusi alakot adják; ez szerepel a Kis Jánoséban (
Horatius’ levelei. Fordítá Kis János. Az eredeti
textussal Döring szerint, ’s Wieland magyarázó jegyzeteivel
Kazinczy Ferencz által, Pesten, a Magyar Tudós Társaság
költségével, 1833. 165.), és az 1168 latin
közmondás gyűjteménye iskolai és házi használatra című
kiadványban (szerkeszté Wiegand Károly után Czanyuga József, Pest, 1864, 72.). Fuscus, Aristius
Kis
fordításában: „A’ természet, ámbár időre órára /
Elkergettethetik, megtér nem sokára” (Első megjelenése:
Horatzius levelei. Wielandnak magyarázó
jegyzéseivel, Sopron, 1811, 164, második: a
kétnyelvű kiadásban, 164.). A latin közmondásgyűjtemény
többféleképpen is körülírja a mondás értelmét: „Ha a természetet erővel
is elfojtod, mégis visszatért az”, „Minden állat visszatér a
természethez”, „Nehéz a természet ellen rugdalózni”. Ami a szórend
megváltoztatását illeti, ez összefügghet azzal, hogy a horatiusi félsor,
szólásmondásként széles körben terjedve, a szóbeliség közegében
módosulhatott. (
Tarjányi 2013, 130–133.) Kis János
Tarjányi
szerint Tarjányi Eszter
Arany
– a Naturam szó után álló két lehúzott
betű tanúsága szerint – először a horatiusi szórendben kezdte írni a
címet, majd ezt menet közben megváltoztatta; a lehúzott betűk azonban nem
azonosíthatók teljes bizonyossággal az expellas
első két (vagy másfél) betűjével.
Arany János
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
A kritikai kiadás szövege
K2
[törölt]
« ex »*
Szövegforrás:
*K1
*K1
furca expelles…
*
Szövegforrás:
HV 1888, 49
HV 1888, 49
A színben
tökharangot
n
Jegyzet
színbenszín: fészer, csűr, falusi ház udvarán álló melléképület
egy nagy
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 49
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 49
egy-egy
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
egy nagy
n
Jegyzet nagy kivakart betűkre írva, a jobb margón
ceruzával megismételve
*
Szövegforrás:
K2
K2
n
,Jegyzet
tökharangotA tökharangra nincs adat a néprajzi szakirodalomban; tökből többnyire fúvós hangszerek készültek. Ide tartozik a Vojtina levelei öccséhez című vers hangszerlistájában szereplő „tökszár” is; az ilyen népi hangszerek ott a magas költészetet jelképező lanttal képeznek ellentétet. Pataky Adrienn felveti, hogy a tambura „tökcitura” elnevezése révén a tökharang a Tamburás öreg úr című versben szereplő hangszerrel is rokonítható. [ Pataky Adrienn, A tökharang: Az önreflexív szonett szerepe Arany Jánosnál és kortársainál, It, 98(2017)/4, 467–482.: 478.]
Szóval:
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 49
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 49
Szóval,
*
Szövegforrás:
*K1
*K1
n
.Jegyzet
. Egy betűt se dolgoztam, mégcsak nem
is olvastam. Közelebbi s távolabbi kirándulások a környékbeli rokon- és
barátinkhoz tették változatossá az ott múlatást. Többek közt a hires
Körösvölgyét is láttam száz meg száz bizarr alaku szikláival, – s mondhatom
szebb ám, legalább vadregényesb, mint a szép
commotiótCommotio (latin): ’elindulás, megmozgatás’ (< commoveo ’mozgásba hoz’);
AJ
gyakran használt kifejezése. Lásd: „Különben az időt lehető
legjobban töltöttük, a mennyiben jó időtöltés a dolce far’
niente
Arany János
[szerkesztői feloldás]
édes semmittevésDiósgyőr
. Szóval, mulatás, hegymászás, commotio volt elég.”
Tompa Mihálynak, 1857. okt. 4. (
AJÖM XVII., 104.): „Hordoztam hát én, édes Miskám, a
tiedhez hasonlitó kinokat; azt is tudom, hogy a vigasztalás semmit sem ért.
Könnyű annak, kinek semmi baja nincs, azt mondani: végy erőt magadon, ragadd
ki lelkedet a fásultságból; akarj és megjön a kedv. Mind ezek szép tanácsok,
de az a baj, hogy épen a lélekerő hiányzik, mely kivitelére szükséges; mint
ha ágyba szegzett súlyos betegnek azt javaslanók: csináljon commotiót,
mingyárt jobban lesz. Köszönöm, de ha nem lehet.
És mégis, kedves jó emberem, azt tanácslom neked ama bölcsekkel: csinálj
commotiót, lelki mozgást magadnak. Probatum est.” Tompa Mihálynak, 1858. febr. 9. (
AJÖM XVII., 152.)
Az Őszikék verseinek írását Miskolc
AJ
ezzel a szóval jellemezte Arany János
Gyulai
nak írt levelében: „Hivatali »szabadságom« kezdetével tehát arra
a gondolatra jöttem, hogy unalmas időm rövidítése, egyszersmind a
helyzetemből folyó leverő gondok enyhítése végett ötleteimet jól rosszul
versbe foglaljam, s így magamnak egy kis szellemi commotiót szerezzek.”
Levele Gyulai Pálnak, 1877. okt. 22. (
AJÖM XIX., 389.) Vö. még Az
elkésett című vers 8. sorával („a mozgás használ”).
Gyulai Pál